„Ne legyen visszalépés a garantált jogoktól”

Szükség van új tanügyi törvényre?

Mi történt az elmúlt évben az okatási szakbizottságban, melyek voltak az elmúlt idő prioritásai, melyek a közeljövőben megoldásra váró legégetőbb problémák? – kérdeztük Novák Csaba Zoltánt, a szenátus oktatási bizottságának alelnökét, akivel a hazai közoktatásról, ezen belül pedig a magyar oktatás helyzetéről beszélgettünk.

– Kezdjük tehát az elején: mi történt az elmúlt parlamenti szesszióban az oktatási szakbizottságban?

– Elmondhatjuk, hogy 2018 eseménydús év volt mind a nagypolitikában, mind a szakbizottságban. Többek között volt egy népszavazás, amely során nem mindenben értettünk egyet, de ez így is van rendjén, a végső szót a választók mondták ki. A tavalyi centenáriumi év volt Romániában, amely egyben a kisebbségi létünk 100 éves történetével való szembenézés éve is volt. Az RMDSZ álláspontját tolmácsolva elmondtam a parlamentben, hogy ünnepelni nem fogunk, nem tudunk. Értékteremtő és értékadó közösség voltunk, vagyunk és maradunk. 

Az oktatási szakbizottság életét is feszített ütemű munka jellemezte, több mint 100 törvénymódosító tervezetet vitattunk meg, fogadtunk el vagy utasítottunk vissza. Ezenkívül folyamatosan tartottam a kapcsolatot az itthoni pedagógusokkal, az oktatási intézményekkel és nem utolsósorban a tanügyminisztérium képviselőivel. 

A szakbizottságban három típusú feladatra kellett koncentrálni. Több témakörben is volt kezdeményezésünk: bölcsődei, óvodai oktatás, a román nyelv tanítása, a kötelező gyermeklétszám csökkentése a kisebbségi osztályokban. Támogattunk is néhány kezdeményezést, mint pl. a tanulmányi ösztöndíjak növelése, a diákok ingyenes utazása, a melegétel-program bővítése, a tanórák számának csökkentése. Ugyanakkor folyamatosan résen kellett lenni a magyar közösséget hátrányosan érintő kezdeményezések kiszűrésében és megfékezésében, amelyekről egyes ellenzéki pártok vagy akár a tanügyminiszter folyamatosan gondoskodtak, akár a magyar nyelvű oklevelek megszüntetésének kísérletére, akár a román nyelv oktatása körül kialakult bonyodalmakra gondolok. 

– Melyek voltak az elmúlt időszak legégetőbb kérdései?

– Az oktatásügy terén az általános gondok, problémák mellett néhány váratlan vészhelyzet megoldása kötött le nagyon sok energiát. Az év számomra legnehezebb, de a legnagyobb örömöt is hozó eseménye egyértelműen a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceum ügye volt. Megválasztásom után azt mondtam, hogy az iskola ügyét viszem magammal Bukarestbe. Másfél év kemény munkájával, a szülők, a marosvásárhelyi pedagógusok, az egyház, az RMDSZ helyi és bukaresti munkatársaival közösen sikerült megoldást találnunk erre a kérdésre is. Nagyon fontos, hogy az iskoláért folytatott küzdelem, annak ellenére, hogy sokan nem hittek benne, megmutatta, hogy Marosvásárhelyen létezik még magyar közösségi ügy. Sikerként könyvelem el azt is, hogy rendeztük a román nyelv oktatása körül kialakult bonyodalmakat, magyar tanítóink oktatják továbbra is a román nyelvet az elemi osztályokban. 

Lefolytattam egy megyei szintű szakmai konzultációs körutat, ennek és a munkatársaim által megfogalmazott kérdések alapján Szabó Ödön kollégámmal részletes törvénymódosító csomagot állítottunk össze, amelyről ebben az évben fog tárgyalni a szakbizottság. A már évek óta tartó tankönyvkrízisre is figyeltünk. Az RMDSZ tankönyvíró pályázatot hirdetett, és Kovács Irénke államtitkár erőfeszítései nyomán több mint 40 új magyar nyelvű tankönyv jelenhetett meg.

– Mi a véleménye a hazai közoktatásról általában, és ön szerint hogyan illeszkedik ebbe a rendszerbe az anyanyelvi, nevezetesen a magyar oktatás?

– Úgy vélem, hogy a rendszerváltás előttig volt egy, az akkori politikai, ideológiai és gazdasági elképzeléseknek alárendelt közoktatási rendszer, amely szervezett volt ugyan, de minden tekintetben elavult. A rendszerváltást követő majdnem harminc esztendőre pedig az a jellemző, hogy nehezen szabadulunk a múlt rendszer örökségétől, és nehezen alkalmazkodunk a ránk zúduló modernizációhoz, globalizációhoz. A magyar tannyelvű oktatás is ezektől a problémáktól szenved, hisz hiába zajlik más nyelven, ugyanannak a rendszernek a része. Ehhez társulnak még a kisebségi helyzetből fakadó hátrányok (tankönyv, a vegyes etnikumú intézmények vezetése, az orvosi egyetemen kialakult helyzet stb.). Az a véleményem, hogy a közoktatás több lépéssel elmaradt a minket körülvevő világtól. Megneveznék röviden néhány problémát. Azzal kezdem, amit a választások idején is elmondtunk: a költségvetés 6%-a illetné meg az oktatást Romániában. Az úgynevezett tantervet (curriculumot) egyszerűsíteni kellene, gyakorlatiasabbá kellene tenni, és a gyerekek, illetve a szakprofilok igényei szerint csoportosítani. Ez magával hozná a délutáni oktatás lehetőségét. Sok esetben infrastrukturális beruházásra is szükség lenne (étkezdék, az élelem szállítása, tárolása). A törvényeket egyszerűbben, közérthetőbben kellene megfogalmazni, kizárni a különböző értelmezések lehetőségét. 

– Sokan azt mondják, hogy az oktatásban, akárcsak az egészségügyben vagy a társadalom bármely más területén, a koncepció hiánya a legnagyobb probléma. A miniszterek jönnek, mennek, az oktatás úgymond reformját szolgálni kívánó jogszabályok esetlegesek, és mindig az éppen funkcióban levő tárcavezető elképzeléseit tükrözik, amelyek a legritkább esetben veszik figyelembe a tanulók érdekeit.

– Ez sajnos végigkísérte a rendszerváltás utáni időszakot, és egyáltalán nem kedvez az oktatásügynek, amely esetében folyamatokban kell és lehet gondolkodni. A problémák többségét csak előretekintéssel, közös erővel lehet orvosolni. Nem hiszem, hogy létezne egy mindent megváltó miniszter, akinek egymagában sikerülne mindezt megoldani. Az oktatás nem politikai kérdés. Társadalmi, szakmai, politikai konszenzus kellene arról, hogy hogyan tovább, hogy miként képzeljük el a gyerekeink, unokáink jövőjét, oktatását. Ezek alapján lehetne elindítani egy folyamatot, türelemmel és szakértelemmel. Az oktatás helyzetét lehetetlen egyik napról a másikra megoldani. Egy olyan miniszterre lenne szükség, aki képes a sok szempontot integrálni.

– Az sem titok, hogy a rendszerváltás óta volt ugyan pozitív változás a törvényhozás szintjén, de sajnos, egész sor kérdés mindmáig nincs megoldva a kisebbségi oktatásban.

– A 2011-es tanügyi törvény hosszas vita, politikai küzdelem után született meg. Kisebbségi szempontból a legjobb, ami a rendszerváltás után létrejött Romániában. Nagyon sok alapkérdést rögzít. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletes, s ne szorulna javításra a kisebbségi fejezet.

Gondot jelent többek között a magyar nemzetiségű iskolai vezetők helyzete a vegyes etnikumú településeken, nehezen lehet önálló magyar iskolákat alapítani ott, ahol a magyarság kisebbségben van a helyi tanácsban, gondok vannak a tankönyvellátással, egyes helyeken az infrastruktúrával vagy az egyházi ingatlanokban működő oktatási intézményekkel. A legnagyobb problémát viszont a törvények végrehajtásában vagy végre nem hajtásában látom. Több, kötelező érvényű szabályozást kellene bevezetni ezek kiküszöbölésére, hogy pl. egy megyei tanfelügyelő ne bírálhassa vagy értelmezhesse önkényesen az adott törvény végrehajtását. A leglátványosabb negatív példa a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE), ahol egyszerűen nem hajtják végre a 2011-es tanügyi törvényt, de a katolikus iskola körüli bonyodalmak is ide sorolhatók. A MOGYE-t illetően azt tudom mondani, hogy az egyetem magyar karának képviselői szakmai anyagot állítottak össze, és a napokban megkezdjük a tárgyalást az egyetem vezetőségével. A cél a törvény betartása, az önálló magyar kar létrehozása. 

– A múlt év végén oktatási szakemberek, oktatáspolitikával foglalkozó parlamenti képviselők, magyar nyelvű oktatást biztosító állami finanszírozású és magánegyetemek vezetői, illetve diákképviselők találkoztak Marosvásárhelyen Fernand de Varennes-szel, az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottjával, akivel a kisebbségi magyar oktatás helyzetéről tárgyaltak. Melyek voltak a legfontosabb problémák?

– Az ENSZ különmegbízott képviselője egy kisebbségi tematikájú konferencián vett részt, ezt használtuk ki arra, hogy tájékoztassuk a magyar nyelvű oktatás helyzetéről. Az RMDSZ parlamenti szakpolitikusai informálták a törvénykezés helyzetéről, a már említett jelenségről, hogy sok esetben létezik a törvény, de nem hajtják végre. Továbbá bemutattuk a közoktatás állapotát, a korábban is említett problematikus kérdéseket. Jelen voltak az egyetemi vezetőink is, akik a magyar tannyelvű egyetemi oktatás helyzetét mutatták be, a pozitív eredményektől (a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem helyzete) el egészen a negatívokig (a MOGYE magyar tagozata). Úgy vélem, hogy a megbízott, aki kanadai franciaként különösen érzékeny a kisebbségi kérdésre, világosan látja a romániai magyar oktatás állapotát, és az ENSZ szakfórumain is helyet fog találni a kérdés a megfelelő időben.

– Melyek a következő időszak prioritásai?

– 2019-ben folytatjuk az elkezdett munkát, az év első felére két nagyobb horderejű téma ígérkezk. Mint említettem, az RMDSZ benyújtott egy nagyobb volumenű törvénymódosító csomagot, amelyben nagyon sok, a rendszer egészét érintő kérdést vetettünk fel, pl.: a bölcsődei finanszírozás, az osztályok indításához szükséges gyermeklétszám csökkentése, a duális képzés kiegészítése és kibővítése, az „after school” program lehetőségeinek bővítése, a melegebéd-program fokozatos bővítése, a kétszintű érettségi bevezetése, a tanterv olyan szintű módosítása, hogy több idő jusson az ismeretek elmélyítésére, a kisebbségi diákok számára a képességvizsga és az érettségi román nyelvből sajátos tanterv alapján történjen. 

Az elkövetkezendő hetekben ezt a kérdést fogjuk tárgyalni a szakbizottságban. A másik fontos kérdéskör a tanügyminiszter által beharangozott új tanügyi törvény. Az álláspontom az, hogy nincs szükség teljesen új törvényre, csupán a 2011-es újragondolására. Alapelv, hogy a kisebbségi részben garantált jogoktól ne legyen visszalépés semmilyen szín alatt, és ott, ahol lehet, bővítsük a kisebbségi oktatás kereteit, lehetőségeit. Általános szinten pedig támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek az oktatási rendszer modernizációját szolgálják, például azon a téren, amit a saját módosító csomagunkban is felvetettünk.