Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a nemzet „bölcse”, Siviu Brucan,1990-ben azt mondta, hogy Románia leghamarabb húsz év múlva válhat demokratikus országgá. Ennyi időre van szüksége, hogy tanulja a demokráciát és a jogállamiságot.
Nos, ha élne, elnézést kellene kérnie a „félretájékoztatás” miatt, mert negyedszázaddal a rendszerváltás után is olyan távol vagyunk a demokratikus jogállamtól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Ez jutott eszembe, amikor a múlt héten a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága úgy találta, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az 1989-es romániai népfelkelés elindítója méltatlan a kitüntetésre, és javasolta az érdemrend visszavonását.
Az ügy nagy visszhangot váltott ki itthon és szerte a világban: természetes és várható következménynek nevezte Corina Creţu EP-képviselő, a PSD alelnöke, illetve Al. Petru Frătean, Maros megyei PSD-s szenátor – mindketten „lovagok” – a döntést, és elrettentő példaként állítják be, mint olyant, aki veszélyezteti a román állam nemzeti és egységes jellegét.
Az EMNT elnöksége közleményben ítélte el a döntést, amely évtizedekkel ezelőtti mentalitást idéz, és „gyakorlatilag lenullázza a demokratikus átalakulás elmúlt negyed évszázadát”, amelynek során Románia elindult azon célkitűzések irányába, amelyek felé az utat 1989 decemberében éppen Tőkés László nyitotta meg Temesváron. Azt jelzi, hogy Romániában 24 évvel a totalitárius kommunista rendszer bukása után is törékeny a demokrácia, az átalakulás folyamata pedig nem visszafordíthatatlan.
Két ellenzéki román újságíró szerint Ion Iliescu és Victor Ponta Romániájában „a hóhér visszavonhatja az áldozat kitüntetését”. Elítélik, hogy az érdemrend becsületbíróságának tagjaiként olyanok minősítették méltatlannak Tőkést a kitüntetésre, mint Constantin Degeratu volt vezérkari főnök, akit az 1989-es kolozsvári sortüzek egyik közvetett felelősének, Ceauşescu elnyomó gépezete kiszolgálójának neveznek. Úgy gondolják, a románok most szégyellik, hogy egy magyarnak kellett lángra lobbantania a kommunistaellenes forradalmat.
Igazuk van az említett újságíróknak. Két évtized alatt sokszor próbálták már feledni és feledtetni Tőkés László ’89-es szerepét. Ám tetszik, nem tetszik, Tőkés László a romániai rendszerváltás szikrája volt, és hiába próbálják bagatellizálni és lejáratni, a tények tények maradnak, Tőkés László neve örökre beíródott a történelembe. Nem is igazán értem, mit keres a „hóhérai” között, hiszen azok méltatlanok arra, hogy egy társaságban legyenek vele.