A nagy királyt ünnepelték

Államalapító első királyunkra emlékezik minden évben Mikháza népe is a Szent István király oltalmába ajánlott 17. századi templomban. A falu templombúcsúja mindmáig nagy ünnep a Felső-Nyárád menti településen.

A Szent István király napjához legközelebbi vasárnapon tartják a templombúcsút a mikháziak, ilyenkor a ferences kolostortemplom megtelik nemcsak a falubeliekkel, hanem elszármazottakkal és zarándokokkal is. Így ünnepeltek vasárnap is, imájukban arra kérve Istent, hogy Szent István közbenjárására védje meg e népet, hogy az békében és jólétben élhessen és elnyerje a mennyei élet ajándékát. Első szent királyunk volt az, aki megtanította levetni magunkról a régi embert, aki hitét és hazáját Krisztusra építette, népét a sötétségből az örök világosságba vezette. A nyugati kereszténységet népe körében meghonosító erős kezű királyt a magyar katolikusság ma is úgy tartja számon, mint „az igaz hitnek plántálója, a pogányság megrontója”, aki a magyart néppé tette, népének törvényt adott, ő a „magyarok fénye, ország reménye”.

Mikházán a magyar anyanyelvű szerzetesek a 17. század közepén telepedtek meg az addig bosnyák szerzetesek kezén levő ferences kolostorban, ezt követően a régi épületet Kájoni János házfőnök vezetésével elkezdték kőből újjáépíteni, és hozzáláttak a kis kápolna megnagyobbításához is, amit Kájoni követői, Dóczi Imre, Jegenyey Ferencz és Hozó Péter gvárdiánok 1677-ig befejeztek. Az új templomot Szent István király oltalmába ajánlották, és az ő tiszteletére szentelte fel Dluszky Jakab püspök 1692-ben, öt oltárával és öt harangjával együtt. Azóta is ünnep ez a nap a faluban, minden évben megtartják a templombúcsút – tudtuk meg Csíki Dénes kanonok atyától. Balla Zsigmond gondnok szerint a mikháziak nagyon várják évente ezt a napot, az elszármazottak is hazajönnek erre az alkalomra. 

A templombúcsúra sereglők között találtuk Szélyes Ferenc színművészt, a falu szülöttét is, aki szerint nemcsak a templomban, hanem a családban is megtanulják a mikháziak, hogy Szent István király az ő védőszentjük, hogy Szent István napja a falu búcsúnapja, amikor összegyűl a család, hazatérnek a messzire elszármazottak. Gyermekkora búcsúnapjainak egészen más volt a hangulata: már szombat estére megérkeztek a vásári árusok és a körhinta, vasárnap reggel megtelt a falu népviseletbe öltözött fiatalokkal, a gyerekek már a szentmise előtt meglátogatták az árusok sátrait. Felcseperedve már a bálok voltak a legérdekesebbek, sokszor alig fértek be a kultúrházba, ahol hajnalig tartott a tánc, az ének. Ma már alig maradt valami ebből a hangulatból, de sokan hazatérnek városról, rendbe teszik erre a napra a portát, és a faluban is sok a fiatal, a gyerek, így remélhetőleg ismét felpezsdül az élet Mikházán.