Manapság gyakran beszélünk a család válságáról. Vajon szükséges-e a család, vagy elég csak „összebútorozni”, aztán, ha nem megy a kapcsolat, akkor el lehet válni? A feltett kérdésre marosvásárhelyi előadás-sorozatának második rendezvényén Bagdi Emőke pszichológiaprofesszor a család örökkévalóságával válaszolt, amit személyes véleményén túl a tudományos kutatások eredményei is igazolnak.
Fotó: Bodolai Gyöngyi
Manapság gyakran beszélünk a család válságáról. Vajon szükséges-e a család, vagy elég csak „összebútorozni”, aztán, ha nem megy a kapcsolat, akkor el lehet válni? A feltett kérdésre marosvásárhelyi előadás-sorozatának második rendezvényén Bagdi Emőke pszichológiaprofesszor a család örökkévalóságával válaszolt, amit személyes véleményén túl a tudományos kutatások eredményei is igazolnak.
Kifejtette egyet nem értését a genderelmélettel, amely szerint nem kellene már az óvodáskortól a sajátos nemi szerepekre nevelni a gyermeket, hogy ő maga dönthesse el később: melyik nemben érzi jól magát. Ennek bizarr, ártó következményei lehetnek alapvető emberi küldetésünkre, ami az élet megőrzése, védelme és továbbvitele, s ami mindkét nem alapvető biológiai jellemzőjének a kibontakozásával lehetséges – szögezte le az előadó. A két világerő, a férfi és a nő révén az ellentétek harmonikusan kiegészítik egymást, akár a jin és a yang vagy a nappal és az éjszaka.
Hogy a felsorolt evidenciák ellenére milyen gondok feszítik manapság a családot, ezt 16 pontban foglalta össze, amit statisztikai adatok is igazolnak. Ez a 16 probléma valójában a diagnózist jelenti, amely nélkül nem lehet meghatározni a kezelést.
A továbbiakban bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy családban élni, gyermekeket nevelni életerőt jelent.
Nem jó az embernek egyedül lenni
A párkapcsolat létezési szükségszerűség, s minden életszakaszban megvan a rendeltetése nemcsak biológiai, hanem lélektani szempontból is. Az ember akkor válik felnőtté, amikor el tud köteleződni, felelősséget tud vállalni és utódot tud nemzeni, akinek átadja, amit ő kapott. Generációk egymást váltó forgatagában az örök életet építjük, hisz a génekben, amelyeket továbbadunk, elpusztíthatatlanul benne marad minden ember.
A párkapcsolat alapvető férfi- és női jellemzőit, amelyek az egymás kiegészítését létre tudják hozni, Jung a múlt század elején magfunkciónak nevezte. Biológiailag is olyan adottságokat hozunk magunkkal, amelyek utat nyitnak ahhoz, hogy a pszichikai jellemzőket képesek legyünk magunkban kifejleszteni.
A nő magfunkciója az anyaság
Ezért törekszik arra, hogy párt találjon magának. Alapvető jellemzője a magas szintű érzékenység (a jobb agyféltekéje a domináns), továbbá a bevonzás képessége, a befogadás, megtermékenyülés, a türelmes kihordás, az áldott állapot elviselése, a családi élet, a tűzhely melegének a megteremtése. Mindezekre nem a férfi van képesítve, hisz az ősi munkamegosztás szerint az ő feladata a kutatás, a felfedezés, az élelem megszerzése, a világ meghódítása, a vetélkedés, a birtoklás, a teremtés, alkotás, amely funkciókkal elsősorban az otthon védelmét kell biztosítsa.
A nő lelki alkata, anatómiája, lénye olyan, hogy biztonságot adó személyre van szüksége, aki kifejezi az iránta való szeretetét. Az egészen más felépítésű férfi számára ez nem olyan természetes, ahogy a nő gondolja, hiszen a férfi a megélhetés megteremtésére törekszik elsősorban, s nem az érzelmek kifejezésére.
A csúcsélmény
Az előadó nő és férfi kapcsolatában a hódítási törekvések utáni kivárás, késleltetés, érlelődés szerepét hangsúlyozta, meg kell várni, amíg eljön az idő, hogy tudatos és érzelmileg felelős kapcsolatot köthessenek. A férfiakat az idők során a kerekded női formák vonzották. Az anorexia, a táplálkozási devianciák azt jelzik, hogy a nők testképével probléma van, holott a hasi zsírpárnákban található a legtöbb örömtermelő sejt – mondta Bagdi Emőke.
Egy nő az anyaságban bontakozhat ki igazán. Felmérések igazolják, hogy életük csúcsélménye a fájdalmas, nehéz szülési folyamat eredménye, a gyermek volt.
A család pedig olyan informális és formális társas alakulat, ahol a két világerő, a hatalom (férfi) és a szeretet (nő) hoz létre egy érzelmi-nevelő és társadalmi-emlékeztető bölcsőt. A kettő kapcsolata azért fontos, mert az olyan hatalom, amit nem lágyít meg a szeretet, elpusztítja a világot, a szeretet pedig egymagában mézmocsár lehet.
Elhasználó, eldobó „kultúra”
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, „ha van otthonod, van hova hazamenj…” – idézett irodalmi példákat az előadó, aki az anyaföld, szülőföld, szülőház szép nyelvi megfogalmazását is kiemelte.
Mindez a mai materiális értékközpontú világban torzulni kezd, az identitástudatot a pénz, a tulajdon határozza meg, s elveszíti jelentőségét a spirituális dimenzió, gyengülnek a társas kapcsolatok, s a betegségekbe torkolló krónikus boldogtalanság, a pesszimizmus válik uralkodóvá. A felelősségvállalás és elkötelezettség meggyengül, s az önreflexív képesség, az ima is lesilányul, holott időnként a lélek házában is rendet kellene teremteni. Az elhasználó, eldobó kultúra rányomja bélyegét az emberi kapcsolatokra is, amit az értékválság, a sérült családmodell s az egyszülős családban apa nélkül felnövő gyermek, a női érték fontosságának elvesztése jellemez. A nők olyan helyzetbe kerülnek, hogy nem képesek az anyaságot vállalni.
A hagyományok értékvesztése
A családműködés problémáit, ahogy korábban említettük, 16 pontban foglalta össze az előadó. Ezek a következők: uralkodóvá váló kétkeresős családmodell, teljesítményközpontú, versengő világ, önkizsákmányolás több állás hajszolása révén, fenyegető munkanélküliség, a nők megváltozott identitástudata, gyors társadalmi újrarétegződés, a 30 év alatti férfiak kapcsolati problémái, az ötven év fölötti veterán nemzedék értékeinek devalválódása, a rítusok, hagyományok értékvesztése (amit már nem követnek a fiatalok), az idős szülők, nagyszülők szerepvesztése (a fiatalok szerint nem értenek a neveléshez), a válások számának növekedése (kevésbé a vallásos családokban), a gyermekek, betegek, idősek gondozásának a megoldatlansága, a nagycsaládok elszegényedése és számuk csökkenése, a gyermeküket egyedül nevelő anyák növekvő aránya (84 százalék), a „szülök egy gyermeket magamnak” elmélet térnyerése, a rekombinált mozaikcsaládok számának növekedése, a születések számának csökkenése (1,3 gyermek egy családra, 1,7 a vallásos családoknál), a gyermekek érzelmi elhanyagolása miatt öngyilkosságot elkövető, kábítószerekhez menekülő serdülők számának növekedése.
Az igazi boldogság a valakivel való boldogság. A gyermek, a társ, a gyermekben való öröm biológiai vitalitást ad, a kedélyállapotot és az immunrendszer működését javítja – összegzett az előadó, akinek meggyőző erejű, gazdag mondanivalóját nehéz összefoglalni.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
