A múlt hangjai
Szeptember 10-én a Magányosok Klubjának tiszteletre méltó vendége volt vitéz Gráma János, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének marosvásárhelyi vezetője személyében.
Szeptember 10-én a Magányosok Klubjának tiszteletre méltó vendége volt vitéz Gráma János, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének marosvásárhelyi vezetője személyében.
Vendégünket Holitska Magdolna klubtag közbenjárására Kopacz Imola elnöknő hívta meg.
A meghívott felolvasta azt az írást, amely felidézte azokat az időket, amikor ártatlan életek sikkadtak el a politikai élet útvesztőiben.
Gráma Jánost 1959-ben, húszévesen tartóztatták le, és 1963-ban részesült kegyelemben. Fiatal életéből négy esztendőt töltött a szamosújvári börtönben és a Duna-delta különböző munkatelepein. Részletesen ír állítólagos bűnösségéről és a börtöni élet borzalmairól, valamint a társadalomba való visszahelyezkedés nehézségeiről.
Letartóztatása teológiai pályájának vetett véget, kiszabadulása után is csak segédmunkásként dolgozhatott. A régi barátok elfordultak tőle, mert múltja, mint sötét folt, mindig megjelent.
Írásainak derűsebb részei is vannak, melyeket jólesett hallgatni. Felsorolta azokat a derék embereket, akik felkarolták és lehetőséget adtak neki, hogy újra méltó, adottságainak megfelelő életet éljen. Radó Katalin, Katona Erzsébet és Tollas Jenő tanárok segítették, hogy sikeresen vizsgázzon a technikumba. Végül a szerelem is rámosolygott. Hűséges feleséget talált Tamás Eszter személyében. Boldog házasságban élnek a mai napig, két fiúval és két unokával büszkélkedhetnek. Írásának egyik zárómondata így hangzik: Remélem, unokáim élete szebb lesz, mint az enyém. Isten segítse őket, de minket se hagyjon el!
Írásában többször megjelenik az Istenbe vetett bizalom, és érzékelhetővé válik, hogy a hit adott erőt a gyötrelmekkel teli életben.
Jó elolvasni ezt a kis könyvet (A börtönélet emlékei), annál is inkább, hogy értékelni tudjuk az ilyen borzalmaktól mentes mostani életünket.
Radványi Hajnal
