Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-10-14 13:18:38
Búcsú
távolodóban, és egyre messzebb
attól, aki voltam, s már nem vagyok,
köröttem dong, zeng tücsök és bogár,
s bezárulnak sorra az ablakok.
talpamat zúzzák, sebzik a kövek,
nincs előre, csak valahova el,
minden lépés a fájdalom groteszk
tánca, mögöttem vérnyomok – a jel.
ne kövess, túl szűk kettőnknek e sors,
megszedett világ, amin átmegyek –
magányomból csak magányt adhatok.
elragad, visz az őszi fergeteg,
térj vissza, hogy egyedül ne maradj,
s kinyíljanak újból az ablakok.