Ahogy közelednek a parlamenti választások, egyre gyakrabban beszélnek az emberek arról, hogy nincs akire szavazni.
Ahogy közelednek a parlamenti választások, egyre gyakrabban beszélnek az emberek arról, hogy nincs akire szavazni. Egy, a többségi nemzethez tartozó személy minapi sommás véleménye szerint „egyik rablóbanda megy, a másik jön”, és emiatt nem is megy el szavazni december 11-én. Ez is egyfajta „motiváció”.
Ettől persze még nem maradnak el a választások. És a kampány sem áll le, amely az idő múlásával egyre jobban eldurvul. Elég, ha csak a hírtévéket nézi valaki, hogy lássa, a választások nem az emberekről, az ország előremeneteléről, a fiatalok jövőjének biztosításáról szólnak, mindegyik politikai szereplő a hatalom megkaparintására gondol. Bármi áron! A román pártok tépik-marják, ostorozzák, vádolják egymást, hogy az „utca emberét” a rosszullét kerülgeti.
Ám nem elégednek meg azzal, hogy egymást „gyilkolják”, nem feledkeznek meg a magyarokról sem. Hiszen a nacionalista kártya mindig nyerő volt a kampányokban. És ilyenkor nacionalista politikusok és nacionalista civilek egyaránt hallatják a hangjukat.
Legfrissebb hír, hogy Kolozsváron az RMDSZ kihelyezett óriásplakátjainak egy részét levette a szövetséggel szerződéses viszonyban álló plakátoló cég. Állítólag a polgármesteri hivatal utasítására a helyi rendőrség kiszállt a céghez, és 30 ezer lejes bírsággal fenyegette meg, amennyiben nem veszik le az RMDSZ plakátját. Ugye milyen kísértetiesen emlékeztet a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák körüli botrányra?. De ugyancsak „friss” hír, hogy „kifelé a magyarokkal az országból!” rigmussal reagáltak a szebeni CSU szurkolói arra, hogy a Kolozsvári U-BT magyar csatára a bajnokságon szabálytalankodott a szerb Mihajloviccsal. A szlogent több százan átvették a zsúfolásig telt sportcsarnokban. Az incidensről a román sajtó nem számolt be. És egyelőre a szankciókról is hallgatnak az illetékesek.
Ezeket olvasva csak erősödik bennünk az érzés, hogy ha senki más nem is menne el szavazni, az erdélyi magyarságnak muszáj megtennie. Mert nem maradhat parlamenti képviselet nélkül. A magyarságnak az RMDSZ választási programjába foglalt jogos, egy valós demokráciában természetesnek tartott, de mifelénk vörös posztónak számító kéréseit erős parlamenti képviselet nélkül lehetetlen lenne bár csak tárgyalási szintre vinni. Pedig a dokumentum, mint már említettük, csupán élhető jövőről, a politikai és létbiztonságról, közösségi jogokról, identitásmegőrzésről szól. Aminek a 21. században nem kellene utópiának számítania.
Ehhez van szükség a választók támogatására. Ez az igazi motiváció.
