Megvilágítva világítani

Bizonyára meglepő a cím, de nincs benne semmi ellentmondás. Az indiai Mar Thoma/Tamás Keresztyén Egyházat ugyanis Tamás apostol nevével kapcsolják össze, aki Kr. u. 52-ben vitte Jézus Krisztus tanítását India földjére.

Bizonyára meglepő a cím, de nincs benne semmi ellentmondás. Az indiai Mar Thoma/Tamás Keresztyén Egyházat ugyanis Tamás apostol nevével kapcsolják össze, aki Kr. u. 52-ben vitte Jézus Krisztus tanítását India földjére. 1836-ban viszont ez az ősi egyház megélte nagy, második reformációját, azaz szervezeti elszakadását az ortodoxiától. Biztosan nem tévedünk nagyot, ha ezt állítjuk: a három reformáció, megújulás révén maradt ilyen fiatal, életerős a világ egyik legrégebbi keresztyén egyháza.

Az indiai Mar Thoma/Tamás Keresztyén Egyház augusztus 20-án ünnepelte nagy, második reformációjának 175. évfordulóját. Ezen a hálaadó emlékezésen részt vett a genfi központú Egyházak Világtanácsa főtitkára, dr. Olav Fyske Tveit norvég evangélikus lelkész is, aki ünnepi előadást tartott a reformáció értelméről, s különösen ennek indiai valóságáról, sajátosságáról. A főtitkár beszédét a malabári Mar Thoma Egyház keralai központjában tartotta. Az eseményen római katolikus, ortodox és ókatolikus egyházi vezetők is jelen voltak.

A malankari Mar Thoma Szír Egyház (malayalam nyelven: Malankara Mar Thoma Suriyani Sabha) alapítója Tamás apostol. A hagyomány szerint Tamás apostol India délnyugati partjaihoz, Muzirisba Kr. u. 52-ben érkezett meg. Jelenleg 1166 gyülekezetük, 795 aktív és 151 nyugalmazott papjuk van, egyháztagjaik száma hozzávetőlegesen kilencszázezer. Fontos céljuknak tartják Jézus Krisztus kijelentett isteni tanításának a hűséges megtartását és követését. Híveik lelki életét a tiszta Ige hirdetésével és a sákramentumok kiszolgáltatásával építik, erősítik. Minden népből és nemzetből, hívják az embereket az evangélium befogadására, a szent keresztség felvételére, s így az igaz Isten követésére.

Ők maguk három nagy korszakra tagolják eddigi egyháztörténetüket: a reformáció előtti, a reformációs és a reformáció utáni időszakra. Az első Tamás apostollal kezdődik, ebben hét közösség, gyülekezet jött létre, a IV.-től a XV. századig. Az egyház megélte és túlélte az idegen hódítók uralmát: perzsákat, portugálokat, sőt 1665-ben már Jeruzsálemben is megjelentek. Aztán jöttek a britek és a hollandok. A második, nagy reformációs korszak az 1800-as évek elején indul, amikor liturgiai reformot hajtanak végre, nemzeti nyelven folyik egyre inkább minden az egyházban. Ez a reformáció erőteljesen hasonlít az európai reformációs mozgalomhoz, hiszen a Jézus Krisztusba vetett hit egyedül üdvözítő jellegét hangsúlyozza (sola fide – egyedül a hit által, solus Christus – egyedül Krisztus), s az az élet megújulását, a mindennapi élet reformját is jelenti és erőteljesen missziói irányvételű. A posztreformációi szakaszba ez az egyház a századvég szekularizmusa, egyre erősebb elvilágiasodása, illetve vallási sokfélesége, szinkretizmusa között érkezett el. Ma a szociális munka fontossága kerül előtérbe, 31 szociális otthonuk, 11 menedékházuk és 5 kórházuk van. A keresztyén nevelést 8 gimnáziumuk, 6 felső tagozatos iskolájuk, 8 főiskolájuk végzi.

Megvilágítva világítani

Megvilágítva világítani. Azaz: az egyháznak Jézus Krisztus evangéliumát kell hirdetnie, ezért létezik. A hívő emberek Jézus Krisztus lelki-szellemi világosságát fogadják be, s ezt adják tovább embertársaiknak. Nem a maguk fényeskedésével tűnnek ki, hanem annak fényével, világosságával, aki azért jött a világra, hogy akik hisznek Őbenne, ne járjanak sötétségben. A kereszt azért helyezkedik el a címer tengelyében, mert Jézus Krisztus az egyház létének, szolgálatának tengelye, s egyben a misszió célja. A kereszt közepén a kör alakú ashoka csakra, azaz India jelképe látható, ez ennek az egyháznak az indiai gyökereire és meghonosodására utal. A csakra Indiában az élet jele, s azért látható a kereszt közepén, mert azt hirdeti: az élet végső üdvözítése egyedül Jézus Krisztusban van. A lámpás a hívőkre, s feladatukra utal, ami egyben az Ige naponkénti tanulmányozására is figyelmeztet. A lótusz az élet szentségének a jele, s egyben azt üzeni minden indiainak: Istennek kedves áldozat az imádság és a magasztalás.

Igazi reformációval Indiáért és a nagyvilágért

Ebben a hatalmas hagyományokkal, csaknem kétezer éves történelemmel rendelkező indiai egyházban került sor a 175. évforduló, a reformáció utáni egyház születésének, újjászületésének a hálaadással egybekötött ünnepére. „A reformáció nem azt jelenti, hogy a magunk útját járjuk saját boldogulásunkért, hanem azt, hogy egymás javára, számadásunk tudatában élünk azokkal az ajándékokkal és döntésekkel, amiket egyházainkban kaptunk és hoztak eleink, s hozunk mi magunk is” – hangsúlyozta az EVT főtitkára, az evangélikus dr. Tveit. Utalt arra, hogy Tamás apostol „partra szállásakor” már talált Indiában zsidó telepeseket is. Mára, a harmadik reformációs Mar Thoma Egyháznak vannak gyülekezetei Észak-Amerikában, Európában, Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. „Ezeken a helyeken ez az egyház az ökumené bábája, helyi és nemzeti szinten egyaránt. A Malankara egyház gazdag hagyományain alapuló reformációs lelkület igen hatékonyan segíti az embereket, lelki és örök, illetve földi értelemben is” – tette hozzá az EVT-főtitkár.

Dr. Tveit emlékeztetett arra is, hogy a nyugati reformáció egyik vezérgondolata a XVI. század Európájában ez volt: vissza az alapokhoz, a Bibliához, illetve az, hogy az egyháznak mindig szüksége van a megújulásra, a reformációra, az eredeti forráshoz, formához történő visszatérésre. Mindkét reformációs alapelv megjelenik a Mar Thoma Egyház gazdag, közel kétezer éves történetében. Az igazi reformáció az egyház még mélyebb egységét munkálja, mint ami addig volt. Az ilyen megújulva megújító egyházra pedig azért van szükség, hogy a világ megkaphassa, amire neki is szüksége van: az igazi értékeket, az Isten gondviseléséből fakadó emberi gondoskodást, felelősséget, törődést, irgalmat.

Mi mást kívánhatnának a magyar keresztyének ennek a magyar történelmi létünk idejével mérhető egyháznak, mint hogy világoljanak továbbra is Urunkhoz méltóan a 21. század sokszor gyűlölettől sötétlő, máskor hitetlenségtől tépett-szaggatott világában, s abban az Indiában, ahol hitek, tévhitek, vallások sokasága kavarodik, olykor keveredik, s nemritkán küzd keményen, olykor életre-halálra egymással. És vigyék közel a mai emberekhez kétezer éves kipróbált hitük erejét, bölcsességét, türelmét szerte a nagyvilágban, ahol csak gyülekezeteik élnek és szolgálnak.

Dr. Békefy Lajos