Azt mondta a minap a szenátus elnöke, hogy ha egy parlamenti képviselő elveszíti mentelmi jogát, annak kárát az állampolgárok látják, mert képviselet nélkül maradnak.
Azt mondta a minap a szenátus elnöke, hogy ha egy parlamenti képviselő elveszíti mentelmi jogát, annak kárát az állampolgárok látják, mert képviselet nélkül maradnak. Erre mondta valaki, „saját” szenátorára utalva, hogy köszöni, de ilyen képviseletből nem kér, nyugodtan viheti a DNA, a rendőrség, akárki, mert csak kolonc a választók nyakán.
Nehezen hihető, hogy a politikusnak ne lenne tudomása arról, hogy a parlament bizalmi indexe legalacsonyabb, és nehezen elképzelhető, hogy valaki kétségbeesne, ha netán a korrupciós ügyek miatt elítélt képviselője nélkül maradna. Ennek ellenére úgy beszélt a mentelmi jog elvesztésének lehetőségéről, mint valami világkatasztrófáról, amely a választókat sújthatja, ha „képviselet nélkül marad(ná)nak”.
A szenátus elnökének logikája szerint a parlamenti immunitás nem privilégium, nem kiváltság, hanem valami, amitől a választóknak boldogoknak kellene lenniük. Ugyanis azok, akik a parlamentben vannak, a választók érdekeit képviselik. Szundikálva vagy éppen pornóképeket nézegetve – tehetnénk hozzá kis iróniával.
A felsőház elnöke azzal „érvelt”, hogy ez az elv működik egész Európában, hogy „a parlamenti képviselőket megvédjék a hatalom túlkapásaitól, visszaéléseitől”, és azt szeretné, ha a parlamenti képviselők mentelmi rendszere úgy működne Romániában is, mint ahogyan Dániában... Azt persze nem tette hozzá, hogy az államrendszernek is úgy kellene működnie!
Összehasonlításként csupán: az Európai Unió tavaly közzétett korrupcióellenes jelentése szerint évente 120 milliárd euró vész el az EU tagállamaiban korrupció miatt, és az unió legkevésbé korrupt országai éppen Dánia, Finnország, Luxemburg és Svédország. Ezekben az országokban az emberek kevesebb mint egy százaléka állította, hogy meg kellett vesztegetnie valakit ahhoz, hogy ügyét elintézze. Ezzel szemben hogy is van ez nálunk?
Vannak olyan országok is az EU-ban, ahol a válaszadók szerint széles körű a korrupció, viszont csak kevesen szembesülnek személyesen is a jelenséggel: például Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban és Észtországban.
Portugáliában, Szlovéniában, Spanyolországban és Olaszországban szintén alacsony a korrupcióval személyesen szembesülők aránya, viszont a médiában nyilvánosságot kapó nagyszabású politikai és üzleti korrupciós ügyek miatt a válaszadók nagy többsége szerint súlyos és széles körű a probléma. A jelentés Magyarországot Szlovákiával és Lengyelországgal szerepelteti egy csoportban. Ezekben az országokban a válaszadók szinte kivétel nélkül széles körű problémának érzik a korrupciót, és sokaknak személyesen is része volt benne.
A legrosszabb a helyzet Bulgáriában, Romániában, Horvátországban, Csehországban, Litvániában és Görögországban.
Ezek után a dán példával előállni mentelmijog-ügyben nem más, mint arrogancia, a hazai választók semmibevétele. Lehetne persze olyan immunitás-rendszert kidolgozni, mint Dániában, de akkor a hazai képviselőknek is úgy kellene képviselniük a választók érdekeit, mint Dániában.
