Nem, nem, fogadalmat semmi esetre sem, intenek a pszichodráma és pszichokomikusok szent sakáljai.
Nem, nem, fogadalmat semmi esetre sem, intenek a pszichodráma és pszichokomikusok szent sakáljai. Az ugyanis veszélyes, elkötelező, testileg és lelkileg megterhelő, étvágyapasztó és állampolgárilag elkedvetlenítő hatással van minimálbérünkre, galambepénkre, szúnyoghájunkról nem is szólva. Nem tudjuk úgy sem teljesíteni. Erre legkésőbb február 7-én magunk is rájövünk. Hadd ne fejtsem ki részletesen a nyitótétel bizonyítását – gondolja végig mindenki a maga módján és módszertanával, vonjon le akármiféle következtetést, az csak eltántoríthatja eredeti feltett szándékától. Ha nem, akkor nem.
Először is vegyünk mély levegőt. A mélység tüdőkapacitásunk és légzéstechnikánk függvénye. A levegő minősége a környezeté. Ha például egy trágyafeldolgozó közelében lakunk, attól még egészségesek lehetünk, hiszen az csak hizlalja a tekintetet és a levegőt, ám ha a vegyi kombinát környékén van szerencsétlenségünkre lakásunk – amit az sem enyhít, hogy a közelben vannak a nagy bevásárlóközpontok, az Óceán vagy a Földalatti, a Gyakorlatias és a Kőműves Maximillian-féle cég – akkor bizony ráfáztunk, ráizzadtunk. És hiába szervezünk egymás után mindenféle flashmobokat, dobálunk bombonokat és villámcsürdöngölőt mi magyarok, a többséget ez nem érdekli vagy kevéssé, amíg ott munkát és ideológiát talál.
A légvétel után nézzünk szét, láthatjuk, hogy mögöttünk az ágy még vetetlen, ágyasaink szétszaladtak, az ágyások is a tömbház előtt, ahová a szocializmus legboldogabb esztendeiben krumplit vetettünk, hogy kiváltsuk az importot, aztán bukfencet, és megszületett a másik rendszer, azaz a mostani, amely minden csudálatos és varázslatos átbucskázás ellenére rengeteg utánérzést és társadalmi-kulturális és eszmei attavizmust rántott át magával.
Ha bevetettük az ágyunkat, a legcsábosabb mosolyt és a reményt egy lottószelvénybe, akkor nem is kell mást tennünk, mint elköltöznünk valamelyik regáti kisvárosba, lehetőleg a legkopottabba, mert a szerencse odajár hálni, ugyanis még véletlenül sem hallottam szerencsejáték-milliomosokról Kézdipöttyösön vagy Sepsikar-coson az utóbbi hatszáz évben, mióta a lottót Velencében feltalálták és elkezdték forgalmazni.
Egyéb elfoglaltság és napi terv híján nézzünk pl. új munkahely után, a régit felejtsük el, tanuljunk nyelveket az új munkahely kedvéért, siessünk, mert a migrénes migránsok kevesebbért is el fogják foglalni, ha dolgozni akarnak, és nem csak segélyszopást vállalni, hiszen ők magasan képzett iszlámgépészek, muzulmalmosok, szunitacsürcsavar-menetkészítők és siítalpas burkafel-sőrész-szabászok, valamint kiválóan kezelik a lesipuskát és vállról indítható válltömést ólomból, hogy más játékszerekről most ne essék szó.
Ha már ott vagyunk új munkaterületünkön, ne ácsorogjunk zsúfolt buszmegállókban, kerüljük a tömeget, a szórakozóhelyeket, a bevásárlóközpontokat, ugyanis előszeretettel hajtanak közénk a legkiválóbb versenypilóták, Dakar- és Mekka-ralisok. Kerüljük az izgalmakat, földet, erdőt, határt és egyéb népi szokásokat. Kifejezetten árt az egészségnek.
Vagy üljünk otthon, elégedjünk meg magunkkal, vérnyomásunkkal, májfunkciónkkal, férjünkkel, feleségünkkel, gyermekeinkkel és számukkal, az iskolával, a gáz-, víz- és villanyszámlával, a tanítónővel, az ország helyzetével és saját pénzügyi mérlegünkkel, akkor semmiféle meglepetés nem ér 2016 során.
Mérlegre mégse álljunk. Minden mérleg csal egy kicsit, és ezen az sem változtat, ha éppen a Mérleg jegyében születtünk, egykor és még régebben.
