A megszegett ígéret

Különös kegyetlenséggel mészárolták le Marosvásárhelyen a December 1. út végén a pataktól a régi Tudor negyed bejáratáig a még megmaradt fákat csütörtökön: 11 különleges fenyőfát, fekete-, vörös- és csóréfenyőt, díszalmafát, diófát, kőrisfát és hársfát, amelyekből – két korhadt tönk kivételével – csak az egészséges növényre utaló csonkok elszomorító, felháborító látványa maradt. Az ott lakókkal beszélgetve derült ki, hogy korábban egy szomorúfűzt, egy akácfát és egy nagyra nőtt szép szál fenyőfát is kiirtottak.

Ahogy nézelődünk és fényképezünk, hamar odakerül Cismaş Vasile, a 38-as számú lakóbizottság elnöke, aki felvilágosít, hogy a lakók nevében kérték a fák kivágását, mivel veszélyt jelentettek az arra járókra és az újonnan létesített parkolóban álló autókra. Holott a tavasszal, amikor a zöld sövényt vágatta ki a lakóbizottság, ígéretet tettek, hogy a fák megmaradnak. Szegőkövekkel szépen körbe is vették őket, de az ígéret még az év végéig sem tartott ki. A különleges fenyőfákat közel fél évszázaddal ezelőtt a hajdani 38-as lakóbizottság elnöke, az erdészetnél dolgozó Balogh József szerezte be és ültette el a lakókkal közösen. Még arra is emlékszik, amikor a zöld sövény helyén rózsafák szegélyezték az úgynevezett „régi Tudor” bejáratánál levő tömbházak előtti teret. Azt is elmondta, hogy a rendszerváltás előtt a Vadász utcában készen volt egy háromszintes parkolóház terve, ami a környező tömbházak lakóinak tette volna lehetővé a biztonságos parkolást, de az 1989-es események után az építése elmaradt. 

Amikor a fakivágásokról értesült, Balogh József kérte, hogy a lakóbizottság elnöke mutassa meg, hogy a Bucsin utcai tömbház lakói közül kik kérték a fák kivágását, amire azt a választ kapta, hogy adjon be kérvényt. Számára, aki hajdan a zöldövezet kialakításánál ügyködött, különösen szomorú, hogy az egykor gonddal és szeretettel ültetett növényekből mi maradt. A csonkok, a forgács, a szétszórt ágak látványa annak is bosszantó, aki ritkán jár ebben a negyedben. 

Írtunk már arról, hogy a zöld sövény kivágását követően az illetékesek ígéretet tettek arra, hogy a fák megmaradnak. Szakács László, a polgármesteri hivatal zöldövezeti szakbizottságának civil képviselője megerősítette, hogy valóban a fák megőrzéséről szólt az ígéret, amikor a lakóbizottság vezetői arra hivatkoztak, hogy az útkorszerűsítés során parkolóhelyeket kell a zöldövezet csökkentésével kialakítani. A szakbizottság egyes tagjai ellenezték ugyan, de a többség a 273 méter élősövény kiirtása mellett szavazott. S bár nem volt környezetvédelmi engedélyük, a többségi szavazat alapján felszámolták a forgalmas utca szennyezésétől védő bokorsort. 

Cismaş Vasile tegnap arra hivatkozott, hogy a zöld sövény eltávolítása nyomán már nem nyújtottak esztétikus látványt a fák, amelyek megdőltek és veszélyesekké váltak. Ezért kérték a 14 fa kivágását, amit a polgármesteri hivatal szakbizottságának tagjai közül a többség ezúttal is megszavazott, sőt a környezetvédelmi engedélyt is megkapták. Szakács László szerint az ép fák kivágását el lehetett volna kerülni, de mindig jól hangzó érv, hogy a fák veszélyesekké válnak. A lakóbizottsági elnök biztosított arról, hogy új zöld sövényt és fákat fognak ültetni, csakhogy sok idő kell, amíg azok felnőnek, és betöltik azt a szerepet, amit az 50 év alatt megnőtt fák elláttak. Vannak lakók, akiknek így a jó, mert sokallják a tömbházuk előtti árnyékot, holott az elkövetkező még melegebb nyarak során talán enyhet adna. 

Ausztriában és a Földközi-tenger partján járva elnéztem, hogy mennyire szeretik, dédelgetik, ha eldőlt, kitámasztják, óvják a régi fákat, amelyek díszei egy-egy városnak. A több száz éves fák előtt a turisták is érdeklődve állnak meg, hiszen az állandóság, a biztonság, a múlt, a történelem jelképei. Erdély legrosszabb levegőjű városában, ahol a lakosság fele krákog, fuldoklik reggelente, nem a megőrzésük, hanem a kipusztításuk a cél, amit különös kegyetlenséggel vállalnak fel a város illetékesei, hogy autónak, betonnak helye legyen. Maradnak a járda közepén otthagyott csonkok, hogy esténként hasra essen, aki nem figyel a lába elé. 

De az igazi mészárlás az orvosi egyetem felé vezető úton még ezután következik.