Mikor jövünk még ide?

Gyermekzsivajtól volt hangos július harmadik hetében Marosvásárhelyen az Apolló palota udvara. A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület egy hétre gyermekprogramot hirdetett kisiskolások és óvodások számára. Nem idegen tőlünk a kisebb gyerekekkel való foglalkozás, hiszen jó pár évvel ezelőtt a mi egyesületünk indította útjára, és ahogy mondják, belőlünk nőtte ki magát a ma már önálló civil szervezetként működő Habakuk bábjátszó csoport. A most meghirdetett ingyenes programunkkal valójában folytatjuk a tavaly megkezdett munkát. Bárkit fogadtunk, aki úgy érezte/gondolta, hogy gyerekének/ unokájának jól jön a nyári vakációban is egy kis közös játszás, hasznos foglalkozás és nyugodtan bízhatta ránk féltett kincsét, mi gondoskodtunk arról, hogy mindenki jól érezze magát. A gyerekek kipróbálhattak papírból 3D-ben tulipánt készíteni, halat kivágni, papírsárkányt ragasztani, amit azon nyomban vidáman ki is próbáltak az udvaron, a hirtelen kerekedett szélben. De megtanultak gyöngyökkel díszített karkötőt fonni, befőttesüvegből gyertyatartót varázsolni, festettek papírra gyönyörű virágcsokrot, fára meg nyakéket, anyukáknak ajándékba.

Az elvégzett ,,mindennapi munka” után jól jött a sok finom, frissen készített eledel, mindenki megelégedésére.

Az idő is velünk volt, így aztán mindennap újabb és újabb csoportos játékot is megtanulhattak és közösen játszhattak a gyerekek. Leginkább a kicsavarodós nyerte el a tetszésüket. Utolsó nap izgalommal rendeztük meg az elkészített munkákból álló kiállítást, együtt örvendtünk annak, hogy elnyerte a szülők/nagyszülők tetszését. Fotózkodtunk is persze. Azt, hogy jól érezték-e magukat, tetszett-e nekik mindaz, amit csináltak, amiket játszottak, amiket tanultak, tömören az egyik kisgyerek fogalmazta meg utolsó nap, az udvarról kifele menet: „Nagyi, mikor jövünk még ide?”

A program támogatási keretének forrása a Bethlen Gábor Alap.

A lorántffysok nevében,

Fogarasiné Bereczki Irma