A múlt hibáiból tanulni…

A marosvásárhelyi magyar örmény közösség szombaton, 16-án a Deus Providebit Tanulmányi Házban emlékezett az 1915. április 25-i örmény genocídiumra, a másfél millió anatóliai keresztyén örmény lemészárlásának évfordulójára. 

 A genocídium a görög, török és örmény irodalomban címmel tartott előadásában Szász Ávéd Rózsa olyan szépirodalmi műveket ismertetett, amelyek az örmény nép meghurcoltatását és kiirtását dolgozták fel, az életük árán is felvállalt identitástudat megőrzésének áldozatát felelevenítve. Ezt követően Gál Hunor gyergyószent-miklósi plébános örmény katolikus szentmisét és szentáldozatot mutatott be a helyi közösségek lelki gazdagítására, a marosvásárhelyi Hujsz (Remény) örmény kórus közreműködésével.

Amint előadásában Szász Ávéd Rózsa kifejtette, a XV. századig soknemzetiségű Oszmán Birodalomban az örményellenes vezetők, az ifjú török ideológia ébredése nyomán mindenkinek török nemzetiségűvé és muzulmán vallásúvá kellett volna válnia. Ennek szellemében dolgozták ki a likvidálási tervet 1915-re, melynek nyomán szisztematikusan végeztek – a gazdasági téren jelentős szerepet betöltő – örmény keresztyénekkel, az életben maradottakat pedig iszlám hitre térítették. Ugyanakkor a Fekete-tenger mentén élő görög polgárok is másodrendűek voltak, a törökök azokat is menekülésre kényszerítették. Az ismertetett irodalmi művek – Véres föld, A Halál völgyében jártam – végkövetkeztetése értelmében nem csupán a törököket terheli felelősség a népirtásért, hanem az antant mögött álló kapitalistákat is. 1915 áprilisában kezdődött a 20. század népirtásainak „főpróbája”, az örmény genocídium, amely a világháború körülményei között zajlott, és amelynek másfél millió anatóliai keresztyén örmény esett áldozatul, ezért vallásháborúnak is nevezhető, amit Törökország mindmáig nem hajlandó elismerni – hangzott el. Amennyiben az örmények megtagadták volna hitüket és áttérnek a muzulmán vallásra, megmenekülhettek volna, ezért példaértékűnek is nevezhető száz évvel ezelőtti áldozatvállalásuk. 

Az újrakezdés útjai

A tanulság majd’ minden esetben az, hogy a múltat le kell zárni és meg kell keresni az újrakezdés lehetőségét. Baruir Nercessian, az Egyesült Államokba disszidált idős ember A Halál völgyében jártam című visszaemlékezéseiből is részletek hangzottak el. A szerző tizenegy éves volt, amikor édesanyja aprópénzért eladta egy töröknek – így a csodával határos módon megmenekült. Azon kevesek, akiknek sikerült életben maradni, vagy áttértek az iszlám hitre, vagy túlélve a sivatagba való deportálást, átjutottak Libanonba. A törökök szisztematikus, jól kidolgozott terv nyomán irtottak ki mindenkit, aki örmény volt, ennek ellenére sokan az utolsó percben is vállalták örmény keresztyén identitásukat.

Az Örmény–Magyar Kulturális Egyesület titkára, Szász Ávéd Rózsa értekezését követően kifejezte reményét, hogy talán sikerül megfelelő helyiséget találni és egy könyvtárat létrehozni, amelyben örmény szerzők műveit gyűjtenék össze, kölcsönöznék és népszerűsítenék, főleg a kortárs irodalmi alkotásokra helyezve a hangsúlyt. Egyelőre mintegy száz kötettel rendelkeznek – tudtuk meg.

A gyergyószentmiklósi Gál Hunor plébános kérdésünkre elmondta, csíkszépvízi felmenői között örmény származású is volt, ezért sem idegen tőle az örmény katolikus szertartás. Mint elmondta, bár van hasonlóság a római katolikus liturgiával, mégis másabb, a keleti misztikusabb, mély, lényegretörő szentmise, amelyet a pap a gyülekezetnek háttal állva tart, mintegy érzékeltetve a közösséghez tartozást, és az egyazon irányba haladást. Mint jelezte, a gyergyó-szentmiklósi örmény közösség ötszáz főre tehető, de számuk ennél nagyobb is lehet, az erdélyi közösség pár ezernyi. A plébános a nagymamájától ajándékba kapott kézikönyvvel, a Vörös Hold cíművel egészítette ki az elhangzott irodalmi alkotások sorát, amelyet 1929-ben a csíkszépvízi plébános adott ki, amely leírja, mit jelent a hit, kitartás, Jézus szavának követése, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a múlt hibái ne ismétlődjenek meg.