Minszktől Grodnóig

(Folytatás február 4-i lapszámunkból) 

Báthory városa

 Grodno (Hrodna) a lengyel határtól 17 km-re, a litván határtól 25 km-re fekszik. Az ország 5. legnépesebb városa több mint háromszázezer lakossal. A város első írásos említése 1128-ból származik. A 12. században a Grodnói Fejedelemség székhelye volt, a litván és a lengyel határhoz való közelsége révén nagy kereskedelmi és stratégiai jelentőséggel bírt. 1389-ben a nagyfejedelemség területén elsőként itt engedélyezték a zsidók letelepedését, akik aztán hamarosan a város egyik meghatározó népcsoportjává váltak. A 16. században a lengyel–litván államszövetség egyik legfontosabb városa lett, Báthory István fejedelem itt építette fel reneszánsz stílusú palotáját, és itt halt meg 1586-ban. A 17–18. században Hrodna hanyatlásnak indult, ugyanakkor az 1770-es évektől elkezdődött a lassú iparosítás, számos manufaktúra létesült. Rövid ideig orvosi akadémia is működött itt (1775–1781 között), amely a mai Fehéroroszország leghíresebb orvosi egyeteme elődjének tekinthető. A cári idők, majd a szovjet uralom nem kedvezett a város műemlékei értékmegőrzésének, ám 2003-ban nagyszabású műemlék-restaurálásba kezdtek, így Grodno mára az ország egyik leglátogatottabb műemlék városává vált, ahol sikerült fenntartani a történelmi központot. Számos kultúra és korszak keveredik itt, a palotakomplexumoktól a múlt század modern épületeiig. Grodnóban rengeteg múzeum található, a legismertebb a történelmi és régészeti, a vallásmúzeum, a börtönök múzeuma és mások.

 Grodno látképét három római katolikus templom és két kastély (vár) uralja. A legközpontibb helyen a Szent Ferenc-templom van, ahonnan az egykori bencés kolostor és temploma aljáig tartó széles út Báthory nevét viseli (vulica Batori – belarusz nyelven, nyilván bonyolultabb cirill írásmódban). Az utcasarkon a Batorievka (Báthory-palota), arrább a Báthory kávézó és üzlet. A kávézóban középkori lengyel és litván nemesi címerek másolatai lógnak a falon, a bejáratnál vallási jelképek, továbbá a középkori várost ábrázoló festmény.

A rövid, háromnyelvű (fehérorosz, orosz, angol) leírás szerint a régi kastély 12-19. századi műemlék, amely hercegek, nagyhercegek és királyok székhelye volt a lengyel–litván dualizmus korában. A kastélykomplexumban történelmi és régészeti múzeum várja a látogatókat, a 12. századi hercegi palota és az altemplom mararadványait sikerült megőrizni. A leírás kiemeli, hogy a kastélyhoz vezető mintegy háromszáz éves híd a legrégebbiek közé tartozik az egész országban. Manapság a régi kastélyt a leírásokban, több internetes honlapon is, ugyanakkor a közbeszédben egyaránt Báthory-kastélyként szokás emlegetni.

Az új kastély leírásában 18-20. századi műemléket említ, amely volt királyi palota (18. század), katonai kórház (19. század, 20. század első fele), valamint a Fehérorosz Kommunista Párt területi székhelye (1951-1991). Kiemelkedő történelmi eseményként a szöveg megemlíti, hogy itt állomásozott a lengyel–litván második ezred 1793-ban, 1793. május 27-én itt ülésezett a régi Lengyelország utolsó rendi országgyűlése (szejm), és itt nyújtotta be lemondását az utolsó lengyel–litván uralkodó 1795-ben.

 Az egyik angol nyelvű szórólap Grodno (Hrodna) történelmi városrészeinek térképét tartalmazza, és összesen harminc látványosságot sorol fel egy-egy kép és rövid leírás kíséretében. Az utolsó a Batoryjeuka (Batorievka), azaz a Bátori-ház, egykori Bátori-palota. A szövegből megtudható, hogy a lengyel király és litván nagyherceg Báthory palotájáról van szó, melyet reneszánsz stílusban építettek a pármai Scotto építész tervei alapján a tizenhatodik század második felében. A tizenhetedik században átépítették. Az épület egy része földig égett az 1885-ös tűzvészben. Az újjáépítést követően a palota kinézete megváltozott. Fénykép, kivételes módon, nem áll a szám és a szöveg mellett. Nyilván, az egykori Báthory-palota fénykora már lejárt, már csak a történelmi emlékezetben él. Az egykori palotát építtető király-nagyhercegről, valamint három évszázaddal később a kommunista eszméket éltető Marx Károlyról elnevezett utcák találkozásánál fekszik az épület. A sarkán a városban levő műemlékeknek kijáró tábla. 

A Batorievka épülete a szovjet időben évtizedeken át az anatómiai tanszéknek nyújtott otthont. A Grodno Orvostudományi Egyetem Humán Anatómiai Tanszéke itt működtette a fejlődési rendellenességeket bemutató teratológiai múzeumot. Miután az egész tanszék elköltözött, „hátramaradt” az embriológiai múzeum, az úgynevezett Kunstkamera. A turisták meg-meglátogatták, miközben a főtéren sétálgattak, hiszen könnyű rátalálni az értékes gyűjteményre. Jó néhány éve a múzeumot is elköltöztették az egyetemi campus egyik új épületébe, és azóta az épület még elhanyagoltabb lett. Igaz, ide költözött az a speciális tanszék, amely egy külön – nálunk nem létező, számunkra idegen – tantárgy keretében felkészíti a frissen bejutó diákokat arra, hogyan készüljenek fel az egyetemi évekre, a rájuk váró tanulásra.