Nagy József Levente: Iszkázon
a költő kertjének bokrai mögül
mandulaszemű kisfiú bújt elő
ha csendben várakozol
néha eljönnek az őzek
mondja lelkesen és elszalad
az apja mosolyog
deljére lógó gyér szakállát
marokra fogja és simít egyet rajta
végigjárjuk a házat
ő mesél mesél magyaráz
tudod én buddhista vagyok
höelün nagyasszony törzséből származom
a feleségem katolikus zsidó
protestáns templomban volt az esküvőnk
ez a mi szobánk itt lakunk pár napig
ihlet a hely szelleme
verseket fordítok és prózát
a régiektől kezdve mostanig
ah! ah! szóval te erdélyi vagy
s már sorolja is kiket ismer
egyedül az öreg utasított el
személyesen beszéltem vele
a fától fáig mongolul
azt mondta ez őt nem érdekli
rosszul esett de a dolgok
így meg tudnak változni mondta csuang-ce
nevet daváhügijn ganbold és meghajol
nézd most ezen dolgozom
s mutatja miként vesződik egymással
két nyelv a teleírt papíron
indulnunk kell eltelt az idő
miközben észre sem vettük
hogy a költő őzeket terelget a csendbe
