Nagy élmény ez a tábor!

Több mint nyolcvan gyerek vakációját tették szebbé

Tizennegyedik éve igyekszik olyan gyerekeknek is vakációs élményt nyújtani a Solidaris Egyesület lelkes csapata, akiknek egyébként nem lenne részük nyári táborozásban. Idén a támogatóknak köszönhetően két, egy-egy hetes, ottalvós tábort szerveztek Bedében, a fejlődő és szépülő, festői környezetben mintegy nyolcvan gyereknek. Míg az előző években többnyire nehéz helyzetben lévő gyerekeket táboroztattak, újabban egyre több olyan gyerek csatlakozik hozzájuk, akiknek a szülei állják a költségeket, mivel szeretnék, hogy csemetéjük megismerje azt az értékrendet, amit a Solidaris tábor képvisel. 

Idén nyáron második alkalommal volt tábor, az elmúlt héten a Nyárádgálfalvához tartozó kis település zsákutcájában. Ottjártunkkor sem tétlenkedett a táborozókból és segítőkből álló, több mint hatvanfős csapat, a lányok kézműveskedtek, pomponokat készítettek a futtballmecsre, ahol a városiak szálltak harcba a vidékiekkel. Eközben a felnőttek az üst körül szorgoskodtak, a fáról lerázott szilvából éppen lekvár készült. 

Amint megkezdődött a focimeccs, a gyereksereg odacsődült, aki nem rúgta a bőrt, az a pálya széléről szurkolt, így a filagóriában csend lett, ott beszélgettünk Sajó Norberttel, a Solidaris Egyesület vezetőjével. 

– Nagyon érdekes, ahogy kinőtte magát a tábor, kezdetben, 2009-ben félnapos kirándulásként indult, 2010–11-ben hétvégi tábor lett. Nagyon örülünk, hogy ma már két tábort kell szerveznünk, sok gyerek ragaszkodik ahhoz, hogy évről évre visszajöjjön. Érdekesen alakult az összetétel is, hiszen eleinte ingyenes táborként hirdettük, rászoruló gyerekeknek, ám több szülő megkeresett, hogy elhozná a gyerekét, állja a költségeket, mivel szeretné, ha a táborra jellemző értékrendet megtapasztalná, hiszen itt mellőzzük a szitokszavakat, és nem számítanak a márkák, hogy kinek milyen cipője, ruhája van. És mivel ezeknek a szülőknek a száma egyre nőtt, elkezdtünk két tábort szervezni, majd úgy gondoltuk, nem választjuk el a gyerekeket, a szülőre bíztuk az időpontválasztást, mindkét táborban vegyes volt a csapat, most például mintegy tíz gyereknek a szülei állták a költségeket, harminc gyerek táboroztatását pedig a támogatóknak köszönhetően fedeztük. Az előző táborban valamivel nagyobb volt azoknak az aránya, akiknek a szülei kifizették a táboroztatási költségeket – avatott be a részletekbe Sajó Norbert. 

Nem volt szívük meghúzni a vonalat

Bár a szervezők megfogadták, hogy idén 30-as létszám fölé nem mennek, végül 42 7–14 év közötti gyerek táborozott az elmúlt héten Bedében. Egyre érkeztek a jelentkezők, a bedei gyerekek is, és nem volt szívük meghúzni a vonalat, valakinek azt mondani, hogy nem mehet. A táborozók mintegy 25 százaléka városi, a többiek vidékiek, többen a Nyárádmentéről, Marosvásárhelyről, de még Kolozsvárról, valamint Magyarországról is volt gyerek, akinek a nagymamája Bedében él. Büszke volt arra, hogy az unokája életében először ott táborozik. 

Táborozóból önkéntes

A bedei táborban mintegy 22 önkéntes segédkezett a programok lebonyolításában, többek között vallástanárnő, pedagógus, pszichológus, asszisztensnő, teológusok, a Pedagógiai Líceum, a Református Kollégium diákjai. A segítők több mint egynegyede tinédzser, akik korban igen közel állnak a gyerekekhez, és közülük többen egykori táborozók, akik most segíteni tértek vissza. Ők a „piros pólósok”, ami elismerésnek örvendő státus a táborban, szinte minden gyerek arra vágyik, hogy egyszer majd ő is piros pólós legyen – jegyezte meg mosolyogva Sajó Norbert. A piros pólósok csapatát erősíti a 14 éves Balázs Levente is, aki érdeklődésemre, hogy mi csábította vissza a táborba, elárulta, nagyon szereti a gyerekeket, és örömét leli abban, hogy segít nekik, hiszen ő is mindig szép emlékekkel tért haza a táborból. Mindig nagy élmény számára a tűzoltóbemutató, a közös kirándulások, az együtt töltött idő során sok barátot is szerzett. Kicsitől nagyig mindenkinek óriási élmény ez a tábor – tapintott rá a lényegre az egykori táborozóból lett segítő. 

Pecsét jár, ha segédkeznek a konyhán, de akkor is, ha takarékoskodnak a vízzel

A Solidaris Egyesület és lelkes önkénteseik minden évben arra törekednek, hogy a felejthetetlen élmények mellett a tábori hét alatt az életre való nevelés is helyet kapjon. A gyerekek is kivették a részüket a munkából, rázták a fát, majd felszedték a szilvát, és segítettek az étkezések körüli teendőkben. 

– Rájöttünk az évek során, hogy lehet jól hangzó, elméleti dolgokat tanítani a gyerekeknek, de közben nem tudnak helyesen fogat mosni, nem ismerik a magyar himnuszt, nem értik, mi a gond azzal, hogy a szilva a földön marad. De ha rávezetjük őket, elérjük, hogy fontosnak tartsák kivenni a részüket a munkából, anélkül, hogy erre kérnénk őket. Úgy gondoljuk, egy tábornak ebből a szempontból is formálnia kell a résztvevőket – mutatott rá az egyesület vezetője. 

Hogy ösztönözzék a gyerekeket, pecséteket szoktak adni nekik, mindenki, aki elvégez valamilyen feladatot, főleg olyat, amire nem kérték meg, pecsétet kap, amit a tábor végén ajándékokra válthat be. Például beszerezheti magának az iskolakezdésre a tolltartót, ceruzát, füzetet. Ugyanakkor ezáltal takarékosságra, többek között az észszerű vízhasználatra próbálják ösztönözni őket, a tábori hét alatt volt nap, amikor 25-en kaptak pecsétet azért, mert hatvan másodperc alatt lezuhanyoztak. 

Csak akkor sírnak, amikor haza kell menni

A gyerekekről gondoskodó segítők szerint a kisebb táborozók is csupán kétszer pityerednek el, esetleg érkezéskor, amikor elválnak a szülőktől, majd a tábor végén, amikor haza kell menniük. 

Általában reggelente a nap frissítő tornával kezdődött, majd napközben kézműves-tevékenységeket, csapatépítő játékokat, sporttevékenységeket szerveztek számukra, volt szabadtéri mozizás is, illetve akik szeretik a kalandokat, kipróbálhatták a sátorban alvást. Érdekes szakmákban dolgozó meghívottak is érkeztek Bedébe, egyik nap kilátogattak a nyárádszeredai önkéntes tűzoltók, akik a mindennapi munkájukról meséltek a gyerekeknek, gyakorlati kérdések is terítékre kerültek, bemutatták, hogy mi történik akkor, ha az olajra vizet öntünk. Meglátogatta a táborozókat Póra Zoli is, aki ritmusgyakorlatokkal, játékos énekléssel szórakoztatta őket. Egy svájci partner 20 kerékpárt adományozott a Solidaris Egyesületnek, ezeket kipróbálták, aztán túráztak, gyógynövényeket gyűjtöttek, mi több, gyűjteményt készítettek belőlük. 

A programok kapcsán Sajó Norbert kiemelte, a félelem leküzdése volt az idei téma, amit bibliai történeteken keresztül próbáltak feldolgozni. – Nem tudjuk, mi marad meg a gyerekekben hosszú távon, de egy biztos, innen úgy mennek haza, hogy megtanulták a magyar himnuszt, hogy van legalább egy barátjuk, sőt, meg merném kockáztatni, hogy van olyan gyerek, aki csak itt lakott jól, mert otthon erre nincs lehetősége. Ha ezek a célok teljesülnek, a többi mind ráadás, ráadás a napi ötszöri étkezés, a tűzoltók jelenléte, a néptánc, amiben meglepő módon a vidéki gyerekek először nem akartak részt venni, aztán amikor mégis bekapcsolódtak, nagyon megszerették. De ráadás volt az is, amikor begurult zenélve az udvarunkra a fagyisautó, egy marosszentgyörgyi család jóvoltából, akik kézműves fagylaltot készítenek, és akik arról is meséltek a gyerekeknek, hogyan készül a finomság. A tábor zárónapján Tamási Zolt történész augusztus 20. alkalmából rendhagyó történelemórát tartott a táborozóknak, valamint a Solidaris Egyesület állandó támogatója, a Bioeel cég mintegy húszfős csapata kerékpárral látogatott ki Bedébe – számolt be néhány programpontról az egyesület vezetője. 

Sok jóakaró együtt csodákra képes

A bedei, hatezer négyzetméteres, gyümölcsfákkal teli telket támogatóknak köszönhetően, valamint a szülők és más jó szándékú támogatók közmunkája révén újítgatták, szépítgették, a táborozók örömére sikerült alvóhelyeket kialakítani, így végre ottalvós lehetett az idei két tábor. Emellett filagóriákat alakítottak ki, amelyek kiváló helyszínül szolgálnak a kézműves-tevékenységekhez, valamint a gyereksereg étkeztetéséhez. Sajó Norbert köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek, hogy ajtó, ablak, kerítés és alvótér legyen a táborhelyen, a bedeieknek, hogy szeretettel fogadták a népes csapatot, a támogatóknak, akik felvállalták egy-egy gyerek táboroztatását és a Maros Megyei Tanácsnak, hogy biztosította a napi meleg ebédet.