Napsugaras állvány alatt építjük a köntörfalat
2011-08-19 14:30:28
- Csutak István
A román keretrendszert és annak szabályait a 2000-től 2010-ig hatalmat gyakorló kormányok alakították ki, pontosabban hagyták (nem vették észre?), hogy a magas beosztású köztisztviselők kizárólag saját kényelmükre és anyagi gyarapodásukra nagy gondot fordítva alakítsák a rendszert.
Mint ahogyan a statisztikai-fejlesztési (NUTS2) régiók esetében történt, a régiókra épülő intézményi keretet és ágas-bogas szabályrendszerét sem „az unió akarta így”.
Minden EU-tagállamban a fejlesztéspolitikának (kohéziós és közös agrárpolitika) kötelező módon létezik intézményi keretrendszere1, mely rendszer gazdája a kormány.
A román keretrendszert és annak szabályait a 2000-től 2010-ig hatalmat gyakorló kormányok alakították ki, pontosabban hagyták (nem vették észre?), hogy a magas beosztású köztisztviselők kizárólag saját kényelmükre és anyagi gyarapodásukra nagy gondot fordítva alakítsák a rendszert.
2005 – 2007 között szakmapolitikai körökben számtalanszor elhangzott: függetlenül attól, hogy a politikum mit akar, mit ígér, csak az és csak úgy valósul meg, amit és ahogyan a „rendszer” (Nemzeti Stratégiai Referenciakeret, Nemzeti Vidékfejlesztési Program) lehetővé tesz. Márpedig a „rendszert” sikerült olyanra szabni, hogy működésének legnagyobb kerékkötője a pályázó lett.
Az ágazati tárcák apparátusa gondoskodott olyan nehezen áttekinthető szabályrendszer létrehozásáról, melynek köszönhetően évek óta sikerrel képes bebizonyítani, hogy a problémákat egyrészt a pályázók felkészületlensége és rosszhiszeműsége, másrészt a brüsszeliek merev, új tagállamokkal szemben ellenséges és bürokratikus eljárásrendjei gerjesztik.
Az egyedüli tökéletes, ártatlan, szűzies társaság a minisztériumokban lődörgő, 75%-os pótlékot feltétel nélkül zsebre vágó Hófehérkék és Többsincs királyfik. Elérték azt is, hogy Brüsszel felé is ők a folytonos, stabil kapcsolat, mert a politikusok jönnek-mennek.
A tagállamok – főleg a Románia kategóriájú tagállamok – politikusain az eurokraták keresztülnéznek, és az évek, évtizedek óta a rendszerben levő (nemegyszer kiadós szekusmúlttal és zsenge SIE-s jelennel rendelkező), magas rangú minisztériumi hivatalnokok a valódi kapcsolattartók.
A hibás régiós lehatárolásra épülő „rendszer” pontosan úgy működött és működik, ahogyan a PHARE, SAPARD és ISPA tapasztalataiból az előre várható volt. Az Új? Régi? Jó? c. tanulmány „VII. csatlakozás utáni várható támogatások 2009-ig” fejezetében óvatosan, de jeleztem a Regionális Operatív Program (ROP) végrehajtásában várható akadályokat. Utólag, sajnos, kiderült, hogy a teljes Nemzeti Stratégiai Referenciakeret és a Nemzeti Vidékfejlesztési Program végrehajtásának esetében nagyrészt ugyanazok a jelenségek szaporodtak el és erősödtek fel.
Lehet, hogy az üzenet túl halk vagy nehezen értelmezhető volt. Tény, hogy a döntéshozók nem vették komolyan, és senki nem figyelt arra, hogy áttekinthető, számon kérhető, pályázóbarát rendszer alakuljon ki.
Románia látványos és botrányos forrásbevonási kudarcának okai a NUTS2-es fejlesztési régiók lehatárolásától egészen a jelen pillanat gyakorlatáig keresendők.
A jelenlegi katasztrofális eredmények azt bizonyítják, hogy a „rendszer” nem vezérelhető telefonon keresztül, a napi politika igényei szerint, hanem hét évig, az előre rögzített szabályok szerint működik. Csakhogy a négyéves cikluson túlmutató időhorizontok elsősorban a politikai döntéshozókat nem érdeklik, ezért a mindenkori hatalom célja csakis a források azonnali megkaparintása, függetlenül az amúgy önmaguk által elfogadott szabályoktól, a szalagvágást lehetőleg választási kampányra időzítve.
Jó lenne, ha emberöltőkön átívelő, nemzeti konszenzusra épülő célok vezérelnék a haza nagyjait: infrastruktúra, oktatásképzés, egészségügy. Az unió költség-haszon elemzésének módszertana2 például az oktatási és egészségügyi beruházások megtérülési időszakát 15 évben szabja meg. Persze kérdés, hogy Romániában bármelyik politikai szereplő képes-e „külső bátorítás” nélkül akár egy pillanatig is tartani a szavát?
És az is kérdés, hogy a körvonalazódó új, EU-forrásokat felügyelő csúcsminisztérium esetében a politikai elit valóban eredményesebbé kívánja tenni a fejlesztéspolitikát, vagy csupán a közelgő választások költségeinek előteremtése a cél?
1 Intézményi keretrendszer: NUTS2 fejlesztési régiók, ágazati operatív programokra bontott nemzeti tervdokumentumok, eljárásrendek – jogszabályok, irányító hatóságok (Romániában az ágazati tárcákon belül főosztályok) –, közreműködő szervezetek, kifizetési ügynökség és nemzeti koordinálás a Pénzügyminisztériumban, vidékfejlesztés külön a földművelésügyi tárcánál.
2 EUROPEAN COMMISSION, Directorate General Regional Policy, Guide to COST-BENEFIT ANALYSIS of investment projects, Structural Funds, Cohesion Fund and Instrument for Pre-Accession 2008
