Názárettől Karthágóig

Egy hétvége, három nap, tizenhét együttes, számos kiegészítő program, régi, vásárhelyi emlékeket idéző motorverseny, nagyszerű hangulat és sok-sok ezer ember – röviden így lenne öszefoglalható az idei, eleddig legnagyobb szabású marosvásárhelyi rockfesztivál, az ország legnagyobb ilyen jellegű eseménysorozata. De természetesen nem foglalható össze ennyiben, hiszen a szervezőcsapat több hónapnyi munkájaként megszületett fesztivál jóval több ennél – a szeptember 7-e és 9-e között lezajlott Maris Fest – Alternative September Rock egy új, szép hagyomány kezdete is lehet.

Mint azt már korábban említettük, a hosszú név nem a véletlen műve, több parti tevődött össze és vált eggyé e név alatt (amely valószínűleg a későbbiekben rövidülni fog): a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által szervezett Alternative September Rock, a Legio Maris RC motoros baráti klub által létrehozott Maris Fest, valamint az Auld Cut MC motorosklub jegyezte Redneck Weekend. Az összesített szervezés, a kedvező elbírálás jó hátszelet adott a készülő megabulinak, amely a rockzenét, a motoros életstílust azokkal is meg kívánta kedveltetni, akik nem érintkeztek eddig ezzel az igencsak jelentős nemzetközi szubkultúrával. 

Kitűnő választásnak bizonyult a Maros-parti helyszín is: a Sziget utcát péntek déltől vasárnap éjjelig lezárták, így az fesztiválfőutcává lépett elő, és két részre tagolta a teret: a töltés és a folyó között kapott helyet a kemping, a nagyszínpad, a lacikonyhás eszem-iszom, a különböző egyesületek által belakott terek (ahol volt íjászat, crossfit-bemutató, gyereksarok, játszótér és hasonlók), valamint a fesztivál saját enduróversenyének, a Maris Fest Kupának a buli idejére farönkökből, traktorgumikból, roncsautókból kiépített pályája; a töltés és a Lovarda között a Sziget utca fesztiválkorzóvá és teljes hosszában motorparkolóvá avanzsált (ahogy egy ismerős mondta, „Ez olyan, mint egy mini Sturgis” – megéri eme amerikai városkára a guglin rákeresni), a bal oldalon pedig a Transylvanian Speed Shop épített és veterán amerikai autóinak kiállítása, a különböző árusok pultjai, a szervező motorosklubok sátrai és a kisszínpadnak is helyet adó, fedett nagysátor terült el. Ezen a hatalmas területen zajlott a fesztivál, amely péntek délután a marosvásárhelyi Rocksuli diákjainak fellépésével vette kezdetét, és vasárnap éjjel a legendás Karthago fantasztikus hangulatú koncertjével ért véget. A közbeeső időben nagyszerű előadókat konferált fel a két ceremóniamester, Cristian Hrubaru rock-DJ és Bokor Barna színművész: energikus bluesmuzsikával lépett színpadra a Dusty Ride, pörgős rock ‘n’ rollt hozott a Cherry Band, régi időket idézett a Krypton, hatalmasat zúzott a Trooper, és péntek este különlegesen szép zenei-vizuális élménnyel ajándékozott meg a Hara együttes, Dan Bittman, Dan Teodorescu és a kolozsvári opera közös koncertje, akik pedig még bírták, azok a kisszínpadon Daniel Iancu performance-át hallhatták.

Szombat reggeltől motordübörgés töltötte be a várost, mindenki a Sziget utcába igyekezett, ahonnan déli 1 órakor elindult Marosvásárhely eddigi legnagyobb motorosfelvonulása: a rendőrség számítása szerint 1357 motor vonult végig a városon – a menetet rendőrautó, a fesztivált támogató Jaguar által biztosított személyautók és motorosrendőr vezette fel, őket követte a hatalmas menetoszlop, amely akkora volt, hogy amikor a Sziget utcából a Hosszú és Budai Nagy Antal utcákon keresztül elhaladó motorsor a Pandúrok útján megállt, a vége még a Bőség utca bejáratánál volt! A nagyszerű és vidám közösségi élményt tovább emelte, hogy mindenki civilizáltan, a fokozott balesetveszélyt figyelembe véve motorozott, nem vagánykodott senki. És amikor ez a hatalmas tömeg a ragyogó napsütésben visszaért a táborba, ismét megelevenedett a Sziget utca – a zene hangjaira elkezdődtek az igencsak látványos enduróversenyek, kicsik és nagyok birtokba vették a helyet és annak szolgáltatásait az íjazástól a közösségi sörfogyasztásig, kora délután pedig ismét a koncerteké volt a főszerep: ekkor lépett színpadra a marosvásárheliy Hangover, az Erdélyt és környékét lakó népek népzenéit zsíros rockhangzással ötvöző Dirty Shirt, valamint a fesztivál főfellépője, a rocklegenda skót Nazareth. Utóbbi nem is hazudtolta meg magát nagyszerű hangzású, tűpontosan precíz koncertje teljesen megtöltötte a színpad előtti jókora teret, amely a nap sorrendben utolsó nagyszínpadi koncertje alatt vált hatalmas bulihelyszínné: a The ROCK nevű AC/DC tribute-banda akkorát zúzott, amekkorára csak a Nagy Eredeti képes, és ebben minden bizonnyal szerepe van a Vásárhelyen fellépő együttes frontemberének (Dave Evansnek, aki az eredeti AC/DC első énekese volt), valamint Mike Terrana világhírű dobosnak csakúgy, mint a formáció hazai tagjainak: akkora buli kerekedett, amely ritkán megismételhető, a programok színvonalát pedig tovább emelte az Efreet éjszakai tűzshow-ja és Mihai Mărgineanu kisszínpadi koncertje. 

Vasárnap kissé borúsra fordult az idő, és a hétfői iskolakezdés is rányomta képzeletbeli bélyegét a lélekszámra, ennek ellenére igen sokan tiszteletüket tették a zárónapon. A vasárnapi motorversenyeket követően az Ex Animus nyitotta a koncertek sorozatát, utánuk a Relative dörgött egy szép hardcore-t, majd a hazai legenda Kempes és együttese lépett a színpadra. Őket a magyarországi Ozone Mama követte egy igencsak egyedi hangzású, dinamikus koncerttel, majd sorrendben utolsóként a nap főfellépőjét, az anyaországi rocklegenda Karthagót fogadta üdvrivalgással a tömeg. És nem véletlenül: a 39 éve ugyanazon felállásban zenélő, rengeteg rockhimnuszt jegyző formáció az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb marosvásárhelyi koncertjében részesítette mindazokat, akik a vészesen közelgő hétfő reggel ellenére kitartottak: a dinamikus, lehengerlő, hol stand up comedy-szerűen vidám, hol líraian komoly, végtelenül precíz és fantasztikus hangulatú koncert, a világklasszis fénytechnika és az igancsak hálás közönség megtette hatását, igazán érződött, hogy előadó és publikum egymásra talált, és egy igencsak emlékezetes estével zárta a legnagyobb hazai rockfesztivált, amely az utólagos felmérés szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket: e három nap alatt harmincezren vettek részt a rockzene erdélyi ünnepén!