Meghalt csütörtök reggel 86 éves korában Jacques Chirac egykori francia államfő, aki 1995 és 2007 között volt a Francia Köztársaság elnöke, s akit „Buldózer”-ként és „Kaméleon”-ként is emlegettek.
Jacques René Chirac 1932. november 29-én született Párizsban nagypolgári családban. Ifjúkorában a baloldali eszmékhez vonzódott, tagja volt a kommunista pártnak és árulta a párt lapját, a L’Humanitét. Emiatt az algériai háború idején hiába jelentkezett katonai szolgálatra, felettesei nem javasolták tiszti kinevezését, ezt végül személyes kapcsolatait mozgósítva érte el.
A francia közélet elitjét képző intézmény (ENA) elvégzése után, 1959-től a számvevőszéken dolgozott. 1962-ben Georges Pompidou akkori miniszterelnök, későbbi államfő kabinetfőnöke lett, Pompidou egyengette pályafutását, és ő ragasztotta rá a Buldózer nevet is. (Chiracot később kevésbé hízelgő nevekkel – Kaméleon Bonaparte, Szélkakas – is illették.) 1967-ben parlamenti képviselővé választották, s egy másik leendő elnök, Valéry Giscard d’Estaing minisztersége alatt a gazdasági minisztérium államtitkáraként dolgozott. Az 1968-as diáklázadások idején közvetítőként lett ismert, alakja az Asterix képregény oldalain is feltűnt.
Giscard d’Estaing elnökké választása után, 1974-ben az alig 41 éves Chiracot nevezte ki miniszterelnökké. Az elnökkel támadt személyes és politikai viták miatt két év múlva lemondott, és létrehozta saját pártját Tömörülés a Köztársaságért (RPR) elnevezéssel, hogy megalapozza elnöki ambícióit. A következő évben Párizs polgármesterévé választották – a tisztséget egy évszázad után töltötték be újra, a fővárosnak ugyanis az 1871-es kommün óta „büntetésből” nem volt polgármestere.
A város első embereként szociális intézkedései révén népszerűségnek örvendett, de bírálták is a magas működési költségek és korrupciós ügyei miatt. 1981-ben először indult el az elnökválasztáson, amelyet a jobboldal megosztottsága miatt a szocialista Francois Mitterrand nyert meg. Chirac 1986-ban a választásokon aratott jobboldali győzelem után ismét miniszterelnök lett, a híres „társbérlet” alatt számos súrlódása támadt Mitterrand elnökkel. 1988-ban Chirac újra elindult az elnökválasztáson, de másodszor is sikertelenül.
1995-ben viszont az elnökválasztáson már ő kapta a legtöbb voksot, s megkezdhette első hétéves periódusát. Egyik első döntéseként felújította a nukleáris kísérleteket a Csendes-óceánon, de a hatalmas felháborodás nyomán 1996. február 1-jén bejelentette, hogy Franciaország felhagy az atomrobbantásokkal. Konzervatív gazdasági programja elégedetlenséget váltott ki, ezért 1997-ben feloszlatta a jobboldali többségű parlamentet, de az előre hozott választásokat a szocialisták vezette baloldal nyerte meg, s újabb kohabitációs időszak következett. Chirac ellentmondásos politikája miatt sokat vesztett népszerűségéből. Korrupciógyanús ügyei újra meg újra felmerültek, sokat áldozott személyes kényelmére, az Elysée palota költségvetését duplájára emelte.
2002-ben sokak szerint csak azért választották újra, mert nem a szocialista Lionel Jospin, hanem a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen jutott a második fordulóba – az országot ekkor lepték el a „szavazz a csalóra, ne a fasisztára”, a „csipesszel az orrodon menj szavazni” plakátok. Chirac újabb, az alkotmánymódosítás után már csak ötéves terminusa csak a véletlennek köszönhetően nem ért véget korábban: a 2002. július 14-i ünnepségen merényletet kíséreltek meg ellene. Az amerikaiak iraki beavatkozását hevesen ellenző Chirac népszerűsége mélypontján, 2007-ben köszönt le az elnöki tisztségről, helyét a szintén jobboldali Nicolas Sarkozy vette át.
Fél évvel később, amint erre a jog lehetőséget nyújtott, vizsgálat kezdődött ellene a párizsi főpolgármesteri időszakában (1977-1995) elkövetett közpénzek elsikkasztása és hivatali visszaélés gyanúja miatt, ezzel ő lett az első francia elnök, aki ellen hivatalos bűnvádi eljárás indult. A 2011 decemberében lezárult perben két év felfüggesztett börtönre ítélték, tekintettel idős korára, korábbi tisztségeire és megromlott egészségi állapotára (memóriavesztéssel járó, súlyos neurológiai problémáira).
2013 végén veseproblémája miatt kellett megműteni, majd köszvényroham miatt szállították kórházba. Felesége 2014 elején jelentette be, hogy férjének emlékezetkiesése van, és nyilvánosan nem fog többet beszélni.
A több mint 190 centiméter magas Chirac Ázsia és a szumó rajongója, az „elfelejtett népek” védelmezője és a kultúrák közötti párbeszéd ösztönzőjeként is ismert volt. Kiválóan beszélt oroszul, fiatalemberként franciára fordította Alekszandr Puskin Jevgenyij Anyegin című művét. Híres ínyenc volt, könnyen szót értett az emberekkel, szívélyes és közvetlen volt, ami népszerűvé tette. Ugyanakkor gyakran változtatott politikai nézetein, de néhány fontos értékhez hű maradt: a szélsőjobbal nem paktált le, s bár mindig harcban állt a baloldallal, a hozzájuk vezető hidakat soha nem égette fel. Visszaemlékezéseinek első kötete 2009-ben, a második 2011-ben jelent meg.
Chirac is követte a francia elnöki hagyományt, és egy új múzeumot hagyott a franciákra: 2006-ban nyílt meg az általa létrehozott, a távol-keleti, óceániai, afrikai és prekolumbián amerikai művészetet bemutató Quai Branly múzeum. A múzeum fennállásának tízedik évfordulóján kiállítással tisztelgett az egykori elnök előtt, bemutatva Chirac életét és a japán, valamint a prekolumbián amerikai művészet iránti lelkesedését. A jubileum alkalmával a múzeumot is átnevezték, azóta a Musée du Quai Branly-Jacques Chirac nevet viseli.
Követői és ellenfelei is megemlékeztek róla
A nyilvánosságtól évek óta visszavonult, hosszú ideje súlyos neurológiai betegségben szenvedő volt elnök halálhírének bejelentése után a francia parlamentben megszakították az ülést, és egyperces csönddel emlékeztek rá a képviselők.
„Az életem egy része tűnik ma el” – reagált Nicolas Sarkozy volt jobboldali elnök (2007-2012), aki közvetlenül a politikai mentorának tekintett Jacques Chiracot követte az államfői székben, míg a szocialista Francois Hollande exelnök (2012-2017) a „harcostól” búcsúzott, aki „személyes viszonyt tudott kialakítani a franciákkal”.
Emmanuel Macron jelenlegi államfő élő televíziós beszédben emlékezett meg tegnap este Jacques Chiracról.
Angela Merkel német kancellár „fantasztikus partnernek és barátnak” nevezte az elhunyt volt francia elnököt, míg Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke úgy fogalmazott, hogy „Európa az egyik jelentős figuráját, Franciaország egy nagy államférfit, jómagam pedig egy hű barátot veszítettem el”. Szaad Haríri libanoni miniszterelnök pedig Franciaország „egyik legnagyobb emberétől” búcsúzott.
A hazai közéletben valamennyi párt vezetője megemlékezett Jacques Chiracról.
Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke arra emlékeztetett, hogy Jacques Chirac „képes volt ellenezni a háború őrületét Irakban”, míg apja, a pártalapító Jean-Marie Le Pen, akit 2002-ben Chrirac győzött le az elnökválasztás második fordulójában, azt mondta, hogy „egy halottat, még ha ellenfél is volt, megillet a tisztelet”. Jean-Luc Mélenchon, a radikális baloldali Lázadó Franciaország vezetője szerint Chirac olyan elnök volt, aki „mindenkinél jobban szerette Franciaországot”.
Hosszú politikai karrierje alatt Jacques Chirac többször volt miniszter, két alkalommal miniszterelnök, 12 éven át pedig államfő.
A külpolitika terén – az Ötödik Köztársaság alapítójának, Charles de Gaulle-nak a nyomdokait követve – a független francia diplomácia megvalósítására, Franciaország nagyhatalmi státuszának megőrzésére törekedett, különös tekintettel a Washingtonhoz fűződő viszonyban. Nemzetközileg legemlékezetesebb külpolitikai lépése az Egyesült Államok vezette iraki invázió határozott ellenzése volt 2003-ban.
Franciaország az ő elnöksége alatt vezette be az eurót és törölte el a sorkötelezettséget, illetve kezdett lépéseket tenni a NATO védelmi szövetségébe való visszakapcsolódás felé.
Jacques Chirac volt az első francia elnök, aki elismerte a második világháború alatti Vichy-kormányzatnak a holokausztban betöltött szerepét, amely miatt formálisan bocsánatot kért a zsidó néptől.
