Muzsikás imádság

Hétfőn este a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánián egy olyan adventi hangversenynek örvendhettek a marosvásárhelyiek, amiről szóban, írásban szinte lehetetlen beszámolni. Ilyet látni, hallani kell!

Fotó: Mezey Sarolta

Hétfőn este a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánián egy olyan adventi hangversenynek örvendhettek a marosvásárhelyiek, amiről szóban, írásban szinte lehetetlen beszámolni. Ilyet látni, hallani kell! Mert az élményen van a hangsúly, amit visszaadni nem lehet, csak átélni. Ilyenkor, ünnepek táján megszaporodnak az adventi rendezvények, a karácsonyi jótékonysági akciók, melyeket mind nemes indíttatásból szerveznek. De igazi lelki felüdülést, elragadó élményt, színvonalas ünnepre hangolást csak kevés nyújt. A karácsonyi készülődésben megteremtették azt a hangulatot, ami kapcsolatot teremt földi és mennyei között. A hangverseny énekben elmondott imádságnak határozható meg leginkább. A koncertadók a Haáz Sándor által vezetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia, ami egy száztagú kórust és egy 45 tagú zenekart foglal magában.

Az 1982-ben alakult filharmóniát Erdély-szerte, Kárpát-medence szerte ismerik. Nem zeneiskolásokból, hanem szép hangú, csupa szív-lélek gyermekekből áll, akiket még nagyobb szív-lélekkel tanít, irányít, nevel Haáz Sándor zenetanár. Több fellépésük volt a határon túl is, de megfordultak Bécsben vagy Brüsszelben is. Marosvásárhelyre egy hosszas, Brassón, Dabason, Budapesten, Vácon át vezető koncertkörút állomásaként érkeztek.

Az este 7 órakor kezdődő koncert előtt megtelt a templom, ülőhely nem maradt a padokban, sokan álltak idősek, gyerekes szülők egyaránt, mikor Berlioz Rákóczi-indulójára fegyelmezett sorokban beérkezett a székely ruhába öltözött kórus. Aztán Bach Parasztkantátája és egyházi énekek hangzottak el: Boldogasszony anyánk, a Ne aggodalmaskodjál, Fel nagy örömre, ma született. Népdalok következtek, Báránykás énekek, alföldi dudanóta, hogy aztán rátérjenek a J. Strauss Kovács polkájára. Műsorba iktatták a Kurucz siratót, három katonaéneket és a Klapka-indulót.

A műsor második felében magyar karácsonyi dalok csendültek fel, s e csengés karácsonyváró lelkünket rázta fel a fásultságból. Mennyből az angyal, Pásztorok, pásztorok, Karácsonyi bölcsődal, Ne féljetek pásztorok!, Dicsőség, A kis Jézus megszületett, Kis karácsony, nagy karácsony… tisztán és erőteljesen szólt. De amikor a Csendes éjre elaludtak a villanylámpák, s kigyúltak a gyertyák, visszatarthatatlanul megcsillantak a könnyek.

Aztán, ami igazi meglepetésnek számított a más népek karácsonyi dalainak csokrában az O, ce veste minunată, vagy a Dacă magii au plecat, székely gyermekek székely akcentusával gyönyörűen hangzott.

Záró éneknek a Jingle Bells-t szánták, de a visszhangzó taps maradásra és éneklésre parancsolta a gyermekfilharmóniát.

A gyerekek meghívást intéztek a hallgatósághoz, látogassanak Szentegyházasfaluba, a legmagasabban fekvő magyar városkába, hogy személyesen is megismerkedhessenek a művelődési élettel, a zenemúzeummal, mindazzal, ami Haáz Sándor vezetésével világhírűvé nőtte ki magát.

Főhajtás a hangversenyért, amit sok nagyváros megirigyelhet.