2021. szeptember 22., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kerekasztal-beszélgetés a távoktatásról

Több mint másfél éve eddig még nem tapasztalt, nehéz helyzetbe kényszerítette a romániai oktatást – tanárokat, diákokat és szülőket egyaránt – a koronavírus-járvány. Óriási kihívást jelentett egyik napról a másikra beszerezni az eszközöket, amelyek hiányában az online oktatás kivitelezhetetlen, de talán ennél is nehezebb volt a pedagógusoknak megtalálni a módszereket, amelyekkel ötven percen át leköthető huszonöt-harminc tanuló figyelme, illetve értékelni azokat a munkákat, amelyekről nem tudhatták, valóban önálló munka eredményeképpen születtek-e vagy sem.

A számos negatívum mellett azonban pozitív hozadékai is vannak az online oktatásnak, például rengeteget fejlődtek a diákok és a tanárok digitális készségei, és amennyiben a digitalitás nyújtotta eszközöket sikerül majd megfelelőképpen beépíteni a jelenléti oktatásba, az sokkal élménydúsabb, hatékonyabb lehet a diákokra nézve. Az online oktatás nehézségei, illetve annak előnyei is szóba kerültek azon a beszélgetésen, amelyre nemrég, a Vásárhelyi Forgatagon került sor.

Az online oktatás során szerzett tapasztalatokról szóló kerekasztal-beszélgetésen Jakab Orsolya vendégei Vargancsik Iringó szociológus, egyetemi oktató, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanárképző Intézetének adjunktusa, Vass Ferenc, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei alelnöke, iskolaigazgató, valamint Lázár Balázs, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének a belügyi referense voltak. Bár a meghívottak mindannyian abban reménykednek, hogy a hamarosan kezdődő tanévben a diákok végre jelenléti oktatásban vehetnek részt, a járványhelyzet jelenlegi alakulása közepette sajnos semmi garancia nincs arra, hogy nem kell ismét átállni a távoktatásra.


Ha ismét online-ra is kerül sor, ma már sokkal felkészültebb mindenki

– Az elmúlt több mint egy évben be lettünk dobva a mély vízbe, tapasztalati ciklusokat jártunk be, hiszen erre a helyzetre nem voltak megfelelőképpen felkészítve sem a tanárok, sem az iskolák, nem volt megfelelő internetlefedettség, nem voltak eszközök, minden időközben alakult, és ehhez óriási rugalmasság kellett – mutatott rá Vargancsik Iringó.

Vass Ferenc iskolaigazgató szerint, míg tavaly márciusban mindenki a sötétben tapogatózott, szeptemberben már sokkal felkészültebben kezdték a tanévet. Mint mondta, az általa vezetett szovátai iskola megvásárolt egy platformot, ahol online katalógustól elkezdve online tesztekig minden elérhető volt. Sok településen, sok tanintézetben jól működött az online oktatás, ellenben az RMPSZ alelnöke szerint nem túlzás kijelenteni, hogy talán az ország felében különféle okok, nehézségek miatt nem ez volt a helyzet. A román tanügyminisztérium próbált segíteni, főleg a 2020–2021-es tanévben, elsősorban eszközök biztosítása révén, többek között tableteket adtak a diákok egy részének, azonban nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni a pedagógusok felkészítésére, a továbbképzésekre, ugyanis az egyik fő gondot az jelentette, hogy nem tudták az érintettek, mi az, amit jól csinálnak, és mi az, amit nem – tette szóvá Vass Ferenc.


Vidéken sokkal nehezebb volt

Vargancsik Iringó hozzátette: a távoktatásnak külön módszertana van, ezen a téren romániai szinten nem sok tapasztalat van. Az elmúlt több mint másfél évben nagyon sokat foglalkoztak az online oktatási platformok használatával, és természetesen ez is fontos, hiszen először az eszközt kell tudni használni, utána lehet majd a módszertani kérdésekre fókuszálni, viszont ezen a téren sem lehet általánosítani. Maga a módszertan is tantárgy-, illetve korosztályfüggő, például nem jelenthetjük ki egyöntetűen, hogy az ötven perc helyett minden korosztálynak rövidebb órákat kell tartani az összes tantárgyból. Ugyanakkor vannak iskolák, amelyek egy teljes platformot megvásároltak, és mindenki egységes módszerrel tanít, de olyanok is, ahol ezt nem tudták megtenni, így van, aki mobiltelefonról lép be, és Messengeren tud értekezni a tanárral, van, aki a Zoomot, más a Classroom-ot használja, és a tanárok különböző módszerekkel próbálnak segíteni egyik-másik diáknak, mivel nincs egységes rendszer.

– Főleg vidéken nagyon rossz a helyzet, nem mindegy, hogy városi elit iskoláról van szó, ahol már azelőtt is volt internet-lefedettség, és már az online-ra való áttérés előtt is próbálták behozni az internetes tartalmakat a tanóra menetébe, vagy egy vidéki tanintézetről, ahol eddig erre nem volt példa, tehát mindent az elejéről kellett kezdeni – világított rá az eltérésekre az egyetemi oktató.

Lázár Balázs, Vass Ferenc és Vargancsik Iringó válaszol Jakab Orsolya kérdéseire

Fotó: Facebook (Vásárhelyi Forgatag)



Az interaktív órák tudják igazán lekötni a diákok figyelmét

Lázár Balázs úgy véli, diákként nekik sokkal könnyebb volt hozzászokni az online felülethez, a tanároknak sokkal nehezebb dolguk volt ezen a téren. 

– A 2020 márciusában kezdődő periódus egy káosz volt, sem a tanárok, sem a diákok nem tudták, mit kell tenni, semmi nem volt letisztázva. Úgy látom, hogy most már sokkal jobb a helyzet, felkészültebb mindenki, és ha a legrosszabb esetben mégis visszakerülünk online oktatásba, könnyebben túlélnénk, mint egy évvel ezelőtt. Viszont ez nem feltétlenül a tanügyminisztériumnak köszönhető, hanem elsősorban annak, hogy mind a diákok, mind a pedagógusok, mind pedig az iskolák vezetősége odatette magát, és nagyon sokat dolgoztak ezért. Ennek köszönhetően mind a tanárok, mind pedig a szülők nyugodtabbak, mert ha online-ra is kerül a sor, nem lesznek különösebb gondok – adott hangot véleményének a diákok képviselője.

Mint mondta, különbség volt tanár és tanár között abban, hogy milyen formában adták le a tananyagot, milyen mértékben voltak hajlandóak változtatni a módszereiken az új helyzetben. Az online számos lehetőséget kínált az interaktív órákra, arra, hogy kvíz jellegű feladatokat, videóanyagokat építsenek be a tanórákba. A diákok képviselője elismerte, sokszor nehezebb volt otthon, a képernyő előtt odafigyelni az órára, viszont amikor a pedagógus dinamikusan bevonta őket a tevékenységekbe, az mindig sokat segített ezekben a helyzetekben.


A gyerek vagy a szülő munkája a végtermék?

Az online oktatás kapcsán az egyik leginkább vitatott kérdést az osztályozás, a diákok tudásának a felmérése jelentette, óriási kihívás volt ez a pedagógusoknak, ugyanis vagy csupán egy végterméket kaptak, amiről nem tudhatták, valóban önálló munka eredményeképpen született-e, vagy esetleg a képernyőn, egy kis négyzetben látták a felelő diákot, így nehéz volt kiszűrni az esetleges csalási kísérleteket.

Vargancsik Iringó szerint az értékelési rendszert is át kell alakítani, mivel nagyon sok nehézség merült fel. A kisiskolások esetében az online oktatáshoz feltétlenül kellett egy szülő, nagyszülő, és ilyen körülmények között jogosan vetődött fel, hogy valójában kinek a tudását, munkáját osztályozta a pedagógus, mennyire tudta teljesíteni a feladatokat maga a gyerek. Felsőbb osztályokban az értékelés valamelyest könnyebben ment, és talán ez a helyzet kissé arra ösztönözte a pedagógusokat, hogy a megtanult tananyag visszakérdezése helyett inkább tegyék oda a diákokat dolgozni, akár kisebb-nagyobb projektek formájában, amelyekhez segédanyagokat is felhasználhatnak, ahelyett hogy attól féljenek, hogy csalni fognak.

Ugyanakkor, ha a tanóra interaktív, a pedagógus bevonja a diákokat, a hozzászólásokból is kiderül, hogy figyel-e, érti-e az anyagot, és nem derült égből villámcsapásként érkezik egy dolgozat.

Bár az online tér számtalan cselre ad lehetőséget, Lázár Balázs rámutatott, a tapasztalat az volt, hogy a kölcsönös tisztelet ezen a téren is meghozta a gyümölcsét, ugyanis amikor azt érezték, hogy a tanár megértően viszonyul hozzájuk, akkor a diákok is komolyabban vették az órát, egyre többször kapcsolódtak be a tevékenységbe. Számos példa van arra, hogy az online oktatás alatt kerültek jó kapcsolatba olyan tanárral, akihez azelőtt nem álltak közel, illetve megismerték a pedagógusok személyesebb oldalát. 

– Ahol voltak projektek, a tanár felismerte, hogy nem lehet ugyanúgy értékelni, mint az iskolában, és nem csak arra fókuszált, hogy kiszűrje a csalást, ott nem is voltak próbálkozások erre – osztotta meg a tapasztalatokat a diák.


Aki tanulni akart, az online-ban is tudott

Vass Ferenc elmondta, intézményvezetőként, minisztériumi utasításra, arra kérte a kollégákat, ne kötelezzék a diákokat arra, hogy állandóan be legyen kapcsolva a kamera, viszont ajánlotta, hogy feleléskor kapcsoltassák be. 

– Én magam is tapasztaltam, hogy amikor a kamera nem volt bekapcsolva, minden kérdésre válaszolt a diák, amikor viszont láttam őt a kamerán, már nem érkeztek olyan számban a helyes válaszok. A platformnak, amit mi megvásároltunk, az az előnye, hogy lehet olyan teszteket gyártani, amelyeket időre kell megoldani, két perc állt a rendelkezésre a válaszadásra, utána eltűnt a kérdés. Ez már kezdte kiszűrni a csalási kísérleteket – jegyezte meg az iskolaigazgató.

Mint mondta, pedagógusként azt tapasztalta, hogy aki akart, az az online oktatás alatt is tudott tanulni. Sokszor esténként, hétvégeken is kérdésekkel fordultak a diákok a tanárokhoz, és sok pedagógus úgy érezte, nem teheti meg, hogy ne válaszoljon. Aki próbált mindent megtenni azért, hogy alaposan felkészítse a diákokat, annak volt a legnehezebb dolga. Annak volt könnyű a dolga, aki nem vette komolyan, és letudta az óráját 10–20 perc alatt – jegyezte meg az RMPSZ megyei alelnöke.


Mit kellene továbbvinnünk?

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az online oktatás rendkívül rossz hatással volt a társas kapcsolatokra, és a legkisebbektől a középiskolásokig mindannyian megsínylették, a kicsiknél elmaradt a közösségi élmény, a társakkal való játék, a nagyobbak esetében pedig a bandázások; a visszahúzódóbb diákok még magányosabbakká váltak, ugyanakkor sok helyen kihalt a diákélet. Tanulni tehát lehetett, viszont a társas kapcsolatokat nem tudta pótolni az online világ.

Ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy a sokat szidott távoktatásnak számos pozitívuma van, amelyeket érdemes volna a továbbiakban is kihasználni, akkor is, ha a járványhelyzet megengedi, hogy fizikai jelenléttel történjen az oktatás. Vargancsik Iringó úgy véli, továbbra is kellene használni a platformokat arra, hogy minden diákot elérjenek, hiszen előfordul, hogy valaki beteg, vagy elutazik, vagy éppen sportolás miatt igazoltan hiányzik, és ezáltal a tananyag, házi feladat elérhetővé válik számára, fontos tartalmakat újra lehet hallgatni, nézni. Tehát mindenképp pozitívum volt az, hogy megtanultuk, hogyan kell az oktatásba bevinni a digitális tartalmakat.