Molnár H. Magor verse

• 2011-09-23 14:45:18

Valami báj

Apám végül rendelkezik. Nincsenek nagy

igényei: temessem el Budapesten, vagy

ha van rá lehetőség, Marosvásárhelyen.

Persze, ezt csak félve mondja, neki nincsen,

s nyilván tudja, nekem sincsen pénzem.

Pénz nélkül az ember könnyen vágytalan,

dögöljön meg kétszer, kinek két hazája van.

Anyám nem tudom, hol feküdne. Csak sejtem,

hogy majd Fogarason, a református temetőben,

ott nyugszik már az apja is, ki körorvos volt

ötvenhat évig Olthévízen. De anyámnak

itthon lánya van, ha érted, mit értek itthonon;

hát dögöljön meg kétszer, kinek két hazája van.

Én szívem szerint még élnék egy keveset; a halálra

olykor nem gondolok, így életem ekképp is tárgytalan.

Ha döntenem kellene, esetleg Szegeden, bizonyára,

mert veled itt, s mert Szegednek valami bája van;

de dögöljön meg kétszer, kinek két hazája van.

És engedd meg most, hogy hozzád is beszéljek,

ki olvasod ezt itt, kis szivikém. Mert soha nem lesz

elég pénzem, majd megyünk, a lábunk amerre visz;

s mert két hazád van, kétszer dögölj, édesem, te is.