Milyen a jó „elérés”?
2021-11-22 15:52:59
- Nagy-Bodó Szilárd
A média szerepe a mai társadalomban
Egyre többször hallani, hogy a hagyományos sajtóorgánumoknak lejárt a kora, hogy az online és a kreatív tartalomgyártás a jövő. Igen, az internet világával ez is egyre jobban elterjed, és nem lehet tagadni, hogy a hagyományos sajtó visszaszorulóban van. Azonban azt sem lehet mondani, hogy az online teljesen át fogja venni az uralmat. Erre egy XXI. századi történet szolgál bizonyságul, amely arra is nagyon szépen rávilágít, hogy a sajtó képes összekötni az embereket, képes feléleszteni rég elfeledett kapcsolatokat.
Egy interjú. Ennyi kellett ahhoz, hogy egy közel két évtizedes hallgatásnak vége legyen. A napokban készült egy interjú Simó Franciskával, aki a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem diákja, és alapképzése végén egy filmet készített, a Távolt, amiben két lány édesapja hamvait szórja el. Nem túlzás azt mondani, hogy a film eljutott a világ másik felére, hiszen nem olyan régen Jakartában, Indonéziában is levetítették, valamint Magyarországon két filmfesztiválon mutatták be, a második éppen a cikk megírásával egy időben zajlott, így annak eredményéről még nem tudunk beszámolni. A jakartai bemutató kapcsán készült az alkotóval egy interjú, ami a Marosvásárhelyi Rádióban hangzott el.
Ebben az esetben nem az interjú tartalma a releváns. Ami utána következett, csak ritkán történik meg egy ember életében, már ha egyáltalán előfordul. Lement az anyag a rádióban, és azt követően megszólalt Simó Franciska telefonja. Egy olyan ember hívta fel, akivel körülbelül 20 éve nem beszélt, az édesapjának az unokaöccse. Felhívta, és egyrészt gratulálni szeretett volna, másrészt meg volt hatódva, hiszen a nagybátyja okán készült a film.
Két embert, két rokont tehát éppen a hagyományos sajtó kötött össze ismét, sokévi kihagyás után. Nem számít ilyenkor, hogy miről szólt az anyag, sem az újságíró munkája. Ez színtiszta öröm mindhárom személy számára. Az ilyen élményekért éri meg
újságírónak lenni, az ilyen pillanatokért éri meg interjút adni és a hagyományos médiát „fogyasztani”. Vagy éppen az ilyen események azok, amikért egy filmes alkotó azt mondja, hogy bár sokat szenvedtem, megérte megcsinálni. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az a bizonyos beszélgetés értékesebb volt, mint az eddigi és a jövőbeli díjak. Az egy valós visszaigazolás volt. Az ilyen történetek nélkül egy kicsit (még) rosszabb lenne. Ezek egy örömsugarat csempésznek mindenki szívébe.
Simó Franciskának gratulálunk az eddig elért eredményekhez, és további sok sikert kívánunk!
