Mise a rózsáért – Laudate Dominum

• 2022-12-21 16:00:00

• Szilágyi Mihály

(Folyatás december 8-i lapszámunkból)

– Képzelje, Claryssa, mi történt az egyik este! Fulbert magához hívatott társalogni. Mindenféle teológiai és filozófiai témát felvetett. Előbb azt hittem, a tanulmányaim akarja ellenőrizni, de egyre inkább megbizonyosodtam, hogy engem kívánt látni mint nőt. Amint elmélkedtünk, egyszer csak rohan a cselédlány, hogy valakik énekelnek a kapu előtt. Fulbert féltékeny gyanúval rohant meglesni, kik énekelnek. Abélard goliárdjai voltak, és egy számomra teljesen új éneket zengtek. A zenében felismertem tanárom stílusát. Verselése és dallamvezetése is tökéletes volt, az üzenet pedig egy szerelemben égő rózsafán termett. Amikor Fulbert dühösen ablakot nyitott, a diákbanda szerteszét szaladt. Szerencsére ez az incidens kiszellőztette nagybácsim fejéből a teológiai kérdéseket, és tanulni küldött. Dicsértessék az Úr!

Abélard ez alkalommal is énekkel kedveskedett tanítványának. Heloysát rendkívül meglepte, hogy a goliárd csapat által zengett éneket adta elő Abélard is.

– Uram – szólt a tanítvány tanárához –, ön most is azt mondta, vadonatúj éneket énekel, de az imént másoktól is hallottam ugyanezt. Mit jelent ez a furcsa ellentmondás?

– Kedvesem, csak elővigyázatos voltam. Megneszeltem ugyanis, hogy a goliárd csapat hódolni óhajt önnek, ezért megosztottam velük a mai dalomat. Számítottam rá, hogy Fulbert meghallja, és így, ha lefüleli énekemet, meg nem gyanúsíthat, mert hivatkozhatok arra, hogy ez az iskolapéldának szánt dal közszájon forog.

– Ó, minő agyafúrt ember ön!

Abélard nem válaszolt, csak némán Heloysa felé nyújtotta a kezét. Ez este elmaradt a tanulás, de helyette lángoltak a rózsafák. Elővigyázatosságból számtalan könyv kinyitva hevert az asztalon. Másnap csapnivaló volt Abélard egyetemi előadása.

Fulbert egy alkalommal nagy nevetve mesélte egyik barátjának, micsoda jó tanár Abélard, de ugyanakkor minő ostoba ember. Talán fel se tudja mérni tehetségét, mert még fizet is azért, hogy a palotában lakjon, pedig a lakást ingyen is megkapta volna Heloysa tanításáért cserébe. Emellett szamárságát növeli, hogy a hajadon mulasztásai miatt önmagát is bünteti, mert addig nem tér nyugovóra, míg a lány meg nem érti a tananyagot. De hát, ha ilyen mamlasz, akkor fizessen! Laudate Dominum! És tenyerét súrolva jót nevetett Fulbert.

Természetesen a diákok fülébe is eljutott a mester pedagógiája.

– Így már érthető, miért olyan szétszórt mostanában Abélard előadása. Hiszen önmagát is sanyargatja a szép szűz okítása miatt!

– Tudd meg, barátom – szólt közbe egy másik filozófusnövendék –, egy ilyen hajadonnal én is büntetném magam…

– Biztos az énekek énekét elemzik, tudniillik „csókoljon meg engem szája csókjával” (Én. I. 2.).

– Vagy ki tudja, talán nem arról bizonyosodnak meg, hogy „termeted hasonló a pálmafához, és melleid olyanok, mint a szőlőfürtök” (Én. VII. 7.)?

– Az is lehet, hogy leegyszerűsítik a filozófiát, „íme, te is szép vagy, szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi ágyunk zöldellő” (Én. I. 16.).

Nem kellett sok idő tehát, és az egyetemi hallgatók összerakták a többismeretlenes titkot: a sok szerelmes dalnak oka van ugyanúgy, mint a nappali súlyos fáradtságnak, valamint az unott előadásoknak. Abélard bizony nem önsanyargatással tölti az időt. A hír, mint szélsebes galambsereg, szerteszét repült a városban. Törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb Fulbert fülébe is eljut.

Abélard azonban időben megneszelte a leleplező sugdolózásokat, és igyekezett óvatosabb lenni. A tanítást kissé komolyabban vette, de a rózsafának senki meg nem tilthatta, hogy virágozzon. Hamarosan bekövetkezett az is, amikor Fulbert egyre gyakrabban és egyre váratlanabb pillanatokban ellenőrizte a tanulmányok haladását. Látszott a tekintetéből, hogy gyanakszik. És egyre inkább úgy tűnt, hogy a cselédlány is igyekezett segítségére lenni a nyomozásban.

Fulbert a pletykák ellenére még hitte, hogy Abélard csupán jó tanítója a rajongásnál is jobban szeretett unokahúgának. A nagy tudós híres önmegtartóztató életvitele és unokahúgába vetett vak szeretete egy ideig még rosszindulatú rágalomként értelmezte a szóbeszédet. Magasztaltassék ezért a Úr neve!

Mivel a rózsabokrok egyre magasabbra törő lánggal égtek, a rózsaméz íze is egyre nagyobb szomjúságot okozott. Amikor kintről Fulbert léptei hallatszottak, akkor mindkét fél a könyvek fölé görnyedve kutatta a filozófia megválaszolatlan kérdéseit. Azt azonban nem tudhatták, hogy az ajtón kívül titokban ott áll a cselédlány is. Amikor Fulbert távozott a tanulószobából, a szolgáló urának lépteit utánozva hangos léptekkel távozott, míg a nagybácsi az ajtó mögött maradt.

Amikor Heloysa és Abélard félretolva a könyveket a tiltott gyümölcsöt ízlelgették, a kanonok tajtékzó dühvel tépte fel az ajtót. A meglepett szerelemesek titka végképp lelepleződött. Attól a pillanattól Fulbert betiltotta a tanítást, és a tudóst is gyors költözésre szólította fel.

– Laudate, Dominum! Dicsérd az Urat, Claryssa, hogy akkor Fulbert csak ennyit tudott meg a sokkal édesebb valóságból!

– Ön paráználkodott, Heloysa?

– Claryssa, ön szerint az paráznaság, amikor két igazán szerető ember megajándékozza egymást a legmeghittebb testi gyönyörűséggel? Nem inkább az a paráznaság, amikor valaki áruba bocsátja önmagát? Tudom, az egész világ szemében akkor paráznaság történt, de meggyőződésem, hogy amit átéltünk, az sokkal tisztább és magasztosabb dolog volt, mint amit paráznaságnak lehet nevezni.