Műemlékekről és védelmükről
2011-12-07 15:15:55
- Kaáli Nagy Botond
Érdekes előadásnak lehetett tanúja az a telt házas közönség, amely kedd délután vette birtokba a Bernády Ház földszinti termeit. A Kemény Zsigmond Társaság soron következő ülésén Entz Géza magyarországi művészettörténész tartott előadást Végveszélyben a műemlékvédelem? Marosvásárhelyi feladatok címmel. Az est kezdetén a résztvevők pár másodperces csenddel tisztelegtek a KZST elhunyt tagja, Tóth Erzsébet előtt, majd Csíky Boldizsár elnök köszöntötte a meghívottat és a közönséget.
Érdekes előadásnak lehetett tanúja az a telt házas közönség, amely kedd délután vette birtokba a Bernády Ház földszinti termeit. A Kemény Zsigmond Társaság soron következő ülésén Entz Géza magyarországi művészettörténész tartott előadást Végveszélyben a műemlékvédelem? Marosvásárhelyi feladatok címmel. Az est kezdetén a résztvevők pár másodperces csenddel tisztelegtek a KZST elhunyt tagja, Tóth Erzsébet előtt, majd Csíky Boldizsár elnök köszöntötte a meghívottat és a közönséget. Mint mondta, a műemlékek kérdése nem csak építészeti, hanem kisebbségi probléma is, hiszen a múltunkat őrzik ezek az épületek.
Madaras Ildikó szoprán Antonia Someşan által kísért előadása után kezdte értekezését a meghívott vendég.
– Európában a műemlékvédelem egész szakterülete súlyos helyzetben van, rosszabb válságban, mint valaha. Az előadásom során a gyakorlatias célokat és ezek felvezetését kísérlem meg, azt, hogy miben áll a műemléki gondolat története, valamint milyen ágazatok, tevékenységek kapcsolódnak hozzá. Szólok a műemlékügy válságáról Európában, valamint a műemléki topográfiáról, amelyben nagyon nagy mértékű a lemaradásunk. Számomra a műemléktopográfia a legfontosabb. Jómagam a magyarországi Műemlékvédelmi Hivatal elnöke voltam, jelenleg politikai főtanácsadó vagyok kulturális területen. Nem köz-, hanem szakpolitikai, a műemlékügy területén.
A műemlékvédelem fogalmának eszmei és szakmai hátterét a felvilágosodás kora jelenti. Ekkor fedezték fel az épített örökség jelentőségét a nemzet- és a birodalomépítés szempontjából. Itt gyökerezik az eszmei háttér, a konkrét lendületet a francia forradalom nagyon súlyos műemlékrombolásai adták meg. A XIX. század elején sorra alakultak a műemlékvédelmi körök, egyletek, nem csak Nyugaton, hanem Erdélyben is. Ami az örökség és a műemlékvédelem tematikáját illeti, az örökség lehet természeti és kulturális. Utóbbinak három fő területe van: az anyagiasult, a szellemi és a művészeti. A műemlék az anyagiasulthoz tartozik, a materializált kulturális örökség állhat régészeti, műemléki és ingó kulturális javakból. A műemléki pedig: egyes műemlékek, területek, történeti kultúrtárgyak. Mindezt nagyon széles szakmai spektrum és szakosodás jellemzi. Egy tízmilliós populációra Németországban tízezer, Magyarországon négyszázhúsz, Romániában két szakember jut. Ami a romániai helyzetet bonyolítja, hogy itt a képzésben is teljesen másfajta tudás szükséges az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, valamint a Kárpátokon kívüli területek műemlékeivel kapcsolatosan. Ugyanakkor Romániában nem annyira rossz a helyzet, saját magához képest, de itt is jellemző a tendencia, miszerint az intézményeket, a kultúrát úgy kezelik, mintha közönséges termék lenne. Ez európai sajátosság. Mégis, mi a kiút? Ennek egyik szükséges iránya a szakmailag is felkészült civil szervezetek fellépése. A szféra tovább erősítendő, közösségi attitűdre lenne szükség. Az út az inventarizációban, a műemléki topográfiában kezdődik. Ezt el kell juttatni a közvéleményhez és a döntéshozókhoz, akikre nyomást kell gyakorolni – mondta a számos példával és idézettel (köztük Weöres Sándornak és József Attilának a témával rokon szellemiségű verseivel, valamint az egyik legrégebbi európai műemlékvédelmi szabályozással, I. Lajos hesseni nagyherceg 1818-ban írt hétpontos és máig alapul szolgáló rendeletével) gazdagított előadása során Entz Géza a KZST decemberi, nívós és érdekes rendezvényén.
