Milyen lehet az EU jogállamiságot ellenőrző mechanizmusa?
Az elmúlt hónapokban több fórumon felvetődött, hogy az Európai Bizottságnak rendelkeznie kellene valamilyen eszközzel, amellyel ellenőrzi és betartatja a jogállamiság elveit az Európai Unió tagállamaiban.
Az elmúlt hónapokban több fórumon felvetődött, hogy az Európai Bizottságnak rendelkeznie kellene valamilyen eszközzel, amellyel ellenőrzi és betartatja a jogállamiság elveit az Európai Unió tagállamaiban. Viviane Reding, az EU alapjogi és igazságügyi kérdésekért felelős alelnöke egy brüsszeli rendezvényen szerdán arról tartott előadást, hogy ez miként volna lehetséges.
A luxemburgi politikus a jogállamiságot a modern, demokratikus társadalom és az alkotmányos demokrácia gerincének nevezte, olyan rendszernek, amelyben nemcsak a törvények betűjét, hanem a szellemét is tiszteletben tartják. Ahol sem a kormány, sem egyetlen tisztviselő vagy vállalat nem áll a törvény fölött, ahol a jogot nem alkalmazzák visszamenőlegesen, a jog uralmát pedig független és pártatlan igazságszolgáltatás tartja fenn.
A politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy a jogállamiság értelmezése ettől függetlenül kultúránként, országonként is változhat. Az igazságszolgáltatás függetlensége pedig azért kiemelt jelentőségű minden tagállamban, mert végső soron nemcsak a luxemburgi uniós bíróság feladata, hogy az uniós jogot és ilyen értelemben a jogállamiságot is érvényesítse, hanem a tagállami jogrendszereké is. Minden tagállam jogrendjének helyes működése kulcsfontosságú az egész Európai Unió működése szempontjából – mondta Reding.
„A mi uniónkban a jogállamiság kérdései nem esnek többé a tagállamok kizárólagos szuverenitása alá, ez közös európai érdek” – húzta alá Reding.
A biztos annak a véleményének is hangot adott, hogy amikor „minden jól megy”, senki sem figyel a jogállamiságra, csak amikor valamilyen gond merül fel. Az alelnök szerint a gazdasági és pénzügyi válság logikus következménye a „jogállamiság-válság”, amely rendszerszintű problémák formájában jelentkezik. Ilyen volt az, hogy Franciaország korlátozta a más uniós országokból származó romák mozgásszabadságát, a Magyarországon kényszernyugdíjazott bírák ügye és hogy Romániában tavaly nyáron figyelmen kívül hagyták az alkotmánybíróság döntéseit – sorolta. Reding szerint a bizottság a ráruházott jogkörökhöz mérten sikeresen kezelte ezeket az ügyeket, bár ezzel nem mindenki elégedett. Hozzátette: a bizottság dolga nem az, hogy mindenkinek a kedvében járjon.
Az alapjogi biztos közölte: az Európai Bizottság üdvözli, hogy konszenzus van kialakulóban arról, hogy valamit tenni kell ezen a téren.
A vitákban a bizottságnak politikailag függetlenül kell fellépnie, nem az számít, hogy milyen színű az adott ország kormánya, hanem a jogsértés – fogalmazott.
A jogállamiság ügye viszont „mélyen behatol” az állami szuverenitás területére, ezért Reding szerint ha a bizottság új eszközöket kap, akkor a testület legitimitását is erősíteni kell.
„Amikor a szerződések őreként járunk el, és az Európai Bíróság is nekünk ad igazat, akkor is azzal találom szembe magam, hogy személy szerint engem ítél el a magyar parlament kétharmados többsége. Az ilyen esetek erős érzelmeket váltanak ki” – fogalmazott a biztos.
Látjuk, hogy állam- és kormányfők milyen gyorsan reagálva képesek szót emelni a „brüsszeli diktátumok” ellen. Képesnek kell lennünk emlékeztetni őket arra: ők maguk egyeztek bele abba, hogy felruházzanak minket ezekkel a jogokkal – húzta alá Reding.
Az alapjogi biztos emellett a szükséges apparátus létrehozását és a kettős mérce teljes kizárását jelölte meg a
„jogállamiság-mechanizmus” létrehozásának követelményeként.
Azzal kapcsolatban, hogy miként jöhetne létre a mechanizmus, Reding több lehetőséget felvázolt. A jelenlegi keretek között is van erre némi lehetőség, mert a hetes cikk – amely szerint a tagállamok egyhangú döntésével az uniós döntéshozatalból is kizárható egy tagállam – lehetővé teszi, hogy a bizottság indoklással ellátott javaslatot tegyen közzé ezen a területen. Ez alapján a bizottság időben azonosíthatná a rendszerszintű kockázatot, és figyelmeztethetné a tagállamot, akárcsak egy hagyományos kötelezettségszegési eljárásban. Ezt Reding szerint a bizottság közleményben tehetné közzé, amelyet mind a tagállamokat tömörítő tanácsnak, mind az Európai Parlamentnek támogatnia kellene.
Ha a mechanizmust az uniós szerződések módosításával szeretnék létrehozni, akkor Reding vagy a jelenleg főleg adatokat elemző Alapjogi Ügynökség jogkörének kibővítését tartja elképzelhetőnek, vagy még inkább azt, hogy az EU Alapjogok Chartájából idővel kikerül az 51. cikk. Az Alapjogi Charta a nizzai szerződéssel ugyanis a kötelező érvényű uniós joganyag része lett, az 51. cikke viszont kimondja, hogy a charta csak akkor kötelező a tagállamokra és az uniós intézményekre nézve, ha uniós jogot alkalmaznak.
„Ez megköti a kezünket” – fogalmazott Reding. Enélkül a bizottság a tagállamok nem uniós hatáskörbe eső belső jogát is összevethetné a chartával, és ellenőrizhetné az abban foglalt alapjogok érvényesülését. Az alelnök nem rejtette véka alá, hogy ő ezt a megoldást részesítené előnyben.
„Belátom, hogy ez nagy lépés a föderáció irányába” – jelentette ki. „Sajnálom, hogy még nem vagyunk Európai Egyesült Államok, de ha rajtam múlik, oda is eljutunk” – nyomatékosította mondandóját a biztos.
