Moldáv dilemma

Az amerikai nagykövet chişinăui kijelentései a Prut mindkét oldalán kiverték a biztosítékot. A jelenlegi állapot fenntartását diplomáciai szempontból lehet helytállónak minősíteni, ugyanis az Egyesült Államok geopolitikai érdeke jelenleg valóban Moldova függetlenségének megőrzése, ezáltal mintegy ütközőzónát képezve az euroatlanti tömb és az orosz katonai hatalom között. Ugyanakkor a román állam határainak kitolásával kampányoló nacionalista retorikájú politikusok nem hagyhatták szó nélkül James Pettitnek a Moldovai Köztársaság függetlenné válása negyedszázados évfordulóján az állami televízióban elhangzott mondatait. Túl a vélt és valós történelmi igazságtalanságokon – mi, magyarok évszázadon át mindegyre megtapasztaltuk a nagyhatalmak „sorskeze” szerepét – az unionisták számára az egyetlen út az ott élők akaratának a figyelembevétele. Félő, hogy a közelgő romániai parlamenti választásokon a hazai gazdasági-politikai kérdések helyett a nemzeti érzelem bizonyításaként majd ezt fogják tematizálni egyesek. Pedig a moldáv állampolgárok kell döntsenek saját sorsukról, és valójában erről is beszélt a nagykövet. Arról, hogy többnemzetiségű államról van szó, hogy a transznisztriai területnek 

különleges státusa van. Ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A mi szempontunkból sem mellékes, hogyan változhat meg egy esetleges egyesülés nyomán a lakosság összetétele, a magyarság számaránya. Helyi szinten jól látható, hogy a szélsőséges nacionalista média magyarellenes retorikáját már évek óta összekapcsolta az unionista propagandával, és így szintetizálja a huszonegyedik századi román élettérfoglalós ideológiát. Természetesen ennek megvan az állami támogatottsága is. Egyebet ne említsünk, mint a hét végén megtartott első világháborús centenáriumi megemlékezést. Pontosabban a román hadsereg demonstratív átkelését a Kárpátok hágóin, hogy elfoglalják Erdélyt. Ennél siralmasabb fegyvercsörtetést el sem lehetett volna képzelni. És ez még csak a kezdet. Mi lesz két év múlva, az 1918-as egyesülés centenáriumi évében? Egy biztos, hogy nem a gyulafehérvári kiáltvány ránk vonatkozó, önrendelkezést garantáló cikkelyeinek életbe ültetését fogjuk megélni. Mert a véresszájú nacionalisták mindig kettős mércével mérnek. Csak nekik van joguk önrendelkezésről beszélni Moldova kapcsán, a székelyek autonómiatörekvése már vörös posztó a szemükben. (Sőt még a katalánok elszakadási kísérlete is irritálja őket, mert rossz példa lehet számunkra.) Az orosz–amerikai hatalmi acsarkodás közepette előfordulhat, hogy a bukaresti egyesüléspártiak lesznek a nyerők, akár a moldáv többségi akarat ellenében is.