Egy ellenszavazattal fogadta el az alsóház szerdán a törlesztést kiváltó ingatlanátadásról szóló törvényt, amely rengeteg vitát gerjesztett a közelmúltban, és egyszer már az elnök vissza is küldte a törvényhozásnak.
Egy ellenszavazattal fogadta el az alsóház szerdán a törlesztést kiváltó ingatlanátadásról szóló törvényt, amely rengeteg vitát gerjesztett a közelmúltban, és egyszer már az elnök vissza is küldte a törvényhozásnak. Sokat nem változtattak rajta, de várhatóan az Alkotmánybíróságot is megjárja majd a jogszabály, amely sok hitelesen ugyan nem segít, de annál inkább keresztbe tesz azoknak, akiknek ezután állna szándékában ingatlanhitel útján lakáshoz jutni.
A törvény kapcsán persze a hitelesek és a családok védelméről szónokolnak a politikusok. Ugyanazok, akiknek az elmúlt évtizedben rengeteg lehetőségük lett volna olyan szabályokat hozni, amelyek segítségével a pénzügyekben kevésbé jártas fogyasztók elkerülhették volna az adósságcsapdát. De amikor tehettek volna, nem segítettek a kisembereken. Pedig, ha csak két példával élve, az uniós csatlakozáskor nem engedték volna be a román piacra a feketelistás bankokat – akkoriban jókora botrány volt nyugatabbra, ahol komolyabban veszik a fogyasztói jogokat, és a kliensek átveréséből sportot űző pénzintézetekről készült is egy feketelista, melynek majd’ minden tagja fiókot nyitott nálunk is, és itt is ezrével rázták át a klienseiket, egyesek ellen még ma is pereskednek az ügyfelek – vagy korlátozták volna a kockázatos devizahitelezést, százezrek életét tehették volna könnyebbé. Ehelyett, amikor a tengerentúlon már százával csődöltek be a bankok, és a szakértők figyelmeztettek az épp kirobbanó válságra, nálunk akkor hoztak olyan törvényt, hogy személyi igazolvánnyal is lehessen hitelezni, akár devizában is. Meghívó csődkeringőre a laikusoknak. Ehhez hasonló méretű baklövést a most elfogadott törvény első olvasatában is elkövettek, amikor ebbe belefoglalták az elsőházas kölcsönöket is. Vagyis, az állam által garantált hitelen vett ingatlant is lehetett volna cserébe adni törlesztés helyett, legalábbis honatyáink szerint így lett volna rendben. Normális helyeken ilyen mutatványokért csíkos ruhát vagy kényszerzubbonyt szoktak adni a delikvenseknek.
Volt azért egyszer egy mentő próbálkozásuk is törvényalkotóinknak, amikor az egyes bankok szabályértelmezési szabadosságát igyekeztek korlátozni ezelőtt hat évvel. A fogyasztási hitelszabályok törvényét is megpróbálták visszamenőleges hatállyal érvényesíteni, aztán visszapattantak az összezáró bankárok és az ezekkel szövetséges nyugati politikusok alkotta falról. Most sem zárható ki egy ilyen fordulat, mert nehezen elképzelhető, hogy a bankok simán lenyeljenek ilyen veszteségeket. Ha valami folytán mégis megteszik ennek a törvénynek a hatályba lépése útján, akkor annak az lesz az egyenes következménye, hogy jócskán megdrágul, és nehezebb lesz az ingatlanhitelezés. Vagyis azok a – főleg – fiatalok, akiknek az állam sem épít lakást, így az ingatlanhitelen kívül gyakorlatilag más esélyük nincs, az eddiginél jóval nehezebben juthatnak majd saját hajlékhoz. Iskolapéldája ez az olyan törvénykezésnek, amikor egy szűk rétegen kívül – amelyet ez esetben például a magáncsődre vonatkozó jogszabály elfogadásával ennél jobban is lehetett volna segíteni – mindenki veszít.
