Mesél a Rákóczi–Bornemisza-kastély

Esős, szomorkás időben nyílt meg a görgényszentimrei Rákóczi–Bornemisza-kastély, de   mindez nem akadályozta meg az érdeklődőket, hogy betekintsenek e varázslatos környezetbe, ami Erdély történelmének egy igencsak izgalmas korszakát és miliőjét idézi fel. 

A kastély termeit zsibongó gyermekcsoportok járták be, az egykori nagy bálteremben szorgalmas alkotás folyt, papírt merítettek, freskókat festettek, azaz korabeli kézműves- és művészi foglalatosság színhelyévé alakult az egykori főúri terem. A mi kalauzunk Pánczél Szilamér, a Maros Megyei Múzeum görgényszentimrei részlegének vezetője volt, aki nagy szakértelemmel mesélt, úgy, hogy képek elevenedtek meg. Szinte láttuk, vadászatból jövet hogyan vonulnak fel a főlépcsőn, majd szolgálják fel a vacsorát, vagy milyen lelkülettel lépnek be a kápolnába a Bornemiszák. A pár éve megkezdett nyitott kapuk sorozat jó kezdete annak, hogy a kastélyt élettel, tartalommal töltsék meg azok, akikre jelenkori sorsa bízatott. 

 

Erdély legnagyobb és legjobban megőrzött kastélyegyüttese

 

– Mit kell tudni a kastély-együttesről?

– A görgényi uradalom az egyik legkiterjedtebb és legjelentősebb középkori erdélyi királyi birtok volt. A vadászkastély története I. Rákóczi György (1630–1648) idejére nyúlik vissza, ő építtette reneszánsz stílusban és innen szervezte görgényi vadászatait. Ezt örökli II. Rákóczi György, s a fejedelmi udvar az Apafiak idején is elég gyakran tartózkodik itt. A szabadságharcban ez a kastély elég súlyosan károsodott. 1717-től az uradalom száz évre a Bornemisza család tulajdonába került. 1726-ban az udvarház földszinti részét már felújították, és javítás alatt állt az emelet is. 1730-ban, e felújítások során épült meg az Erdélyben ritkaságnak számító ellipszis alaprajzú palotakápolna. Az uradalom 1780-as inventáriuma már a jelenleg is álló kapuépületről is említést tesz, amely abban az időben a darabontok és az udvari lelkész lakhelyéül szolgált. 1807-ben, a kápolnától nyugatra, egy monumentális, kétszintes gabonatároló épült.

Amikor lejárt a száz év, az állam perbe fogta a Bornemiszákat. Hosszas pereskedés eredményeként a kastély és az uradalom visszakerült a kincstár tulajdonába. Az állam kárpótlást fizetett, hogy lemondjanak a kastélyról. Az 1880-as években Habsburg Rudolf trónörökös számára itt szervezték a híres görgényi vadászatokat. Halála után, 1893-ban alapították az erdészeti szakiskolát, mely az első ilyen jellegű képzést biztosító intézmény volt a régióban. Kevés ilyen volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. A kastélyhoz tartozik egy 14 hektáros park, ez Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt arborétuma.

 

A felújítás 4 millió eurós költségvetéssel valósulhat meg

 

– A görgényszentimrei Rákóczi–Bornemisza-kastélyegyüttes a helyi önkormányzaté, 2010-től a Maros Megyei Múzeum kezelésébe tartozik. Azóta folyik itt szakmai munka, tervezés, kutatás. Mivel a kastély nem látogatható, úgy gondoljuk, hogy legalább egy napra meséljünk a múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Továbbá lobbizzunk is egy kicsit a felújítási projekt mellett. Meg szeretnénk mutatni a helyi közösségnek is, hogy jó kezekben van a kastély, nem romlik tovább. Generációk nőttek fel a községben, akik nem voltak ebben az épületben. Az 1990-es évekig az erdészeti szakközépiskola működött itt, ami fokozatosan „lépett ki” az épületből, mivel nagyon megcsappant a diáklétszám. Miután nem volt szükség a kastély épületére, a tanintézmény az út másik oldalán található új és korszerű iskolaépületbe költözött. A kilencvenes évektől már csak egy nagyon kis részt, két-három termet használtak, több mint tíz éve az épület tulajdonképpen üres, és ezt meg is szenvedte. 

– Mi történt azóta, amióta Maros a Megyei Múzeum száz évre átvette az együttes kezelését?

– A hasznosítási terven kezdtünk el dolgozni. Az eddig megejtett munkálatok a megyei tanács támogatásával történtek. Ki kell emeljem Soós Zoltán igazgatónak a munkáját, mert neki sikerült meggyőznie a megyei tanácsot, hogy minden évben a legsürgősebb beavatkozásokat el kell végezni. Állagmegőrzési munkálatokról van szó, a tetőt kellett kijavítani a főépületnél, a kapuépület tetőzetét és tornácát teljesen felújítottuk. Olyan beavatkozások ezek, amelyek elengedhetetlenek voltak. Ellenben a kastély teljes felújítása egy 4 millió eurós költségvetéssel valósulhat meg, amit csak európai uniós forrásokból lehetne megoldani. A pályázatunkat s a benne foglalt elképzelésünket egy előválogatáson pozitívan bírálták el. Elég magas pontszámot kapott a projektünk, ami azt jelenti, hogy a regionális programokra a kulturális minisztériummal partnerségben pályázhatnánk, ami mind pénzügyi, mind szakmai segítséget jelenthet. Augusztus végéig kellene a teljes dokumentációs anyagot, a pályázatot benyújtani. Szerencsénk van, hogy nagyjából a tervek, a minisztériumi engedélyek rendelkezésünkre állnak, egypár adminisztratív buktató van, amit meg kell oldanunk, s akkor tényleg nagy esély van arra, hogy ez a kastély három-négy éven belül visszakapja régi pompáját. 

 

Több arculatot bemutató muzeális funkció 

 

– Milyen rendeltetést kap a kastély? Hogyan képzelték el felújítás után?

– Erdély legnagyobb kastélya, hetven helyisége van, óriási a park. Bonchida például felfuttatott név, de szinte semmi nem maradt a kastélyból. Viszont az ott folytatott tevékenységek révén hírnévre tett szert. A mi szerencsénk, hogy a görgényi kastélyban intézmény működött, így elég jó állapotban maradt ránk. Muzeális funkciót adunk neki, így a jövője biztosított. Terveink szerint a kapuépület megmaradna a múzeum adminisztratív épületének, ahol irodákat, raktárakat és vendégszobákat szeretnénk kialakítani. Ennek az épületnek az átfogó felújítása a tavaly már elkezdődött. Remélhetőleg itt egy állandó logisztikai bázisunk lesz, amíg a kastély többi részének a felújítása megtörténik. A XIX. század eleji épületrész, ami a kastély gazdasági épületrésze volt, ugyancsak raktáraknak meg múzeumpedagógiai tevékenységeknek ad majd helyet. A régi gabonás épületében egy úgynevezett „ember galériája” jön létre, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a részlegünk egy antropológus szakemberrel gazdagodott, s így az embertanról is „mesélhetünk”, egy izgalmas kiállítást, az emeleti részen egy néprajzi, természetrajzi kiállítást hozunk létre. A főszárnyban rendezvények szervezésére, időszakos kiállítások fogadására alkalmas konferencia- és kiállítótermet szeretnénk kialakítani. Itt mutatnánk be a kastély történetét, és a kastély történetéhez kapcsolódó ipartörténetet is szeretnénk kidomborítani. Hiszen a Bornemiszák Görgényüvegcsűrön egy üveghutát, egy manufaktúrát hoztak létre, és porcelán-manufaktúra is működött a kastély területén. A múzeum gyűjteményében található üveg- és porcelántárgyakat szeretnénk kiállítani. Az emeleten kapna helyet a bútortörténeti múzeum, ahol az enteriőröknek szeretnénk kiállítást szentelni. A nagytermet továbbra is megtartanánk bálteremnek, aminek épült. 

– Mi maradt meg a korabeli tárgyakból?

– A görgényszentimrei bútorzatból nem maradt meg semmi, de a múzeum bútorgyűjteményét e tágas terekben jól meg lehetne mutatni. Freskótöredékek, csempekályhák viszont vannak. Tudjuk, melyik volt Bornemisza báróné pompás szalonja, a leltárok alapján tudjuk, hogy volt egy biliárdterem, egy kicsi ebédlő. Nagyon magas fokú lakáskultúráról tanúskodnak a leírások. Például mahagóniasztaluk volt, a nagy ebédlőben 24 személyre tudtak teríteni. A nagy ebédlő alatt is van egy ebédlő, ott ebédeltek a gazdatisztek, katonatisztek. Amikor a Bornemiszák elköltöznek, elvitték a bútorokat. Ugyanígy Rudolfék is. Amikor jöttek, jött az udvar, Bécsből küldték a bútorokat, berendezték a kastélyt, amikor költözött az udvar, vitték a bútorokat. Mai napig létezik Bécsben a volt Habsburg-udvari bútorzat raktára. Ott megmaradtak azok a listák, amelyeken szerepelnek a leküldött bútorok. Azt is tudjuk, hogy Rudolf lakosztályában például egy jegesmedve bőre borította a padlót. Mivel a Bornemisza család a kisnemesi családi sorból egy emberöltő alatt az erdélyi birodalmi elit fő rétegébe emelkedett, és Bornemisza János fiai is nagyon magas pozíciókat töltöttek be az erdélyi részek adminisztrációjában, ezért kellett ennek a kastélynak is egy reprezentatív épületnek lennie. 

– Mivel készültek az idei nyitott kapuk rendezvényre?

– Több dologgal is. Az egyik a Foto Etnografica kiállítás. A Néprajzi Múzeumnak volt egy projektje, archiválták a magántulajdonban lévő fotókat, és ebből egy szép tematikus válogatás született, ezt mutatjuk be, továbbá ismertetjük a kastélyfelújítási koncepciót és a terveket is. A Teleki tékás kollégák elhoztak két műhelytevékenységet. Az egyik a papírművességgel kapcsolatos. Ez azért fontos, mert itt Görgényben működött az Erdélyi Fejedelemség egyik papírmalma. A görgényi papír márkanév volt, ezért gondoltuk, hogy jó lenne ezt feleleveníteni. Az épített örökséget és ennek elemeit, a freskókat, az épületdíszeket is próbáljuk megismertetni és a gyerekekkel lerajzoltatni – mondta Pánczél Szilamér régész, a megyei múzeum e részlegének vezetője. 

Beszélgetés közben megtekintettük a régi kastélyrész kőből faragott ajtókereteit, amelyeket a falra később felvitt rétegek alól szabadítottak ki, aztán körbesétáltunk a park egy részén, egészen a tóig, a hattyúk birodalmáig. 

Érdemes arra kirándulni, a kastély udvara, a park bármikor megtekinthető. Csak a kastély van zárva, remélhetőleg nem sokáig!