2020. július 10., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem békeszerződés volt, hanem ítélet

Változatos programot mutatott be az összetartozás szellemében minden, a szervezésben szerepet vállaló civil szervezet, magyar politikai párt és az önkormányzat, így méltó módon emlékezhetett a kisváros lakossága a magyar történelem legtragikusabb pillanatára, a nemzet és haza szétszaggatását szentesítő trianoni békediktátumra a századik évfordulón.

A járványügyi előírásoknak megfelelően kissé szétszóródva gyülekeztek délután a helyiek, amikor egymás után megszólalt a három történelmi magyar felekezet főtéri templomának harangja, majd Csaba királyfi szobránál, a református templomkertben elhelyezték Voltunk, vagyunk, leszünk! 1920-2020 feliratú szalagos koszorúikat az SZNT, az EMI és az EMSZ helyi szervezetei, majd a kisgyerekek 64 meggyújtott mécsest helyeztek el a templom kerítésén. 

Biró József Attila szervezőtől, megyei tanácsostól megtudtuk: egyrészt azért koszorúztak itt, mert nincs világháborús emlékhely a településen, másrészt azért, mert az idénre tervezett tizedik Csaba királyfi nap a járvány miatt elmaradt, ugyanakkor a koszorúzással egykori mentoruk és harcostársuk, néhai Csíki Sándor politikus, író, nagy családos civil vezető előtt is tisztelegnek.

A székely és nemzeti lobogókat lengető csoportban ott voltak a helyi önkéntes tűzoltók is, akik zászlajukat meghajtva megszólaltatták a vészjelzőt. Kacsó István parancsnok lapunknak elmondta: egyrészt emlékeztetni szerették volna a helyieket, hogy a település első önkéntes tűzoltóegyesülete még az egykori Nagy-Magyarország idején, 1876-ban jött létre, az akkori haza címere van a zászlaján a mai napon is, bár a kommunista rendszerben festékkel próbálták eltüntetni. Másrészt tisztelegni szerettek volna az egyesület egykori alapítói előtt. A helyi alakulat másodlagos céljának tartja a hagyományőrzést, valamint új hagyományok és értékek teremtését. Nagyra becsülik a Magyar Tűzoltószövetség támogatását, a képzést, odafigyelést, ezért csatlakoztak a magyarországi tűzoltószervezetek azon felhívásához, hogy a Kárpát-medence minden pontján társuljanak az emlékezőkhöz, és ahogyan egykor a harangok mellett a gyárak dudái is megszólaltak a gyászos napon, most a tűzoltók kapcsolják be a katasztrófavédelmi szirénákat 100 másodpercre.

A nemzet határok fölötti – több mint ötezer helyen gyújtottak őrtüzet a nagyvilágban

Fotó: Gligor Róbert László


Nem vagyunk bűnösök

A koszorúzás után a városi könyvtárban 100 perces felolvasóműsort tartott a helyi RMDSZ, a város elöljárói, egyházak, civil szervezetek képviselői mellett bárki részt vehetett rajta. Veress Tünde szervező szerint azért választották ezt a mozzanatot, mert a járványügyi előírások nem teszik lehetővé tömegrendezvények szervezését, úgy látták, azáltal is lehet méltó módon emlékezni a trianoni eseményre, ha ki-ki felolvas az ehhez a témához kapcsolódó irodalomból, újságcikket vagy verset. A tervezett 100 perc alatt mintegy félszázan olvastak fel, az érdeklődők egy közösségi oldalon élőben követhették.

Ezután az emberek a városháza előtti téren gyülekeztek, ahol Nagy-Magyarország kirajzolt határvonalán elhelyezhettek néhány meggyújtott mécsest. Veress Tünde szülőként azért tartotta fontosnak elhozni gyermekeit is, hogy azok ízelítőt kapjanak nemzetünk történelméből. Beszélgettek a magyar történelem eme epizódjáról a családban, s ezúttal a gyerekek is láthatták, mit jelentett az egykori haza. Másrészt a mostani szülői nemzedék szeretné továbbvini kultúránkat, szeretne magyarul élni Romániában, és szeretnék, ha ezt továbbadhatnák gyerekeiknek, hogy azok majd a maguk során ugyanúgy tegyenek. Nyárádszeredában szinte nem is érződik, hogy kisebbségi sorban élünk, hiszen magyarul beszélünk és tanulunk, de ha gyerekeink nagyvárosba távoznak, megtapasztalhatják, hogy ebben az országban magyarként sokkal nehezebb érvényesülni.

A gyertyagyújtást követően Tóth Sándor polgármester a Népújságnak nyilatkozva elmondta: próbáltak a jelenlegi közegészségügyi és hatósági előírásoknak megfelelő programot összeállítani, hogy a település lakói érezhessék, nem egy átlagos hétköznapról van szó, hiszen történelmünkben egyszer van századik évfordulója annak az eseménynek, amelyet az elmúlt rendszerek elhallgattak előlünk a történelemórákon. Mindennapjainkban állandó megpróbáltatások, kihívások elé állítanak, mégis tudunk erőt meríteni, mert bár gyásznapról van szó, mi itt vagyunk, ez a szülőföldünk, és nem bünhődhetünk azért, ami száz évvel ezelőtt történt.

Százperces felolvasásra került sor a könyvtárban


Nem tudtak elűzni

Este 21.20 órakor a város fölötti sportbázison tüzet gyújtottak, csatlakozva a nagyvilágban fellobbanó több mint ötezer őrtűzhöz. Az imával, a Magyar Hiszekeggyel és himnuszaink eléneklésével telő pillanatokban Biró József Attila kifejtette: fontos emlékeznünk történelmünk e kerek évfordulóján. Gyászolunk, de mégis reménnyel tekintünk a jövőbe, mert van két dolog, amit nem tudtak elérni a száz éve ellenünk ármánykodók. Nem tudtak nemzetként elpusztítani, ez a tűz is jó példa arra, hogy a nemzet határok fölötti. Másrészt nem sikerült minket teljesen eltüntetni, ezért köszönettel tartozunk elődeinknek, akik itt maradtak, és általuk mi is itt maradhattunk.



Üzenet az anyaországból

Az évforduló alkalmából levelet küldött a szeredai Bocskai István Dalkarnak az anyaországi Simontornya testvérvárosból a Krammer Ferenc Kórus. „Hisszük, hogy bár a sebeket begyógyítani nem lehet, de kapcsolatainkkal legalább enyhíteni tudjuk azokat. Hálával gondolunk rátok, amiért nem adjátok föl, és őrzitek a magyarságotokat: a nyelvet, a szokásokat, a kultúrát, és olyan odaadóan, szeretettel vesztek minket körül a találkozásaink alkalmával. Kívánjuk, hogy legyen erőtök, egészségetek és lelkesedésetek a jövőben is, a nehéz helyzetek ellenére tudjatok sikereket elérni, tudjatok büszkék lenni magatokra, a magyarságotokra!” – áll a Máténé Klári által jegyzett küldeményben.