Mozart-est
A Zenei Napok zárókoncertjére Mozart egyik fiatalkori hegedűversenyét, a D-dúrt (KV 218) és utolsó, befejezetlen remekét, a Requiemet tűzte műsorra a Marosvásárhelyi Filharmónia.
A Zenei Napok zárókoncertjére Mozart egyik fiatalkori hegedűversenyét, a D-dúrt (KV 218) és utolsó, befejezetlen remekét, a Requiemet tűzte műsorra a Marosvásárhelyi Filharmónia, Székely Bálint és Vass András közreműködésével.
Az elgondolás, a párosítás már azért is elismerést érdemel, mert két Marosvásárhelyről elszármazott, neves fiatal művészről van szó, akik mindketten maximalisták, és nem kevés önérzettel büszkék arra az iskolára, ahonnan elindultak. Ők azok, akik bizonyosan nem a tisztes előadóművész-iparos tábort gyarapítják.
Székely Bálint (Anglia) fiatal és ambiciózus muzsikus. Hegedűjátékát nagy előadói kultúra, érzelmi mélységgel párosult, kifogástalan technikai tudás jellemzi. Nehéz, nagyon nehéz Mozartot játszani, és milyen könnyen árad a csodálatos szépség a temperamentumos, mégis lírai vonalvezetésből! A természetes egyszerűséggel, feszes és mégis könnyed ritmikával megszólaltatott tételek minden hangja könnyedén és elegánsan, a helyén volt. A koncentrált, de oldott hegedülés mintáját bemutatva a szólista részéről pompás előadásban volt részünk, amiben a zenekar nem mindig volt a helyzet magaslatán. A ráadásnak adott Bach g-moll partita-részlet megszólaltatásával a szó legnemesebb értelmében vett bachi kamarazenélést hallhatott a közönség, olyanfajtát, amely ma, a túlhajszolt technikai tökéletesség korában egyre ritkább.
Vass András (Magyarország) intelligens és megbízható muzsikus. Biztonsággal uralja az előadásra kerülő zenei anyagot, és minden felesleges mozgást kerülve, nagyon egyszerűen, világosan vezényel. Törődik az egyes motívumok karakterének megformálásával, az előadás lendületes, egységes formai keretbe épülve szólal meg. Mozart csonkaságában is tökéletes remekműve, a Requiem előadása egyértelműen nagyszerű volt. Rendkívül hatásos kórustételek, a kórusfúgák szinte hangszerszerű kidolgozása, a Dies irae látomásos víziója, szép hangú énekes szólók, sok-sok megrázó, hátborzongató és magával ragadó élményt nyújtva, valódi megtisztulást tudtak előidézni. Megkerülhetetlenül lényeges megjegyeznünk viszont azt is, hogy amit hallottunk, az nem véletlenül szólt így, hanem annak így kellett szólnia. Vass András mindenre egyszerre tudott figyelni. A hangzásra, a formák ívelésére, a hitelességre.
Megérdemelt ünneplésben részesítette a közönség a hazalátogató vendégművészeket.
Csíky Csaba
