A már ma megkezdődő forgatagon kívül egy, a megosztásunkat célzó kísérlet kellős közepében.
A már ma megkezdődő forgatagon kívül egy, a megosztásunkat célzó kísérlet kellős közepében. Az utóbbi napokból mindenkinek jól ismert a forgatag körüli hercehurca, aki az utóbbi években nyitott szemmel élt Vásárhelyen, annak a városházi „szavalj szépen, s tégy keresztbe” jeligéjű forgatókönyv már egyenesen unalmas is volt, annyiszor láttuk már.
A helyszínek és programpontok kapcsán lezajlott bürokratikus mutatványok és üzengetések után maradt még egy fegyver a tarsolyban. Az állítólagos önkéntesek, akik az egy évben rendelkezésre álló félszáz hétvégéből minő véletlen, pont most szerveznek „rivális” rendezvényt. Untig ismert hajdúviktori szlogenmázzal jól megkenve, hadd tudja a környék összes, anyanyelvéhez s kultúrájához ragaszkodó „szeparatistája”, hogy mi fán terem az interetnikus harmónia.
Innentől rajtunk múlik, hogy a kísérlet milyen sikerrel jár, mert az világos, hogy mire megy ki, a hajdúviktori utódok nem azt szeretnék hogy együtt, hanem csak egymás mellett, megoszthatóan és bármikor összeugraszthatóan, csak a vakságban közösen éljünk. Nem csak szórakozás kérdése, hogy hova megyünk a következő napokban. És remélhetőleg nemzetiségtől függetlenül nem kevés embernek nyitják fel a szemét ezek a dolgok, akiket ezután nehezebb lesz ilyen fogásokkal beetetni. Mert a jó példáért, hogy lehet egymás mellett tiszteletben és békében is élni, nem kell messzire menni, mindössze száz kilométernyit.
Benne vagyunk a következő néhány napban a tartalmas szórakozásban, aminek, legalábbis a szabadtéri programokat illetően legfeljebb az időjárás próbálhat meg még keresztbe tenni. De utána abban is benne vagyunk, hogy akiket közéleti szerepvállalással bíztunk meg, kérdezzenek majd rá jó hangosan, miként is lehet, hogy az adópénzünkből az együttélésért aggódó városháza csak az utolsó utáni pillanatban tüsténkedő „önkéntesek” rendezvényét támogatja, a forgatag hónapok óta dolgozó szervezőit pedig nem. Messzebbre nézve meg abban is benne lennénk, hogy legközelebb olyan vezetőket válasszunk a városnak, akik képesek annak minden polgárát tisztelni megkülönböztetés nélkül. Akik a megosztásunkért energiát nem kímélnek, ettől is rettegnek igazán.
