Megújult Kőrösi Csoma Sándor síremléke

Kubinyi Anna, Prima Primissima díjas textilművész alkotásaival, művészi hitvallásával, a kiállításaihoz fűzött gondolataival már többször volt lapunk és a Múzsa vendége. Évek óta mély rajongással kapcsolódik Erdélyhez, a Székelyföldhöz és ezt a ragaszkodást művei, kezdeményezései is nagy meggyőzőerővel tükrözik.

A szülőfaluból küldött kopjafa

Kubinyi Anna, Prima Primissima díjas textilművész alkotásaival, művészi hitvallásával, a kiállításaihoz fűzött gondolataival már többször volt lapunk és a Múzsa vendége. Évek óta mély rajongással kapcsolódik Erdélyhez, a Székelyföldhöz és ezt a ragaszkodást művei, kezdeményezései is nagy meggyőzőerővel tükrözik. Ilyen vonatkozásban a nemrég zárult 2012-es esztendő is igen emlékezetes volt számára. Erről számolt be a budapesti otthonából szerkesztőségünknek és nyilván olvasóinknak küldött üdvözletében illetve a csatolt levélben. Kissé rövidítve ezt közöljük az alábbiakban.

Küldetésem, fogadalmam teljesült, miszerint Kőrösi Csoma Sándor halálának a 170. évfordulóján, dardzsilingi síremlékénél sikerült gyönyörűen visszaállítani az eredeti állapotot, a díszurna végre, 86 év után visszakerült a helyére. Kövér László házelnök és a parlamenti küldöttség jelenlétében szép megemlékezésekre került sor, az egész új dardzsilingi vezetés barátian, szeretettel állt mellettünk, ismerte meg a székely-magyar hős tudós élettörténetét, életművét sok buddhista szerzetes és helybéli ember érdeklődése közepette. És nem is akármilyen díszurna! Csodálatos sötétszürke gránit, amely majd állja az idő megpróbáltatásait és szembetűnően jelzi, hogy egy jelentős személy nyugszik ott, akinek emlékét gondosan őrzik a hálás utódok!!! Sötétszürkéje szép kontrasztja az oszlopnak és jól összecseng a többi sír megszürkült sírköveivel.

Nagyon mély érzés volt ott lennem és különösen, hogy elindítója, megtervezője és szervezője lehettem ennek a felemelő eseménynek!

Nagy köszönettel tartozom a külügyminisztériumnak, miniszter úrnak és közvetlen munkatársainak, amiért dossziém és a hivatalos engedélyek kérelmének beadásakor azonnal és teljes melléállással fogadták a tervet, sőt a kivitelezés folyamatát – amit magam akartam végezni – átvállalva és egy fontos állami delegáció látogatásával egybekötve, szívvel-lélekkel szervezték az eseményt… Az urna ott, helyben elkészült, és a Bengáli Műemlékvédelmi Felügyelet közreműködésével a helyére került. Az emlékoszlopot, a támfalat, a korlátot újrafestették.

Az eredeti műszaki rajz, fotó és képdokumentáció felkutatása során 1926-ból találtam képet, amin még fenn az urna, de már teljesen töredezett állapotban, majd 1929-ben Baktay Ervin fotóin már csak a csonk látható, ami a legközelebbi múltig így volt.

Történt még egy Csomakőrösről érkezett csodálatos kopjafa-állítás is, a Dardzsiling főteréről induló sétány legelején, nagy ünnepség keretében. Ott is tábla hirdeti immár, ki is volt Kőrösi Csoma nekik, nekünk.

Fontos továbbá, hogy a város vezetése a nagy fogadáson kinyilatkoztatta: a sírhely felé vezető utat Csomáról fogják elnevezni! A dardzsilingi események után a delhi nagykövetség munkatársával Kalkuttába mentünk, Csoma kis szobájába.

Átadtam ajándékaimat, két ősi magyar motívumot ábrázoló textilképemet, és székely fotóművész barátomtól, a kézdivásárhelyi Nagy Lajostól kért 10 képet a csomakőrösi helyszínekről, a templomról, ahol a gyermeket megkeresztelték, a Csomához kötődő emlékhelyekről, székely kapukról és erdélyi dombokról, ahol Csoma gyermekként sokat járt… Az Asiatic Society igazgatója és munkatársai a kalkuttai tiszteletbeli konzul és a delhi nagykövetség munkatársa jelenlétében elhelyeztük a képeket, melyek szépen feldíszítik a kis „szobát”, betekintést adnak, honnan is jött Kőrösi Csoma Sándor.

Megrengető, mély érzés volt ott állni, ahol 10 évig élt és dolgozott, mielőtt végső útjára, a magyarság ősi bölcsőjének felkutatására elindult 1842-ben.

Kubinyi Anna textilművész