Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-12-20 15:35:51
Nem maradt más: a Különbéke,
Benne a Gyermek, kegyelem almán.
A mindahányunk külön vétke
Gratia plena ölelő karján.
Leoldott saruk, küszöbre téve,
Megvizült, ragyogó szemek.
A Lélek már-már pusztító éhe,
Hogy én is veletek legyek.
Mert nem maradt más: a havazásban
Lebegő őzeknek lehellete.
Egymáshoz békülni, mintha lázban,
Quemadmodum speravimus in te!
2013. december 14.
P.S. Az utolsó sor Nicetas a Remesiana (Nicetas, 335-414, a keresztény irodalom egyik ős-alakja, egy római telepen, a mostani Szerbia területén élt): Hymnus sive praefatio mystica (Himnusza az Isten dicséretére) versének utolsó fél sora. Babits Mihály fordításában: amiképpen reméltünk Tebenned!