Az utóbbi időben a világpolitika eseményei mellett a híres-hírhedt Mercosur-egyezmény is alaposan felkavarta a kedélyeket az öreg kontinensen. Fél Európa gazdatársadalmai már fellázadtak ellene, és a felháborodásukat több ország politikusai is osztják. Az egyezmény még messze áll a valóságban való alkalmazástól, hiszen az Európai Parlamentnek és a tagországok törvényhozásainak is ratifikálnia kellene. A támogatóinak a sorába a napokban szép hazánk elnöke is beállt egy olyan érvvel, amely akkora lódítás, mint amilyen ebben a jobb sorsra érdemes országban a választási ígéretek túlnyomó többsége szokott lenni.
Az elnök a napokban „rendkívül komoly dolognak” nevezte ezt az egyezményt, mivel szerinte előnyös az ország számára. Érvként az autóipart hozta fel, amely a román export közel felét adja, és szerinte ez az egyezmény ennek a hazai iparágnak a 10-15 százalékos növekedésével évi mintegy 5 milliárd eurót tenne hozzá az ország mostani 42-43 milliárd eurós iparági exportbevételéhez.
Ez ugyanaz a tipikus fehér galléros diskurzus, amely GDP-adatokból fújt lufikkal igyekszik bemesélni azt, hogy növekszik az életszínvonal, miközben a mezei adófizető a zsebén éppen ennek az ellenkezőjét érzékeli. Ezek a politikusok gyakran dobálóznak exportadatokat emlegető hasdumákkal. Csak éppen azt felejtik el mindig megemlíteni, hogy az exportbevétel nem egyenlő az ország nyereségével. Messziről sem. Ugyanis az egész Európai Unióban nálunk az egyik legalacsonyabb a multikat terhelő nyereségadó. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az exportőr nyeresége nem az országba jön, legfeljebb csak átfolyik az országon. Marad utána az a rekordalacsony adóbevétel. Azonkívül, ami az ország nyeresége, az a munkavállalók bérei után fizetett adók és járulékok. Ezekhez még hozzáadódik az a költségvetési bevétel, ami a munkavállalói bérek fogyasztásra költése nyomán keletkezik adókban és illetékekben. Slussz. Szóval innen nézve az az ötmilliárd szerény becslés szerint kilencven százalékban statisztikai lufi. Bezzeg sem ez a széllelbélelt elnök, sem a hasonszőrű elődei nem sokat daloltak arról, hogy a multikat kicsit jobban meg kéne mogyorózni, hadd tejeljenek többet az államkasszának.
Ami felett elnökünk – és általában az exportguruk – szintén nagyvonalúan elsiklanak, az az ilyen bevételek feltételes jellege. Ha csak a mostani Mercosur-lufit pukkasztjuk ki, Romániának saját autóipara nyomokban sincs. Multinacionális cégek összeszerelő üzemei működnek itt, az ország hozzájárulása a bizniszhez döntően a munkáskéz. A valódi hozzáadott érték – kutatás, fejlesztés, értékesítés – nem itt keletkezik, és ezekről a döntésekbe az országnak nincs beleszólása. A multi, ha egy-két határral odébb olcsóbban tud ugyanilyen összeszerelő üzemet telepíteni, akkor arrább gurul, és pont. Nagyjából ugyanez igaz a többi exportszövegre is, ami az utóbbi időben a médiában kezdi felütni a fejét a Mercosur-egyezmény kapcsán. Ha tényleg lenne saját, hazai tulajdonú iparunk, amilyen a módszerváltás előtt volt, még lenne valami szubsztancia is ezekben az észosztogatásokban, viszont a mai helyzetben ezek olyanok, mint a penge néküli, nyeletlen bicskák. Még lufipukkasztásra is kevesek.
