Meglehet, a hideg, esős, szeles idő miatt, de a több napon át tartó felhívások, a nemzeti érzelmekre hatni akaró, a rendezvényt szervező „hazafias” szervezetek nagy száma, illetve a március 19-i időzítés ellenére szerda délután csupán pár száz ember gyűlt össze a főtéren Avram Iancu szobra előtt.
Meglehet, a hideg, esős, szeles idő miatt, de a több napon át tartó felhívások, a nemzeti érzelmekre hatni akaró, a rendezvényt szervező „hazafias” szervezetek nagy száma, illetve a március 19-i időzítés ellenére szerda délután csupán pár száz ember gyűlt össze a főtéren Avram Iancu szobra előtt. A főszervező, a Vatra Românească (VR) az egyik helyi lapban napokon keresztül közölt egy felhívást, nyíltan kimondva, hogy elsősorban egy magyar prefektus kinevezése ellen, de nem utolsósorban a magyar nyelv használata ellen a közigazgatásban, és „természetesen” az orvosi önálló magyar tagozata ellen készülnek tiltakozni. A helyszínen a VR elnöke ugyan többször is hangoztatta, és az újságíróknak is azt nyilatkozta, hogy szó sincs magyarellenes tüntetésről, csak a kormányt kívánják figyelmeztetni: ne merje figyelmen kívül hagyni az akaratukat. Ami egyértelműen azt jelenti, amit a felhívásban kijelentettek.
Az egész egy kicsit a '90-es évek hangulatát idézte, bár a megjelentek számából ítélve, a Vatra ereje és támogatottsága messze elmarad az akkoritól. Csupán egy fiatalokból álló csoport volt, amely a jól ismert magyarellenes szlogeneket skandálta, aminek egy részére időnként „ráharapott” a tömeg is, például azt, hogy „Meghalunk, harcolunk, Erdélyt nem adjuk!”, vagy hogy a román nyelv az uralkodó ezen a tájon. Az említett hecc-csapat időnként azt is bekiabálta, hogy „Ki a magyarokkal az országból!”. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a hangok nem hallatszottak a szobor előtt felállított mikrofonoknál, és az ott levők nem is vették át, ám a beszédeket hallgatva nem is volt rá szükség, mert a marosvásárhelyiek által jól ismert felszólalók
„kitettek magukért”. Nem szükséges idézni, elég, ha megnézzük a tegnap esti tudósításban felsorolt neveket.
Való igaz, a kormányt szidták, de nem a milliókat megnyomorító adóterhek vagy az energiaárak miatt, hanem azért, mert az RMDSZ-t bevonta a kormányba, és teljesíti annak összes „aberráns, nemzetellenes” követelését… A szónoklatok folyamatosan visszatérő motívuma az alkotmány első cikkelye volt. Ezt sem kell külön idézni. Voltak komikus intermezzók is. Nevetséges volt látni, ahogy egy-két régi ismerősöm vagy szomszédom mennyire kínosan vigyázott arra, nehogy köszönnie kelljen, holott egyébként beszélő viszonyban vagyunk.
Valami jó is volt azért az egészben. Kiderült, hogy a Vatra Românească valamikori erejének és támogatottságának szemmel láthatóan csak az árnyéka maradt meg mára. Igaz, most akarnak újraszerveződni, mert úgy gondolják, megint „szükség van rájuk”. Nem lehet tehát egyetlen legyintéssel elintézni, a nacionalizmus éppen a gazdasági szempontból nehéz időszakokban és főleg választási kampányok idején szokott új erőre kapni.
