In memoriam Gyarmathy Dénes

Dénes barátunk, akit csak Dénkónak szólítottunk társaságunkban, 79 évesen távozott közülünk. Nagyon kellemes ember, kedves, jó barát volt, lobbanékony természete dacára. Soha nem hagyta el a küküllőmenti Boldogfalván vérébe ivódott tájszólást, a magával hozott sajátos szókincset. Szorgalmasan járta a falvakat. Bárhova ment, mintha csak szülőfalujába érkezett volna. Az útjába kerülő legelső falusi emberrel tréfás szavakkal kezdte a beszélgetést, mintha csak egy nappal előbb hagyták volna félbe. Imádott tréfálkozni, ugratni, mindig megteremtette a riportalanyaival a beszélgetéshez szükséges hangulatot. Ezért nem szégyellték alanyai, sőt, bátran használták tájnyelvüket, ami külön értékévé vált a riportjainak. Sokat dolgozott, a biztonság kedvéért több felvételt készített, mint amennyire szüksége lett volna. Sokszor egy háromperces anyaghoz húsz-harminc perces nyersanyagot rögzített terepmagnójával, és abból hámozta ki a szépen, szabatosan beszélő interjúalany mondandóját. 

Amikor tehette, szerét ejtette, hogy a boldogfalvi házacskájukba betérjen, és kapát, kaszát ragadva a kertben szorgoskodjon, a földet művelje. Imádta a mezőgazdálkodást. A Texasban élő Ágoston Vilmos barátunkat idézem abból a levélből, amelyben Dénkó halálhíréről értesült: „... Szerettem, mert jószívű ember volt. Engem Ő tanított meg fonotékálni. Ügyesen toldozgatta a rosszul beszélő emberek szövegét. Csodákat művelt. (…) Megmutatta, hogyan kell megmenteni az anyagot. (…)” 

A 45 évi közös munka és baráti kapcsolat emlékére. Nyugodjék békében!