Nagy József Levente: Májusi etűd
hosszú pórázra eresztve
vizslat a májusi este
hosszú pórázra eresztve
vizslat a májusi este
utcáról a kapualjba
(zugát penész nyalja-falja)
ablak előtt visszahőköl
liheg kapar vinnyog szűköl
(halkan szól a macskazene
táncol Kand úr és bé neje)
le a lépcsőn ki a parkba
fut utána csillagfalka
(csavargó a padon vackol
álmát őrzi odvas vackor)
sárga klinker a vár alatt
– a régiből mi megmaradt –
mélázva rajta andalog
(a fűben bagzó angyalok)
lilán lobog az orgona
a bokra madár otthona
felriasztja – pittyeg kicsit
(hé! a szobrot hová viszik)
(sarkon ácsorog a lámpa
a bűvében lepkék tánca)
az a pózna ha már ott van
lehugyozza s továbbrohan
(kelleti a szélnek magát
egy tavalyi rongyos plakát –
csak itt csak most csak neked
ha kell ha nem ezt vegyed)
lendületet s pórázt vesztve
elpilledt a május este
(a sok virág zsong ring árad)
kibérelt egy csigaházat
társbérlő egy szótlan pók is
(az ágak közt Hold van hol nincs)
