Mysteria Residentiae Rhédey

Kiállítás őrzi Erdőszentgyörgyön Erzsébet királynő ükanyjának emlékét

Mint már tudósítottunk róla, két hete állandó kiállítás nyílt az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban. Ez az ősi gyökerekkel rendelkező magyar főnemesi család Rhédey Claudia révén Európa legelőkelőbb királyi családjaival került rokoni kapcsolatba. A néhai grófnő emlékét őrzi ez a tárlat; Claudia tragikusan rövid életútja négy nemzethez, a magyarhoz, a románhoz, az angolhoz és a némethez is kötődik. Ezek képviselői a közös kulturális örökség ápolásának és a hagyaték turisztikai értékesítésének lehetőségeit is számba vették.

A mintegy kétéves kutatómunka eredményeit felvonultató tárlat a kastély emeletének öt termében mutatja be igényes és ötletes kivitelezésben Rhédey Claudia életútját, felidézve a korai tizenkilencedik századi főnemesi életmód hangulatát, és mindezt a település történetével is összekapcsolja. A látogató betekintést kap a család történetébe, megismerkedhet az egykori grófkisasszony neveltetésének körülményeivel, de ízelítőt kap a korabeli főúri társasági élet légköréből is.

A megnyitót követő tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy mérföldkő ennek a kiállításnak a megnyitása, és ez igaz mind a történeti kutatómunka, mind pedig a kastély állagának megőrzése tekintetében. Ami a kutatást illeti, a folytatására az egyetemi közeg bevonásával nyílhat bővebb lehetőség, mert ott adódhatnak talán a legkézenfekvőbb lehetőségek anyagi és szellemi forrást is találni a további munkához. A kastély restaurálásának folytatásához kormányzati vagy uniós pályázati alapokból kellene pénzre szert tenni, amire a részt vevő diplomaták és politikusok szerint van is elvi lehetőség. Hasonlóan fontos lenne még a résztvevők szerint ennek a négy nemzet szempontjából is fontos kultúrkincsnek a turisztikai körforgásba való beemelése is.

A tárlat kitér a Rhédey család hat évszázadon is átívelő történetére. A kisrédei és szentmártonrédei nemes Rhédey család az Árpád-kori Aba nemzetségből származtatja magát. Név szerint ismert legkorábbi őse az oklevelekben kisrédei Mikó néven szerepelt a 13. század végén. A középkor és az újkor évszázadaiban kiteljesedő Rhédey családfa különböző ágainak képviselői politikai és katonai karrierjük elismeréseként, birtokaiknak és kapcsolataiknak köszönhetően három ízben is grófságot nyertek.

Az eredetileg Heves vármegyei família a 16-17. században előbb Bihar és Máramaros térségében szerzett számottevő befolyást, majd Erdély egész területén. Férfijai katonai, közigazgatási vagy jogi pályán küzdötték fel magukat az ország főúri rendjei közé. A társadalmi ranglétra legmagasabb fokára a máramarosi főispáni széket betöltő Rhédey Ferenc jutott, akit 1657 novemberében a gyulafehérvári országgyűlésen Erdély fejedelmévé választottak. Tehetségének kibontakoztatására nem kapott hosszú időt, mindössze két hónapig uralkodott.

A 17. század elején Rhédey János homoródszentpáli Kornis Margittal kötött házassága által szerzett birtokot Erdőszentgyörgyön, melyre 1629-ben adományt is nyert Bethlen Gábortól. Leszármazottainak 1744-ben Mária Terézia magyar grófi címet adományozott, korábbi nemesi címerüket bővítette.

Gróf Rhédey László a 18. század közepén még romos erdőszentgyörgyi Rhédey-udvarházat impozáns kastéllyá építette át a 19. század első évtizedében. Kastélyépítési törekvései mellett a tájképet is megváltoztató, nagyszabású átalakításokat végzett. Kanyargós utakkal, négyszögűre nyírt bokorcsoportokkal, fenyőerdővel és számos építménnyel díszített tágas franciakertet alakított ki.

1812-ben már ezen az új nyári rezidencián született a lánya, Claudia, akinek majdani házassága révén a Rhédeyek ősi nemesi családja rokonságba került a legjelentősebb nyugat-európai arisztokrata dinasztiákkal. A Rhédeyek erdélyi ága az utolsó fiúleszármazott 1897-ben bekövetkezett halálával szűnt meg. Claudia unokája, a magyar grófi vérvonalat továbbvivő Victoria Mary tecki hercegnő V. György angol király feleségeként a mindmáig világpolitikai szerepkörű Windsor uralkodóház megalapítója lett.

Családja a kor arisztokrata életmódjának megfelelően sokat utazgatott, egy-egy évszakot Erdőszentgyörgyön, Kolozsváron, Budapesten vagy éppen Bécsben töltött. A magyar nyelvi környezetbe született Claudia ifjúkorára a Habsburg-birodalom hivatalos nyelvét, a németet is anyanyelvi szinten beszélte. Művelt úrilányhoz méltó neveltetésben részesült, rajzolni, festeni, énekelni, zongorázni, táncolni tanult. Naplóbejegyzéseiből ismert, hogy 1823 telén zongoraórákat vett Ruzitska György zeneszerzőtől, a Kolozsvári Nemzeti Színház karmesterétől, a nyarat pedig családjával a radnai üdülőtelepen töltötte gyógyfürdőzéssel, kirándulással, hegymászással. Bécsi tartózkodásai során a császárváros legjobb mestereitől tanult.

1833. január 1-től személyes naplót vezetett, melynek utolsó bejegyzését 1839. december 6-án keltezte. A 420 oldalas, német nyelvű, kézírásos dokumentumot a stuttgarti levéltárban őrzik. Az ebben fennmaradt vallomások életének számos eseményéről beszámolnak, de titkosírással kódolt sorainak megfejtéséhez további kutatások szükségesek.

Az erdélyi főnemesi családok a teleket általában a nagyvárosi palotákban töltötték, nyáron inkább vidéki rezidenciáikon laktak. A karneválok és a téli táncmulatságok ünnepi időszaka alatt az arisztokrácia többnyire a fővárosban, Bécsben tartózkodott. A szórakozáson túl a mulatságok alkalmat teremtettek kapcsolatépítésre, üzleti megbeszélésekre is. Az eladósorba került úrilányokat bálok, estélyek alkalmával vezették be a felső körök társasági életébe, ahol a legfontosabb társadalmi szereplőkkel ismerkedhettek meg. A szezon legfontosabb eseményének a bécsi udvari bál számított, melynek előkelő társasága Európa több száz főnemesi családjának soraiból került ki. Egy téli báli szezon sikerességét az eljegyzések száma is jelezte.

Rhédey Claudia 1829-ben, 17 éves korában utazott első ízben szüleivel Bécsbe, a család abban reménykedett, hogy lányuk törékeny egészségének jót tesz a levegőváltozás, és a világvárosban elérhető orvosi ellátás. A fővárosban elérhető szórakozási lehetőségeket is kihasználó lány egy lovaglás alkalmával pillantotta meg először a katonai szolgálatát töltő Alexander von Württemberg herceget 1832. április 30-án. Claudia vallomása szerint ez az első szempillantás meg is pecsételte a sorsukat, azon a tavaszon sok időt töltöttek egymás társaságában. Július 20-án a Rhédey család hazaindult Erdélybe. A szerelmesek tudták, hogy európai uralkodó körökben csak az azonos rangúak házassága elfogadott. Azaz uralkodóházbeli férfi és grófi származású lány között csak morganatikus frigy köttethetett, melyben a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban. Az érzelmek azonban felülírták a dinasztikus érdekeket, Alexander és Claudia esküvőjét 1835. május 2-án tartották a bécsi lutheránus templomban. Két hétre rá I. Ferdinánd osztrák császár Hohentstein osztrák grófi címet adományozott Claudia hercegnének.

A házasságot már első évben gyermekáldás kísérte, megszületett lányuk, Claudine Henriette, majd a következő két évben Franz Alexander és Amalie Josephine jöttek a világra. Alexander herceget felfelé ívelő katonai pályája a birodalmi lovassági ezredhez kötötte, ezért a család a férj alakulatának állomáshelyeihez kötődően többnyire Grazban, Bécsben vagy Württembergben tartózkodott, de megfordultak Budapesten és Erdőszentgyörgyön is. 1841 nyarán is Claudia időközben megözvegyült édesanyjánál időztek, július 27-én esküvői tanúként is szerepeltek az erdőszentgyörgyi református templomban.

A már vezérőrnagyi és grazi hadosztályparancsnoki rangban szolgáló Alexandernek ősszel stájerországi hadgyakorlaton kellett részt vennie. Claudia grófnő három gyerme-kével hintón indult férje után a grazi állomáshelyre. Az út utolsó éjszakáján a kocsi sáncba borult, és a negyedik gyermekével várandós Claudia erős oldaltáji ütést szenvedett. Ennek ellenére másnap lóra ült, hogy hadgyakorlatozó férjét meglepje. Azonban az esés és a 8 óra alatt megtett 100 kilométernyi megerőltető lovaglás halálos betegségbe döntötte, elveszítette magzatát, majd 1841. október 1-jén elhunyt. A hercegnét végakarata szerint Erdőszentgyörgyön, a református templom családi kriptájában helyezték örök nyugalomra 1841. október 21-én. Férje mély gyászában nem tudott megválni imádott asszonyától, ezért szerelme szívét kivetette, és preparátumként egy orvosi üvegben állandóan íróasztalán tartotta. A herceg soha többé nem nősült újra. 1885-ben hunyt el, Claudia szívét végakarata szerint a koporsójába helyezték.