1908. augusztus 12. Ez volt az a nap, amely megváltoztatta a világot. De ne gondoljunk most valami óriási történelmi évfordulóra, nagy csaták és háborúk megnyerésére vagy elvesztésére, honalapításra vagy honvesztésre, prominens, jó, avagy rossz megítélésű történelmi személyek hatalomra emelkedésére vagy bukására. Gondoljunk inkább arra az eseménytelennek tűnő nyári napra, amelynek végén Detroitban, a Motorvárosban elkészült az első Ford T-modell. Igen, 113 évvel ezelőtt született meg az az ipartörténeti mérföldkő, amely befolyásolta és befolyásolja életünket, egészen mindmáig. Nem (csak) azért, mert alkotói között volt két magyar is, Farkas Jenő és a legendás Galamb József – utóbbi a gyár főmérnöke, majd igazgatója is lett, aki (többek között) feltalálta a bolygóműves sebességváltót, a levehető hengerfejű motort, megrajzolta a Ford máig használt márkafeliratát, és éves keresete annyi volt, mint az amerikai elnök fizetése. Nem is (csak) azért, mert 15 millió darabot gyártottak belőle, és ezt a darabszámot csak a VW Bogár múlta felül 1972-ben. Hanem azért, mert ez volt az első autó, amely mobilizálta az emberiséget. Henry Ford nagyszerű ötletét – hogy nagy tömegeknek szánt autót építsen, amelynek mindegyik darabja ugyanazon alkatrészekből áll össze, amelyet egyszerű konstrukciója miatt egyetlen ember is képes kezelni és karbantartani, és amelyet annyira olcsón ad, hogy bárki megveheti, akinek jó fizetése van – megvalósította a zseniális tervezőcsapat, majd a Frederick W. Taylor által feltalált futószalag, amelynek köszönhetően 1914-ben már csak 93 percre volt szükség egy T-modell összeszereléséhez. És mindez beindította Amerika motorizációját. Azelőtt az autó kézzel készült, igen drága és megbízhatatlan luxusterméknek számított, amelynek üzemeltetéséhez sofőrre volt szükség – mindez egy csapásra megváltozott, Amerika, majd kicsivel később Európa útjait ellepték a T-modellek, amelyeknek számos karosszéria- és traktorváltozatát a húszas években már a világ 11 országában gyártották egyidejűleg. Az Évszázad Autójának választott Bádog Böske lett az első elérhető, nagy tömegek által is megvásárolható világautó – és ezzel megváltoztatta mindenki életmódját, munkáját, szabadidős programját. Akik megvették, immár szabadon, kényük-kedvük szerint barangolhattak, kirándulhattak, a távolságok megszűnésének első stációjaként. Mindez hozzávetőlegesen 110 esztendővel ezelőtt, amikor az emberek jó része a világ más tájain még sarat evett.
Kérdés, hogy a mobilizációs forradalom, amelyet az azon az augusztusi napon elkészült, majd szeptemberben a gyárat elhagyó, egyszerű konstrukciójú, 20 lóerős kisautó elindított, a mi korszakunkban újabb fejezetéhez érkezik-e? Nyakunkon a klímaválság, az egyre forróbb nyarak, folyton erősödő viharok jelzik: országúti, tengeri, légi kalandozásaink melléktermékeit bolygónk egyre kevésbé kedveli. Egyre több helyen rebesgetik, hogy világvezető politikai szervek 15 év múlva már nem engedélyezik a belsőégésű motor gyártását. Kérdés, hogy vannak-e, lesznek-e olyan marketing- és műszaki zsenik, mint Henry Ford, Galamb József és Farkas Jenő, akik egy csapásra megváltoztatják az ipartörténelem menetét? Akik képesek lesznek valóban eredményes megoldást találni az alternatív (környezetkímélő?) hajtási módok jelenlegi, kezdetleges szakaszában? Vagy csak folytatjuk a köldöknézést, tovább reszelgetjük az (ál)környezetkímélő villanyos technológiát, miközben ránk lobban a bolygó. Mert a mobilitásban immár nem lehet megállás. Ahogyan ezt már cirka 2070 évvel ezelőtt Pompeius Magnus megfogalmazta: Navigare necesse est, vivere non est necesse.
Hajózni muszáj, élni nem.
