A nagy Gamaliel (2.)

Írásunk első részében a bibliai Gamalielt ismertettük, és idéztük Bolyai Farkas néhány feljegyzését híres tanáráról, Szathmári Pap Mihályról, akit nagy Gamalielként emlegetett. Ebben a részben azt szeretnénk tisztázni, hogy miért is lett olyan hírneves Szathmári Pap Mihály.

Szathmári Pap Mihály jutalomérmei

Írásunk első részében a bibliai Gamalielt ismertettük, és idéztük Bolyai Farkas néhány feljegyzését híres tanáráról, Szathmári Pap Mihályról, akit nagy Gamalielként emlegetett. Ebben a részben azt szeretnénk tisztázni, hogy miért is lett olyan hírneves Szathmári Pap Mihály.

Abban az időben a professzorok olyan egyszemélyes tanszékek voltak, vagyis mindent oktattak. Szathmári Pap Mihály ezt nagyon fárasztónak tartotta és ezért 1783-ban segédet kért maga mellé, azzal, hogy lemond fizetésének 2/3 részéről a segédje javára. Így a főconsistorium Sófalvi Józsefet rendelte mellé, aki lényegében átvette Szathmáritól oktatási munkájának oroszlánrészét. Sófalvi 11 évig volt a teológiai tudományok segédoktatója, és ez a 11 év volt Szathmári Pap Mihály tudományos munkásságának fénykora. Ugyanis abban az időben a hollandiai és belga tudományos társaságok pályázatokat írtak ki különböző teológiai kérdések tisztázására. Egy első ilyen pályázatot a harlemi Teyler tudós társaság írt ki, melynek megoldására 100 aranyérem volt kitűzve. A pályázatra Szathmári küldte el a legjobb dolgozatot, de nem tartott be egy formai követelményt, hogy a pályamunka jeligés kellett volna hogy legyen. Így pénzt nem kapott, csak egy ezüstérmet és egy tizenkét és egy kétkötetes lexikont.

1784-ben a leideni Stolpiana alapítvány egy újabb teológiai pályakérdést tűzött ki, és Szathmári Pap Mihály a második lett, mert a maximálisan 32 oldalra korlátozott pályamű helyett 40 oldalt írt. Tehát innen is második díjat kapott. 1784-ben a hágai tudós társaság pályázatára is benevezett, aminek eredménye az lett, hogy a hágai tudós társaság levelező tagjául választotta és egy ezüstérmével jutalmazta. Végül 1790-ben ugyancsak a hágai tudós társaság írt ki újabb pályázatot. De ennek eredményéről már a Magyar Kurír is beszámolt:

A Magyar Kurír a következő tudósítást írta 1791-ben (I. 673. 1.):

„Egy 57 aranyat nyomó oly szép arany- jutalom-pénz érkezék a napokban a Hágai Tudós Társaságtól kezünkbe, melynél még soha szebbet nem volt szerencsénk látni. A pénznek egyik oldalán egy borostyán koszorún belől ez vagyon írva: Mich. Pap Szathmári, Nobilio Transyl: Hungarus: Soc. Hag. membrum corresp. meruit MDCCLXXXX¹. – Ugyanezen lapján a pénznek a koszorún kívül kereken ezen igék olvastatnak: Proemium Societatis Haganae, pro vindicanda Religione Christiana. A más felén a tudományok Istenasszonya Pallas, kinek feje felett függ a nap, megtámasztott egy oltárhoz, melynek oldalán, egy kereszt, pajzsa alatt egy biblia vagyon, és a bibliára sűrűn lőtt nyilaknak ellent vét pajzsával. Jobb kezével mutat Pallas ezen igékre: Math: XVI. 16–18. – Ezt a gyönyörű arany-pénzt nyerte vala még tavaly a már nevezett tudós úr, ezen 100 arany jutalomra tett kérdésre legjobb és bölcsebb feleletével: Micsoda hasznára lettek légyen a keresztényi vallásnak az üldöztetések? A pénz 57 arany, 43 aranyakat pedig más folyó pénzben fizettenek ki. Mely nagy díszére légyenek magyar hazánknak és nemzetünknek, az ily tudós hazafiak a külső nemzetek előtt? Kisebbíteném talán érdemeit ezen nagy férfiúnak, ha szükségtelenül azt magyaráznám, a mit kik-ki által láthat. Ezen arany- jutalom-pénz elvétetett vala a Bécsi Harmincadon midőn béhozatott, és 24 órákig fogságban lévén úgy adatott kezünkhöz. Éljenek az ilyen pénzt hazánkba béhordó nemzetünk gyönyörűségei!”

Szóval ez a négy pályázat tette világhírűvé Szathmári Pap Mihályt, és a közölt portréja mellett, és a kép bal alsó sarkában le is festették a két ezüst- és egy aranyérmét.

1794-ben meghalt a segédje, Sófalvi József, és így újra vissza kellett térnie a fárasztó tanítói-nemzetnapszámosi munkájához. De nem sokáig bírta az összes teológiai tudományok tanítását, és ezért 1799-től 1805-ig Zsigmond fiát vette maga mellé a főconsistorium jóváhagyásával.

Itt tennék egy pici kitérőt: A nagy Gamaliel fia, Szathmári Pap Zsigmond is évfolyamtársa volt Bolyai Farkasnak és ifjú báró Kemény Simonnak. Az akkori érettséginek megfelelő rigurózumot, 1792 októberében az egész országgyűlés előtt tették le, mert éppen akkor Kolozsváron ülésezett az erdélyi Diéta. Erről a Bécsi Magyar Hírmondó is beszámolt, és ezt közölte is Oláh Anna². E három diák – Bolyai Farkas, Kemény Simon és Szathmári Pap Zsigmond – valóban rendkívül felkészült volt. Kolozsvár és Alsó-Fehér vármegye főispánja, idős báró Kemény Simon, aki mellesleg a kolozsvári református kollégium főgondnoka is volt, tudta, hogy ha már az országgyűlés füle hallatára vizsgáztatják, akkor a jelöltek nem fognak szégyent hozni rá. Valóban három nap faggatták az ifjakat, első napon latin nyelven, aztán rátértek a magyarra, hogy az asszonynépség is értsen a vizsgáztatásból valamit, és minden kérdésre tökéletes válaszokat adtak. Micsoda különbség az akkori és a mostani érettségi között! Szerény véleményem szerint, ma egy doktori védés nincs olyan szinten, mint akkoriban a rigorosum. Bolyai Farkast ezért megismerte az egész erdélyi arisztokrácia.

De térjünk vissza a nagy Gamaliel életének bemutatásához. Szathmári Pap Mihály 1769. január 11-én feleségül vette Réthy Csiszér Debórát. Házasságukból három lány és egy fiú született: Ágnes, aki Szőcs András főorvos felesége lett, Krisztina, aki Incze Mihály doktor felesége, Anna, aki Krizbai Dezső Elekné lett és végül Zsigmond fia, aki vízaknai református pap lett.

Sajnos, Zsigmond fia válása teljesen összetörte Szathmári Pap Mihály fényes karrierjét és az életét is! Noha a reformátusoknál megengedett a válás, ez abban az időben nem ment olyan futószalagon, mint manapság. Főleg nem nézte jó szemmel az egyház református papok válását. (Nemrég Szilágylompéron, Ady Endre második legkedveltebb szilágysági, Ady nagyszülők falujában jártunk, a 7. Tudomány- és Technikatörténeti Konferencia résztvevőjeként, és a református tiszteletes elmesélte, hogy milyen kanosszát kellett járniuk a válni akaró gyülekezeti tagoknak. Hosszú évek alatt mondták csak ki a válást és minden esetben súlyos bélyeget kaptak az elváltak.)

Szóval Szathmári Pap Zsigmond válása arra késztette Szathmári Pap Mihályt és a fiát, hogy a tanítástól is megváljanak. Még hét évet élt az idős professzor, elkészítette végrendeletét és 1812. május 31-én, súlyos betegség után elhunyt. Halotti beszédet mondott felette Incze Mihály kolozsvári pap, a kollégiumtól Szilágyi Ferenc történelemprofesszor búcsúztatta.

Engedjenek meg nekem annyi megjegyzést, hogy én sem tudnék róla, ha nem írta volna róla Bolyai Farkas, hogy ő volt a nagy Gamaliel. Mivel tudtommal pályaműveit nem fordították le magyarra és nem adták ki, így neve a magyar tudománytörténetben feledésbe merült. Noha a maga korában világhírű volt, a teológiai dolgozatait csak az a szűk szakmai kör ismeri, aki azt maga is műveli, így neve tudományos körökben ismeretlen.

Irodalom

Török István: A Kolozsvári Ev. Ref. Collegium Története, Kolozsvár, 1905. Kiadja a Collegium Elöljárósága, Stief Jenő és társa Könyvnyomó Intézet.

^{1 1790}

^{2 2002 Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas. Összeállította Gazda István, benne: Nyilvános vizsgája a Kolozsvári Református Kollégiumban, 1792-ben, közli Oláh Anna: Akadémiai Kiadó, 2002, 119–120., Bécsi Magyar Hírmondó 1792. november 1.}