Megszakadhat a hagyomány

Azért lendült fel a Kis-Küküllő mentén a bortermelés, mert az erdélyi dombvidék kiválóan alkalmas erre, még a nagygazdaságok megjelenése előtt, aki tehette, háztáji gazdaságban szőlőt termesztett, bort készített.

Fotó: Vajda György

Azért lendült fel a Kis-Küküllő mentén a bortermelés, mert az erdélyi dombvidék kiválóan alkalmas erre, még a nagygazdaságok megjelenése előtt, aki tehette, háztáji gazdaságban szőlőt termesztett, bort készített. A hagyományos foglalkozás túlélte a kommunizmust is, hiszen a „szakma” szeretete, minden csínja-bínja átöröklődött apáról fiúra. S ez így van ma is, csakhogy a jövő bizonytalan.

A magyarsárosi Kendi József (Zsiga) az 1989-es rendszerváltást követően, ahogy visszakapta földterületeit, 17 ár szőlősben folytatta mindazt a „tudományt”, amire szülei, nagyszülei megtanították. Aztán időközben még vásárolt 12 ár szőlőst, jelenleg 70% -ában királyleánykát, 20%-ában olaszrizlinget, a többin más szőlőfajtákat (tramini, muskotály) termeszt. A gazda elismeri, hogy az elődöktől örökölt tudás nem volt elég, így a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete által Vámosgálfalván szervezett tanfolyamon is részt vett. Aztán a továbbképzést a borversenyeken való részvétel jelentette. Szinte rendszeresen jelen van boraival – amelyek most már elég sok díjat is kaptak – a dicsőszentmártoni és balavásári „hazai” megmérettetésen, de több mint 10 éve az országos versenyeken is. Volt már borával többek között Ménesen, Diószegen, Szilágykrasznán, Nagykárolyban is. A borversenyeken szerzett tapasztalat, a borok összehasonlítása, az elért eredmény ösztönözte a fejlődésre.

Azt, hogy mi a jó bor titka, nem árulja el, csak azt mondja, édesapja arra tanította, hogy „a hordót kell szeretni tele, de üresen is”. Ez azt jelenti, hogy használat után megfelelően ki kell tisztítani, kezelni, gondozni. Ami pedig a szőlőtermesztést és a bor előállítását illeti, ez rengeteg türelemmel, odafigyeléssel, gondos munkával jár, s ami a legfontosabb: szeretni kell, hiszen a jó bor olyan, mint a nő – dédelgetésre, gondozásra, becézgetésre van szüksége – mondja.

Kendi József leginkább a félédes és a félszáraz borokat kedveli és állítja elő, aminek az ízét nehezebben lehet megtartani, ezért is fontos az odafigyelés.

Évente mintegy 1200 – 1500 litert bort termel és ad el, általában lakodalmakra, vagy barátoknak, ismerősöknek, akik hetente vásárolnak kisebb mennyiségben.

Mielőtt arra a kérdésre válaszolna, hogy szeretné-e a gazdaságát fejleszteni, elgondolkodik. Feleségével és 80 éves anyósával gondozzák a gazdaságot. Két lánya van, mindketten egyetemet végeztek, külföldön dolgoznak. Hallani sem akarnak a gazdaságról. Az egyik ház is, amelyet a gyerekeknek szántak, üresen áll. Kendi József a gázvállalatnál dolgozik, felesége elárusítónő, a nyugdíjuk biztosított. Addig dolgoznak, ameddig az egészségük engedi – mondja, majd hozzáteszi, egyelőre folytatják a hagyományt, de lehet, hogy ez a szál velük megszakad.