Mélyszegénységben
2015-06-01 14:33:08
- Szer Pálosy Piroska
Gyermeknap reggelén vonta magára a figyelmet az a hat–tíz év körüli lánykákból álló csoport, akik lelkesen szemrevételezték a szemétből kihalászott nejlonzacskót.
„Nézz ide, Katica, mennyi szivarcsikket találtam! Most már nem kell félj, hogy üres kézzel mész haza és anyukád megszid…”
Gyermeknap reggelén vonta magára a figyelmet az a hat–tíz év körüli lánykákból álló csoport, akik lelkesen szemrevételezték a szemétből kihalászott nejlonzacskót. Hetente eddig is láttam őket vagy társaikat csapatba verő dve, de felnőttek társaságában is, illetve egymagukban, amint a társasházak szemétlerakóiban keresgéltek kitartóan. Megrázó és elgondolkodtató, hogy mennyien élnek abból, amit mások egyszerűen csak szemétnek, bűzös hulladéknak tartanak. Gyermeknapon ez az érzés fokozódik, hisz ilyenkor általában a szülői szeretetet kirándulással, figyelmességgel teszi az átlagember hangsúlyosabbá, amit a csemeték olyannyira megszoknak, hogy lassan természetszerűvé válik. Ezért ilyenkor a mélyszegénység kísérőjelensége hatványozottan érint.
Ezek a társadalom peremére született roma gyerekek jól ismerik a lakóházak környékét, tudják, hol dohányoznak az ablakban és hajítják a cigarettavéget a földre. Mindenekelőtt a lakóközösségek dohányzási szokásait ismerve az illető társasházakat veszik célba, majd következik a szeméttároló általuk elérhető tartalma azért, hogy a szülők ne érezzenek hiányt. Esőben, napsütésben, reggel, este, vakációban és iskolaidőben egyaránt. A szüleiknek keresgélnek a szemétben, azoknak, akiknek gondoskodniuk kellene arról, hogy csemetéik ne nélkülözzenek.
A közeledőt idegenkedve méregetik – mintha attól tartanának, hogy osztozni kell a zsákmányon. Kis idő múltán felszabadultan válaszolnak a kérdésekre. Előtte azért megkérdik, hogy valamit kapnak-e cserébe. Manapság mindennek ára van.
– Ti dohányoztok? Miért gyűjtitek a cigarettavégeket? – kérdem.
– Anyánknak s apánknak. Mi még nem szivarazunk – jön a gyors válasz és újra a szemétválogatásra koncentrálnak.
– Mit kezdenek a felnőttek a zacskónyi cigarettavéggel?
– Kibontják és újságpapírba tekerik, olyan, mintha új lenne. Sőt, még annál is jobb… – teszi hozzá a nyolcévesforma szutykos lányka.
– Szüleitek dolgoznak? Miből él a család?
– Nem dolgoznak, a szemétből élünk, s ami kerül.
– Jártok iskolába?
– Nem nagyon…
Ezelőtt pár évvel országos hadjárat indult a koldulás megszüntetéséért, lassan eltűntek az útkereszteződésekben agresszíven koldulók, a pimaszul erőszakos ablaktisztító cigánygyerekek, fiatalok, ők valószínűleg más megélhetési forrást kerestek…
Országos, megyei, illetve világszintű statisztikai kimutatások készülnek a nélkülöző, írni-olvasni nem tudó kiskorúak számáról, az üres számadatok azonban nem oldják meg a jövedelmi szegénység, alacsony munkaintenzitás vagy munkakerülés, a súlyos anyagi nélkülözés együttes jelenlétének eredményét, a társadalom peremére szorult mélyszegénységben élők sorsát. Civil alapítványok, egyesületek társadalmi felzárkóztató stratégiákkal próbálkoznak, remélhetőleg nemhiába.
