A megfigyeléseket engedélyező titkos amerikai bíróság
Az Egyesült Államokban a titkos adatmegfigyelést egy nagy hatalmú és többnyire láthatatlan testület, a külföldi hírszerzést felügyelő bíróság (FISC) engedélyezi, amely szinte maradéktalanul jóváhagyja a hozzá beérkező kormányzati igényeket. A testület összetételérol és tevékenységéről a The Washington Post című napilap készített összeállítást.
Az Egyesült Államokban a titkos adatmegfigyelést egy nagy hatalmú és többnyire láthatatlan testület, a külföldi hírszerzést felügyelő bíróság (FISC) engedélyezi, amely szinte maradéktalanul jóváhagyja a hozzá beérkező kormányzati igényeket. A testület összetételérol és tevékenységéről a The Washington Post című napilap készített összeállítást.
A bíróság határozatai – amelyek engedélyezik, hogy az amerikai titkosszolgálatok megfigyelhessék az amerikaiak kommunikációját, valamint az egészségügyi kezelésükre, a lőfegyvervásárlásukra, a hitelkártya-használatukra és más üzleti tevékenységükre vonatkozó információkat – olyan joganyagot hoztak létre, amely eltér a nyilvános amerikai bírósági iratokban szereplőtől. Bírálói szerint a testület tevékenysége az elmúlt évtizedek során aggasztó változáson ment át.
A bíróságot 1978-ban hozták létre azzal a feladattal, hogy kezelje a rutinszerű lehallgatási parancsok ügyét. Az eredetileg héttagú, de a 2001. szeptember 11-i terrortámadások nyomán 11 fősre bővített testület azonban idővel az összetettségükben a Legfelsőbb Bíróságéhoz hasonlítható, de titkos ítéleteket kezdett meghozni, amelyek a kritikusok szerint csendben kiterjesztik a kormányzat hatáskörét a gyanútlan amerikaiak magánéletével kapcsolatban.
A FISC tagjait a hivatalban lévő szövetségi bírók közül az Egyesült Államok főbírója választja ki, aki az amerikai szövetségi bírósági rendszer (az igazságszolgáltatói hatalom) feje és egyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. A kiválasztási folyamat nem kívánja meg a jelöltek megerősítését, a bírók megbízatása hét évre szól.
A szövetségi bíróságokon olyan bírók elnökölnek, akiket az elnök nevez ki, és a szenátus jóváhagy. A titkos bíróság pártolói szerint a FISC tagjainak esetében erre nincs szükség, mert őket a szövetségi bíróvá való kinevezésük idején egyszer már megerősítették és mert beválogatásuk esetén a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) alaposan, a „születésükig” lenyomozza a feddhetetlenségüket.
A rendes szövetségi bíróságokon az eljárások során két szembenálló oldal érvei csapnak össze, a bírói végzések és állásfoglalások nyilvánosak, elemezhetők és megfellebbezhetők, a fellebbviteli állásfoglalások pedig precedenst képezve alakítják az amerikai igazságszolgáltatást.
A FISC eljárásai azonban a titkos esetjog világába tartoznak, azok nem kontradiktóriusak, és a határozatokat olyan bírók írják, akik testületként ritkán ülnek össze. A bírók rendszerint csak kormányzati jogászokkal tárgyalnak, a nyilvánosság tudtán kívül. A testület tagjainak ugyanakkor jogukban áll az alkotmány értelmezése, valamint az, hogy tartós és messzire nyúló precedenseket teremtsenek a magánélet sérthetetlensége, valamint (a negyedik alkotmány-kiegészítés által szavatolt) tisztességes nyomozati eljárás kérdésében.
A FISC tagjai tagadják, hogy politikailag elfogultak lennének és hogy mérlegelés nélkül hagynák jóvá a megfigyeléseket. A bíróság legkevesebb három tagjának egyébként Washington környékén kell élnie, hogy a kormány vészhelyzet esetén azonnal személyesen is elérhesse őket. A testület tagjai folytatják rendes kerületi szövetségi bírói tevékenységüket is.
