Mezőbergenyei falunapok

Örömteli találkozások, meghitt beszélgetések, ünnepi istentisztelet, oklevélosztás, vidám táncok, zene, sör, gulyásfőzés – ennyibe sűríthető a falunapok dióhéjban?

Fotó: Mezey Sarolta

Örömteli találkozások, meghitt beszélgetések, ünnepi istentisztelet, oklevélosztás, vidám táncok, zene, sör, gulyásfőzés – ennyibe sűríthető a falunapok dióhéjban? Erről sokkal többről van szó: az összetartozásról, a szülőföldhöz, az ősi hagyományokhoz való ragaszkodásról, az itthon maradás vágyának erősítéséről, a múlt felidézéséről és valamivel fényesebb jövőkép felvillantásáról.

Nagykorúsítás és a deresedők köszöntése

Megszoktuk már, hogy augusztus elején mindig meghívó érkezik, ugyanis ilyenkor, a legforróbb és legszebb nyári hónapban falunapokat tartanak. Idén is a Kincsásó Egyesület – Gálfi Attila vezetésével – vállalta a szervezői szerepet, ami csöppet sem könnyű feladat, hiszen évről évre szűkösebb az erre szánható anyagi keret.

– A hagyományt követjük, újítást nem vittünk az idei falunapokba. Öröm számunkra, hogy fellépnek a csíkszépvízi néptáncosok és a kisgyőri népdalkör – fogalmazott a főszervező, és örömét fejezte ki, hogy a nagy hőség ellenére is ilyen szép számban, körülbelül 600-an vettek részt a rendezvényen.

Szombaton délután Bartha Mihály, Mezőpanit polgármestere a nagykorúsítási ünnepség keretében tizenkét 18. életévét betöltött fiatalnak oklevelet osztott ki, majd az 50, 60 és 70 éves korosztályúaknak is hasonló oklevelet adott át. Megemlékeztek azokról is, akik idén ünnepelték 40., 45. és 50. házassági évfordulójukat. Szép szokás ez, hiszen az oklevélosztás varázsával talán könnyebben haza lehet csalogatni az innen elszármazottakat. Hiszen egyéneket, generációkat ünnepelnek, s bizony megtiszteltetés a mai világban, ha egyáltalán számon tartanak bennünket. És hát hol máshol, ha nem a szülőfalunkban?

Vajon mi az a titok, ami összefűzött benneteket, mi az, ami ragyogóan fényessé teszi a régi emlékeket? – áll azon az oklevélen, amelyet az aranylakodalmasok kaptak.

A köszöntések és jókívánságok után közös fotózás, majd az iskolások műsora következett. Bartha Szabolcs tanítványai néptánccal léptek színpadra, majd Miron Florina tanítónő csoportja énekelt. Nagy Henrietta népdallal örvendeztette meg a hallgatóságot.

Meghitt imádság és szabadtéri mulatság

Vasárnap ünnepi istentiszteletet tartottak, igét hirdetett a mezőbergenyei születésű Nagy Ferenc református lelkipásztor, aki kiemelte, hogy – akárcsak a vándormadarak, a fecskék és a gólyák – az emberek is ösztönszerűen hazatérnek. Hiába van két hazájuk, mindig haza vágynak. Bennünk él egy hívó szó, amit nem lehet legyőzni. Ezért érezzük szükségét hazajönni. Elmondhatjuk, hogy emlékeinkben úgy él ez a táj, mint az imádság, mely örök érvényű.

Az istentisztelet keretében Iszlai Ferenc gondnok az újra találkozás örömével köszöntötte a csíkszépvízi és a kisgyőri küldöttséget.

Délután az ökuménia jegyében kezdődtek a szabadtéri rendezvények. A református, a katolikus és az adventista felekezetek képviselői áhítatot tartottak. Felléptek a helyi és a környékbeli táncosok és énekesek: a mezőpaniti Muskátli néptánccsoport, a csíkszépvízi Pozdor néptánccsoport, Raluca Focşan Bogăţean népdalénekes, a kisgyőri Tarsoly énekegyüttes, a Zestrea együttes, a Napsugár néptánccsoport, Ábrám Tibor és a Kéknefelejcs nótatársulat, a Kincsásó néptánccsoport. Az estét a Prospekt együttes koncertje zárta. Mindez már lapzártakor következett.

Mindent összevetve, jók ezek a rendezvények azoknak is, akik a faluban élnek, azoknak is, csak visszatérnek, mert jó együtt lenni!