Tovább forr a botrány a parlament felsőházának legutóbbi, a mentelmi jog megvonását megtagadó szavazásának ügyében.
Tovább forr a botrány a parlament felsőházának legutóbbi, a mentelmi jog megvonását megtagadó szavazásának ügyében. A szenátus elnökének határozatban kell igazolnia a március végi szavazás körülményeit, amikor, mint azóta már kiderült, alkotmánysértő módon védték meg a hivatali jogkörrel való visszaélésben bűnrészességgel vádolt képviselőtársukat. Azt még nehéz átlátni, hogy ezután mi következik ebben a konkrét ügyben, vélhetően tovább folytatódik az intézmények közti jogvita. De jó is kisülhet mindebből, ha ennek a botránynak a nyomán netán tisztázódnak egyes szabályok úgy, hogy a törvényhozók mentelmi jogát ne lehessen korrupciós vagy más köztörvényes vádak előli rejtőzködésre használni.
A botránynak jelenleg két alkotóeleme van. Először az derült ki, hogy a szenátus szavazási szabályzata az alkotmánybírák szerint nem volt összhangban az alaptörvény előírásaival, aztán arra is fény derült, hogy a hasonló, mentelmi jog megvonására vonatkozó ügyészségi kérésekben szavazás után nem készült igazoló irat – magyarán: nem vállalták fel a felelősséget az adott szavazatért. A szavazási szabályzatot utólag módosította és összhangba hozta az alkotmánnyal a szenátus. De abból még adódhatnak érdekes fordulatok, hogy most a korrupcióellenes ügyészség a sarkára állt a szavazás felelősségének felvállalása kérdéskörében is.
Mert ha a felelősség tisztázását elkezdik komolyabban firtatni, akkor előbb vagy utóbb terítékre kerül még egy tényező, amire sem ebben a botrányban, sem korábbi hasonlókban nem fordítottak túl nagy figyelmet. Ez a parlament jogi szakbizottságainak álláspontja. A mentelmi jog megvonására irányuló ügyészségi kérést ez a szaktestület a szóban forgó szenátor és más, a parlament valamely házának plénumában megvédett honatyák esetében is pozitívan véleményezte. Vagyis, a jogászok úgy találták, hogy az ügyészek kérése indokolt, és ezt szavazattal is megerősítették. Nyilván lehetne még vitázni afelett is, hogy a szaktestületekben leadott voksok mennyire szakmai és mennyire politikai megalapozottságúak, de elvileg, ha a jogi szaktestület indokoltnak találja az ügyészség kérését, akkor ennek az álláspontnak az illető ház plénumában leadott szavazatban is vissza kellene köszönnie. Már ha nyilatkozatok szintjén az összes parlamenti párt szokta hangsúlyozni, hogy támogatja a korrupció elleni harcot. Most a botrány még nem tart a felelősség e szempontból történő vitatásánál, de aki az érintettek közül a következő választási kampányban is hiteles szereplőként áhítozik a szavazók voksaira, annak előbb vagy utóbb a korrupcióellenes hadjáratnak ezt a színfoltját is tematizálnia kell a bilincscsörgéstől való viszolygás mellett.
