Noha a legnagyobb médiafigyelmet az igazságügyi törvénycsomag kapja mostanában, egyre több az arra utaló jel, hogy az állami intézményrendszerben sincsenek elragadtatva a kormányzat munkájától. Az elégedetlenek tábora csak gyarapodni fog az új esztendő érkeztével.
Noha a legnagyobb médiafigyelmet az igazságügyi törvénycsomag kapja mostanában, egyre több az arra utaló jel, hogy az állami intézményrendszerben sincsenek elragadtatva a kormányzat munkájától. Az elégedetlenek tábora csak gyarapodni fog az új esztendő érkeztével.
Tegnap a munkaügyi minisztérium intézményeinek hivatalnokai szüntették be ideiglenesen a munkát több városban is, mert nem nőnek a bérek az ígéreteknek megfelelően, ráadásul a munkakörülményekkel sem elégedettek. És még nem biztos, hogy tudják, még tovább romolhat a helyzet. A parlament két házának költségvetési szakbizottságai tegnap összevontan üléseztek, a megbeszélésen pedig ott volt a pénzügyminiszter is, aki szerint jövőre minden közintézménynek alaposan le kell faragnia a működési költségeit. Vagyis nemhogy a remélt nagy fizetésemelés marad el, hanem esetleg az irodai fogyóanyagokra vagy a villanyszámlára is félre kell tenni a zsebpénzből, ha a hivatalnok dolgozni akar. Az állítólagos 10 százalékos költséglefaragás az eddig is gyatra munkakörülményekkel szembesülő alkalmazottak helyzetét tovább rontja, és azoknak a versenyszférában foglalkoztatott embe-reknek az élete sem lesz könnyebb, ahol a munkaadó majd nem emeli meg a bruttó bért annyival, hogy az kiegyenlítse a munkavállalóra háruló nagyobb járulékterhet. Tehát ha az igazságügyi törvények módosításai ellen tüntetők belefáradnának időközben a demonstrációkba, bőven lesz aki átvegye a helyüket az utcán. És ez már nem politikai indíttatásból, hanem az átverés okozta elkeseredettségből elinduló tömeg lesz.
Jobbára csak az a kérdés, hogy ez a tömeg hamar vagy még hamarabb alakul ki, mert már a januári bércédula nagyon sokaknak húsbavágóan kellemetlen meglepetés lehet a növekvő árak mellé. Gyökerestül átforgatott adórendszerrel ránk köszöntő új esztendő előtt állunk, és a dolgokat elnézve a döntéshozók nem sokat fáradtak a lehetséges következmények kiszámításával. Különben, ha számoltak is volna, azzal sem mennénk nagyon sokra, mert nálunk már hagyomány az, hogy több adóbevételt álmodnak a kormányszakik, mint amennyit sikerül kisarcolni az adófizetőkből, aztán az ilyenkortájt tett optimista ígéretekből csakhamar nadrágszíjhúzás lesz. De erre a szokásrendre még rátevődik a rendszerszintű változásokban mindig ott leselkedő kockázat is. Normális helyeken ilyen szintű változtatásokat legalább féléves, de inkább hosszabb rákészüléssel hajtanának végre, nálunk beérik a hasra ütéssel. A baj ott van, hogy ha el is találná őket sodorni a népharag, a mostani ellenzéki lemondató kórusból sem hallszik életképes alternatíva.
