A megfogalmazhatatlanság áttörése
2012-03-23 15:58:07
- Kaáli Nagy Botond
„Hévjó berek vízben ázongok” – Gittai István költőtől kölcsönözték a csütörtök délután bemutatott tárlat mottóját a szervezők: a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termében a magyarországi Berekfürdő évenként megszervezett írótáborában részt vevő alkotók fényképei tekinthetők meg a falakon, több esetben önfeledt fürdőzés közepette.
„Hévjó berek vízben ázongok” – Gittai István költőtől kölcsönözték a csütörtök délután bemutatott tárlat mottóját a szervezők: a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termében a magyarországi Berekfürdő évenként megszervezett írótáborában részt vevő alkotók fényképei tekinthetők meg a falakon, több esetben önfeledt fürdőzés közepette. A fotográfus – Kocsis Csaba fényképész, előadóművész, énekes, nyolc kötet szerzője, a Magyar Írószövetség tagja – két megzenésített és általa gitáron előadott verssel fogadta a szép számban megjelent közönséget, majd Gálfalvi György, a tárlat méltatója szólt.
– Kocsis Csaba nagyon szerény ember, hetven kiállítással a háta mögött is csupán fotográfusnak, nem fotóművésznek vallja magát. Kicsi a mi magyar világunk, de óriásiak benne a kötődések: Berekfürdő a létét annak köszönheti, hogy a múlt század elején termálvizet talált ott Pávai-Vajna Ferenc. Pávai-Vajnának hívták Bolyai Farkas édesanyját is. Dr. Hajdu Lajos, Berekfürdő polgármestere felfedezte, ugyanarról a tőről van szó. A berekfürdői írótáborba 13 évvel ezelőtt hívtak meg, azóta évenként egyszer magyarországi és határon túli írókkal ott töltünk egy hetet. A fényképek igazolják: az arcokon derű és nyugalom van. Körmendi Lajos volt a tábor kezdeményezője és annak a polgármesternek – dr. Hajdu Lajosnak – a megtalálója, aki az ügy mellé állt. A polgármester civilben fürdőorvos, mindig újraválasztották, ahányszor megpályázta a tisztséget. A fotográfus pedig vissza tudta adni Berekfürdő hangulatát, a varázst, amit mi is éreztünk a napfényben, az örömöt, hogy legalább azon a héten egymástól rosszat nem kaphatunk. Egy hétig áttörjük a saját megfogalmazhatatlanságunk átkát. A képeken többek közt Gittai István, Vári Fábián László, Jókai Anna, Körmendi Lajos látható.
Dr. Hajdu Lajos Berekfürdő történetét ismertette. Mint mondta, a település „a Nagykunság aranya” (Móricztól az idézet), a kelet-magyarországi régióban, a Hortobágy déli szélén fekszik, a kunmadarasi reptér mellett, ahol atomfegyvert is tároltak. Horgászparadicsom, 1200 fős kistelepülés, 1992 óta község. A Tiszántúl legjobb gyógyvizével rendelkezik, 1979-től komplex kezelési lehetőségek állnak az odalátogatók rendelkezésére. A település száz évvel ezelőtt még nem létezett, a múlt század nemzeti tragédiáiból épült fel: Trianon következményeképpen kezdtek energetikai kutatásokat, de kőolaj helyett 1928. január 24-én itt 56 fokos gyógyvízre bukkantak. Értékesebb ez a víz, mint a hajdúszoboszlói vagy debreceni. Magyarország 25. leglátogatottabb helye, '92-ig Karcag város része volt. Művészetpártoló település, életében három művészeti ág van jelen: a festészet, a szobrászat és az irodalom. Itt talált otthonra a Berekfürdői Nemzetközi Nagykun Művésztelep (amelynek következtében a község több mint háromszáz festőművészeti alkotással rendelkezik), a Körmendi Lajos Írótábor (fővédnöke Jókai Anna) és a szobrászművészeti tábor egyaránt.
– Amit most teremtünk, az lesz a múlt. Pártoljuk a művészeteket, testvérvárosi hálózatot építettünk ki. Az elmúlt nyolcvan év alatt pár tanyából kialakult falu arra törekszik, hogy meg tudjon élni, ápoljuk a magyarságot elősegítő gondolatokat és ezek alapját a művészetben, a művészet által próbálja megteremteni – összegezte vetített képes előadása során az orvos-polgármester.
