Olvasom a statisztikákat, és kiderül, hogy általános az elégedettség az idei érettségi (64,5 százalékos átmenési arány) és kisérettségi (73,7 százalék) eredményeit illetően. Véleményem szerint az elégedettségre elsősorban az adhat okot, hogy egyáltalán megtartották a cikluszáró vizsgát, és az érettségi is lezajlott. Ezért mindenképpen elismerés illeti a szakmai és politikai döntéshozókat. Miután bebizonyosodott, hogy a járványügyi előírásokat betartva, a felkészítő órákat követően nem fordult elő tömeges megfertőződés a diákok körében, valószínűnek tarthatjuk, hogy a vizsgák után sem betegednek meg. Holott a megmérettetéseket megelőzően a szülők egy része (országos szinten) amellett kardoskodott, és szakmai körökben is voltak, akik hajlottak arra, hogy a vizsgákat nem szabad megtartani. Elgondolni is rossz, hogy ez milyen törést jelentett volna az idei végzősök életében. Ahogy az is, ha a kezdeti terveknek megfelelően őszire maradt volna mindkét vizsga, és a veszélyhelyzetet követően a nyarat beárnyékolta volna a tanulás kényszere. Így viszont a végzősök megpihenhetnek, kikapcsolódhatnak, ha nem is az általuk kedvelt tömegrendezvényeken, hanem szerényebb körülmények között, aminek egészen biztosan megtalálják a módját.
Az egyetemek, főiskolák számára is kedvező, hogy nem kell őszig várniuk a felvételire, és lesz idő a pótvizsgákat is megtartani, hogy beteljenek a helyek (?).
Ami az eredményeket illeti, sajnos, mint évek óta minden nyáron, ezúttal sem kellene annyira elégedettnek lenni. A statisztikák elkészítésekor 2020-ban sem vették figyelembe, hogy a múlt év őszén hányan iratkoztak be a nyolcadik és a tizenkettedik osztályokba, és közülük hányan jutottak el a vizsgákig, és tették le azokat sikeresen. Már az is meggondolkoztató, hogy országos viszonylatban 172.543-an iratkoztak fel a képességfelmérő vizsgára, 160.663-an vettek részt és 122.357-en értek el ötösnél nagyobb általánost. A többiek – több mint 38.000-en – az egyes és az ötös között a funkcionális analfabetizmus helyzetében megérteni sem képesek az olvasottakat, nemhogy megoldást találjanak, válaszolni tudjanak a kérdésekre, véleményt fogalmazzanak az olvasottakról. Ami megerősíti a legutóbbi PISA-felmérést, amely szerint a romániai iskolások 40 százaléka funkcionális analfabéta, azaz nem érti, amit olvas. Ezek közül egyesek fel sem iratkoztak a vizsgára, mert kimaradtak az iskolából, megbuktak valamelyik tantárgyból, vagy megkapták az átmenő jegyet azzal a feltétellel, hogy láthatatlanná válnak, és nem rontják a statisztikát. Értük mégsem kell annyira aggódni, hiszen az oktatásügy megtalálta a megoldást, és szakiskolai osztályok egész sora várja őket, kérdés, hogy ott hogyan tudnak boldogulni velük. Másrészt sokkal jobb, ha minél korábban találkoznak a sikertelenséggel, mintha az utolsó helyeken bejutottak volna szakközép- vagy gyengébb középiskolákba. Bár a kisebb követelményrendszerrel járó szakmai érettségi bevezetésének tervét Ecaterina Andronescu volt miniszter asszony elkészítette, és a megyéket járva be is mutatta, leváltásával a közoktatás átalakításáról mindenki megfeledkezett. Maradt viszont a szóban forgó diákok képességeihez mérten emelt szintűnek tekinthető érettségi, amelyen a hatos átlagot egyes szakközépiskolák, vidéki középiskolák diákjainak alig az egynegyede érte el, de van, ahol 75-ből tíznek vagy 77-ből ötnek sikerült a vizsgája. Miért áltatjuk négy éven át ezeket a diákokat, holott már kezdetben borítékolható, hogy nem fogják letenni az érettségit? Csak azért, hogy nem ürüljenek ki egyes iskolák, és a tantestület ne maradjon munka nélkül?
Kozmetikázott adatok, örömködés helyett egyszer már szembe kellene nézni a valósággal, ne félrevezetni diákot, szülőt, közvéleményt stb. És az egyetemeket sem, ahol a középiskolás diáklétszámhoz mérik a helyeket, amelyeket mind nehezebb lesz betölteni. A sikertelenül érettségizők pedig egyre nagyobb számban indulnak el Nyugat-Európa felé majdnem rabszolgamunkára.
