Művészettel a gyógyulásért

December közepe táján évről évre meghatódva állunk meg a marosvécsi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ ParaHelikon művészetterápiás csoportjának alkotásai előtt. Az idei esztendő termését az elmúlt szombaton mutatták be Marosvásárhelyen, a Gecse utcai református egyházközség gyülekezeti termében. A kiállítás és vásár jó alkalom arra, hogy szembesüljünk a valósággal: nem csak az egészséges, hanem az intézmény falai mögött élő sérült emberek is képesek értékeket teremteni, olyan alkotásokat, amelyekkel bátran léphetnek ki a világba, mások örömére. 

 

Óriási fejlődés történt az elmúlt 25 évben

A hivatalos megnyitás előtt érdemes volt végigpásztázni a kiállítás anyagát. Textíliákat, szőnyegeket, kötött és horgolt darabokat, köztük karácsonyi díszeket, csengőket, angyalkákat, terítőket, adventi koszorúkat, kis hóembereket, táskákat, festett tárgyakat s rengeteg kerámiát láthattunk. Szép, igényes, szép kivitelezésben. 

A kiállítást dr. Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezérigazgatója, Gliga Maria textilművész, valamint dr. Barabás Dénes, a művészetterápiás csoport vezetője nyitotta meg.

– Ismét eltelt egy esztendő, és megint találkozunk – szakemberek, ismerősök, olyan személyek, akik vonzódnak ehhez az aktivitáshoz. A művészetterápiás tevékenység a marosvécsi rehabilitációs központban zajlik, s ilyenkor, karácsony előtt bemutatják az elmúlt év termését. Két nagyon fontos dologról van szó, az elmúlt huszonöt évben hatalmas előrelépés történt a neuropszichiátriai betegek rehabilitációjában, kezelésében. Huszonöt évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna egy ilyen kiállításnak a megszervezése, lévén, hogy akkor még nem beszélhettünk művészetterápiáról. Az elmúlt tizenöt év eredménye, hogy sikerült a sérült személyeket mozgósítani, rehabilitálni, s a bennük rejlő művészeti hajlamot kibontakoztatni. Az ő érdemük, hogy az alkotás termését átadják nekünk – mondta dr. Schmidt Loránd igazgató, aki megköszönte a szakszemélyzet munkáját, ami nem kicsi dolog, hiszen fel kellett ismerniük a 300 beutalt között, hogy kiben rejlik valamilyen tehetség, amit hasznosítani lehet. Az igazgató arra buzdította a beutaltakat, minél többen vegyenek részt ezen a tevékenységen, hogy minél többen részesei lehessenek a művészet kínálta gyógyító erőnek. 

Áldásos lenne, ha a többi rehabilitációs központ is bekapcsolódna a művészetterápiás tevékenységbe. A marosvécsin kívül jelenleg Marosaludason, Mezőkapuson van hasonló.

 

Mindenik munka kéznyújtás a társadalom felé

Gliga Maria textilművész, a designműhely vezetője elmondta, hogy a központ szakembereinek nagyon sok munkával sikerült kialakítaniuk a műhelyeket, a munkafolyamatokat, hogy az ápoltak optimális körülmények között dolgozhassanak, ami a gyógyulásukat szolgálja. Ezekben a csoportokban harmonikus az együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás, kialakult egy bizonyos felelősségtudat. A kreatív munka révén a betegeknek sikerélményben lesz részük, ami növeli az önbecsülésüket. A műhelyekben olyan művészi igényű dekorációs darabok születnek, amelyek bárhol megállják a helyüket. – Valamennyi munka jelzésértékű, kéznyújtás a társadalom felé – fogalmazott Gliga Maria. 

 

Tizenöt éves a művészetterápiás csoport

– „A tükröt arra használjuk, hogy arcunkat nézzük, a művészetet pedig arra, hogy lelkünket lássuk” – ezzel a George Bernard Shaw-idézettel kezdte mondandóját dr. Barabás Dénes, aki áttekintette a 15 éve alakult ParaHelikon művészetterápiás csoport történetét. 

– A kezdeti nagy lelkesedés, a kísérletezések, az izzadságos munka eredményeként már a rákövetkező évben sikerült munkáinkkal a külvilág elé állni Marosvásárhelyen. A csoportot három év múlva neveztük el, a marosvécsi Helikon irodalmi körtől ihletve. Az idei kiállítás sorban a tizennegyedik. Az érdeklődők tanúsíthatják a nyomon követhető fejlődést, a változatosabb, érdekesebb, kifejezőbb munkák jelenlétét. Ez nagymértékben a különféle műhelyeket irányító munkatársaink odaadásának is köszönhető. Jövőtől újabb minőségi ugrást szeretnénk elérni, és a 2017-es tárlatunkra mázas kerámiákkal is jelentkeznénk. Nagy sikere a csoportnak, hogy több nemzetközi elismerésben is részesültünk, három egymás utáni évben a Social Sans Frontières által szervezett strasbourgi nemzetközi művészetterápiás kiállításon három arany- és egy ezüstérmet, valamint több dicsérő oklevelet kaptunk. A mai kiállítás alkotásai egyediek, az alkotók belső rezgéseinek, gondolatainak a tárgyi kivetülései – mondta dr. Barabás Dénes, aki hozzátette, hogy az alkotási lehetőségen túl a ParaHelikon csoport sajátos élményközösség, ahol a kommunikáció, a közösségi élmény fejlesztő, gyógyító tényezővé válik. 

 

Életet adó műhelyek 

Balogh Katalin nyugdíjas orvos a kerámiarészlegen találta meg a helyét. Mint mondta, kerámia nélkül el sem tudja képzelni a mindennapjait. Olyan a műhely számára, mint egy munkahely. Ha már orvosként nem dolgozhat, akkor alkotókedvét a kerámiának szenteli. Legutóbb különböző arc nélküli szobrokat készített, amelyekbe lelket is lehelt, viszont a nézőnek kell arcot képzelni a szobroknak, ettől lesz egyedi valamennyi – mondta. Kulcsár Annamária, a Szent Anna csoport munkavezetője ismertette a csoport tevékenységét és a kiállított kézimunkákat. 

– Naponta harminc beteggel foglalkozunk. Egy csoportban tízen dolgoznak. Szövünk, fonunk, karácsonyi dísztárgyakat készítünk. Minden betegben próbáljuk megtalálni azt, amit el tud végezni. Vannak akik lelkesek, szorgalmasak, de vannak olyanok is, akik nem tudnak minden aprólékos munkát elvégezni, nem elég a kézügyességük. Van aki fest, van aki ragaszt, megosztjuk a munkát – mondta a munkavezető. 

A vásáron ki-ki kedvére válogathatott. Voltak ismerős arcok, akik évről évre visszatérnek, akik szívügyüknek tekintik a sérült emberek sorsát, és értékelik munkájukat. De bizony sokkal jobb és még bensőségesebb lett volna a vásár, ha több marosvásárhelyiben ébred fel a kíváncsiság és a szolidaritás érzése.